Bevezető gondolatok
Az iskolai, majd később a felnőtt értelmiségi lét egyik jellemző élethelyzete, hogy kiselőadást, előadást, beszámolót, beszédet adunk elő egy bizonyos hallgatóság előtt. Noha találhatjuk magunkat olyan szituációban, amikor spontán kell megszólalnunk egy témában, a szónoki beszéd tipikusan és alapvetően megtervezett, felépített szöveg, amely kidolgozásának az ókori tapasztalatokig visszanyúló módszertana van.
A tétel kifejtése
Anyaggyűjtés. Maga a szónoki beszéd tehát tulajdonképpen csupán egy folyamat végpontját, a produktumot jelöli, amelynek sikeressége az előtte megteendő lépéseken múlik. Minden szerkesztett szöveg, legyen az írásbeli vagy szóbeli, az anyaggyűjtéssel kezdődik. A témától és a feladattól függően ez több(féle) lépésből állhat; idetartozhat például az internetes és a könyvtári kutatómunka, az ötletelés (angolul brainstorming), vagy akár a megfelelő dokumentumok beszerzése, esetleg interjúkészítés a témában jártas emberekkel. Ennél a lépésnél sok jegyzetelésre (esetleg cédulázásra) van szükség, pontosan megjelölvén minden adat eredetét, származási helyét. A források ismerete és kritikus szemlélete elengedhetetlen, és nem csupán a szerzői jogi megfontolások miatt, hanem azért is, hogy meggyőződjünk forrásunk hitelességéről (ez jellemzően az internetes kutatómunka során szokott problémát okozni).
Elrendezés. Amikor az anyaggyűjtés során elegendő mennyiségű információnk gyűlt össze, hozzákezdhetünk az anyag elrendezéséhez: ez a vázlatírás lépése. Nagyon fontos stádium ez, mert itt kezd el kialakulni a végleges szöveg szerkezete, belső logikai viszonyai (térbeli vagy időrendi sorrendet választunk? vagy ok-okozatit? stb.). Egy jó szövegnek átlátható, hierarchikus struktúrája van, és kisszámú fő szempont mentén rendeződik el. Ha a beszédünkhöz illusztrációt, például kivetíthető digitális prezentációt is készítünk, ennél a pontnál dől el, melyek lesznek azok a kulcsszavak és -kifejezések, esetleg tételmondatok, amelyek beszédünk során, azzal szimultán (egyidejű) módon megjelennek a kivetítőn: ezek ugyanis egyúttal beszédünk mérföldkövei is. Vázlatpontjaink számát, amennyire csak lehet, csökkentsük, hogy gondolatmenetünk minél követhetőbb legyen. Ez egyszersmind a téma leszűkítését is jelenti, hiszen egy nagyon tág témakörről nem lehet olyan részletességgel beszélni, mint egy kisebbről.
Kidolgozás. A vázlatkészítéssel is elkészülvén a téma kidolgozása következik. Itt már komolyan figyelembe kell vennünk leendő hallgatóságunkat is, hiszen az a célunk, hogy közönségünk figyelmét lekössük, és számára is hasznos és élvezetes tudnivalókkal szolgáljunk. Mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk szövegünk egységességét, azt, hogy valóban csak a témához kapcsolódó gondolatokkal foglalkozunk-e. Fontos a szerkezeti arányosság is: beszédünknek legyen rövid bevezetése, amelyben előrevetítjük mondandónkat, felkeltjük a hallgatóság érdeklődését; főszempontjaink mind megfelelő hangsúllyal és sorrendben essenek latba; végül gondolatmenetünket zárjuk le rövid összegző, visszatekintő gesztussal. Előadásunk előtt tartsunk főpróbát, és ne felejtsük el finomhangolni az időtervezést sem! Hiába hallatlanul izgalmas és arányos felépítésű a szövegünk, ha a közönség arra számít, hogy tizenöt percig tart a beszédünk, de mi valójában harminc perc alatt érünk gondolatmenetünk végére, könnyen elveszthetjük a figyelmet. Az arányosság követelményéhez tehát a pontos időtervezés is hozzátartozik.
A szónok feladatai. Mindezek mellett vegyük figyelembe az ókori és középkori retorikák által meghatározott öt szónoki feladatot is: (1) a feltálalás az érvek megtalálásában való hatékonyságot jelenti, (2) az elrendezés a követhető szerkezet létrehozását, (3) a kifejezés a közönségnek, a témának és a helyzetnek megfelelő stílust; (4) a megtanulás az emlékezetünk frissen tartására, míg (5) az előadás a meggyőző és hatásos előadásmódra utal.
Önellenőrzés. Végezetül ne feledkezzünk meg a szövegszerkesztés legutolsó általános és nagyon fontos lépéséről, az áttekintésről, ellenőrzésről. Itt ugyanis még lehetőségünk van kijavítani az esetleges hibákat vagy felkészülni a mondandónkkal kapcsolatban feltehető lehetséges kérdésre.
Előadás. Beszédünk immár készen áll arra, hogy a közönségünk előtt is előadjuk. Egy jól előkészített előadás már önmagában magabiztosságot nyújt, ezen túl azonban gyakorlás, vérmérséklet és az adott szituáció kérdése is, hogyan sikerül a produkciónk. Rutinos előadónként már nem csak magunkra, hanem a közönségünkre is figyelünk, és annak – sokszor alig látható – reakció alapján is spontán változtathatunk mondandónk egy-két részletén. Tudatosítsuk magunkban az alapvető tapasztalatot, hogy kommunikációnknak csupán egy része verbális közlés, metakommunikatív módon (tekintetünkkel, arcmimikánkkal, hanghordozásunkkal, gesztusainkkal, testtartásunkkal) szintén direkt kapcsolatba lépünk hallgatóságunkkal.
A tétel összegző leírása
A szónoki beszéd előkészítése összetett feladat. Kellő gyakorlással azonban az anyaggyűjtés, a vázlatkészítés, a kidolgozás és az önellenőrzés lépései, végül pedig az előadás rutinszerűvé válhat – mi pedig ezáltal kiváló szónokokká.
Kerek Roland
