Ha a nyelvtanulást vesszük alapul, még összetettebb a helyzet. Mit jelölnél ki célnak? Hogy letedd az érettségit egy meghatározott eredménnyel? Hogy nyelvvizsgát szerezz? Vagy hogy ne jöjj zavarba, ha az utcán leszólít egy csapat japán turista? :)
Mi a te válaszod arra, hogy mi a célod a nyelvtanulással? „Háááát…, nem is tudom… jól tudni”, érkezik a bizonytalan válasz kisvártatva. De mit? Írni, olvasni, beszélni? Feladatlapot kitölteni, tesztet megoldani, levelet írni?
Ha nem tudod pontosan, hogy mit szeretnél elérni, akkor honnan fogod látni, ha sikerült? Hiába sprintelsz 100 méteren 10 másodpercen belül, ha nincs célvonal, ugye.
Oké, kell tehát egy rendszer. De hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, nézzük a konkrét lépéseket!
Álomból valóság, avagy két lábbal a földön
„Anyám, az álmok nem hazudnak”, mondta volt Petőfi, és bizony igaza is volt. De ha csak álmodozom arról, hogy egyszer majd „jól tudok” egy nyelvet, akkor hajlamos vagyok lustán hátradőlni, hogy „ejj, ráérünk arra még!”. Ez azért is veszélyes, mert a konkrét lépéseket így kihagyom, hiszen mit is akarok valójában?
A „jól tudás” egy délibáb (hogy Petőfinél maradjunk), hiszen megfoghatatlan. Mit értek ÉN ezen, személy szerint?
Amikor nekifogtam tanulni, az volt a célom, hogy egy nagyon szép, képekkel teli könyvet megérthessek. Egy árva kukkot nem vágtam belőle, így nagyon érdekelt, hogy mi a történet, mit csinálnak a szereplők. Ezért elkezdtem tematikusan kiírni és -szótárazni a szavakat, majd segítséget kérve a nyelvtant is elkezdtem hozzávenni (erről majd még később is beszélünk).
Miért működik ez? Mert amint teljesítettem, amit szerettem volna (el tudtam olvasni a fejezeteket, persze nem egyszerre, hanem szépen, darabonként), úgy éreztem, hogy sikerült elérnem a célomat (hurrááá!). Ha egyszer sikerült, akkor több is menni fog. Hajrá!
Szűkítsük a célkeresztet!
Nézzük meg alaposabban, mik jöhetnek szóba például. (Természetesen a lista szabadon tovább bővíthető.)
- Érettségire készülsz? Először mehetsz középszintre, és ha jól sikerült (naná), akkor irány az emelt! (Ne feledd: fordítva sosem lehet, szintugrás csak fölfelé lehetséges!)
- Szeretnél jobb szövegértést angolból? Lehet a célod az, hogy 10 perc alatt meg tudj oldani egy tesztfeladatot hibátlanul (magadat is tudod ellenőrizni).
- Vagy meg is fordíthatod: mennyi időbe telik elkészíteni egy szövegértési feladatot? - és addig gyakorolod folyamatosan, míg azt tíz perc alá nem szorítod.
Ezek konkrét, egyértelmű célok. Ezek meghódíthatók, akár egy hegycsúcs: mindenki által látható, mérhető, érzékelhető eredmények. Bajnok vagy! :)
Állíts fel mérföldköveket
A célod tehát megvan, ez jelentős lépés, gratula! De ugyanilyen fontos hozzárendelni egy bizonyos időegységet is. Muszáj távlatokban gondolkodnunk, hogy haladjunk. Hol fogsz tartani egy hónap/fél év/egy év múlva?
Ha az a célod, hogy egy év múlva Magyarország unortodox gazdaságpolitikájáról tarts egy félórás kiselőadást angolul, akkor ez máris mérhetővé válik, ha fél év múlva tartasz erről egy 10 perces monológot.
Nincs mese: minden nap!
Óriási, szülők és tanárok által előszeretettel emlegetett közhely, hogy amivel nem foglalkozol, azt elfelejted. Erre legjobb példa a nyelvtanulás, ugyanis kézzelfoghatóan “kevesebbet tudsz”, ha kihagysz akár csak egy-két napot/hetet/hónapot. (Mi is, gyakorló tanárok is így vagyunk ezzel!!)
Ezért törekedj arra, hogy minden nap foglalkozz vele valamennyit. A mennyiség nem is annyira fontos (persze az is), sokkal inkább az állandó haladás. Egy szokás kialakításához (márpedig a nyelvtanulás az) bizony naponta elő kell venni a dolgot. Ezt nem lehet random hipergigaexpressz intenzív tanulással behozni. Naponta. Igen, ennyi.
Nem gond, ha ez abból áll, hogy dalszöveget olvasol/fordítasz, vagy megnézel néhány hírt a kedvenc honlapodon, netán Facebook-kommenteket olvasol (természetesen idegen nyelven!). De ne teljen el úgy egyetlen nap sem, hogy nem használtad a célnyelvet!
Ha elgyöngülnél, van segítség!
Ez minden folyamat természetes része. Jön egy icipici, kósza gondolat, hogy jobb lenne strandolni vagy a haverokkal találkozni vagy tulajdonképpen bármi, csak ne kelljen tanulni. Érthető. Akkor itt föl is adjuk?
Semmiképpen!
Mi lenne, ha egy kicsit másnak is adnánk abból a felelősségből, amit magunkra róttunk azzal, hogy lett egy célunk? :) Ez lehet egy magántanár, mondjuk. Ő az, akit a szüleid választanak általában, aztán kiderül, hogy jó fej. Hiszen ő az, aki alkalmasint piszkál, hogy haladjál, számon kéri rajtad a megbeszélt feladatokat. Számodra ez tud motiváló lenni?
Bár szerencsére ehhez nem föltétlen kell tanár, ez a számon kérő személy gyakorlatilag bárki lehet. Keress egy barátot, rokont, családtagot, aki rajta tart a célon és naponta/hetente rákérdez, hogy hogy haladsz. Külön mák, ha konkrétan tesztelni is tud, föltesz pár kérdést, vagy segít a házidban. Persze nyilván nem úgy, hogy ő írja meg.
Célszemély hiányában saját magad is lehetsz mérce. Nem kell ezt túlpörögni: egy sima Excel táblázat is elég, amibe minden nap (!!!) fölírod a teljesítményedet.
A nagyon menő dolog ezekben az, hogy mindig a rendelkezésedre állnak, így látványos és egyértelmű nyoma lesz a haladásodnak. „Ahány ház, annyi szokás”: lehet, hogy neked más válik be, és az is teljesen kiváló megoldás. Ha van jó, saját fejlesztésű tipped, oszd meg velünk kommentben!
Gyerünk! Most, hogy lépésről lépésre megvizsgáltuk ezt az ijesztő(nek tartott, ámde pofonegyszerű) folyamatot, amit célkitűzésnek hívnak, vágj bele! Találj ki egy célt, határozd meg a hozzá vezető utat, könnyítsd meg a lehető legjobban a saját dolgod (tarts valakit (valamit) a közeledben, aki felelősségre von a céljaid érdekében), és garantálom, hogy milliószor jobban fogsz haladni.
Ezek után már csak egy kérdés van: neked mi a célod? :)
Zwickl Éva cikke (Köszönjük Kőrösi Bálintnak, az Öt év - öt nyelv+ blog szakértőjének a cikk elkészüléséhez nyújtott segítségét.)
