A nyelvi szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamatának alapvetően meghatározó része, amelynek során az ember nyelvileg és kulturálisan kompetens tagjává válik az őt körülvevő közösségnek, megtanulja anyanyelvét, elsajátítja az adott beszélő közösségben adekvát nyelvhasználati módokat, szabályokat, a kulturálisan elfogadott nyelvhasználattal szorosan összefüggő viselkedési formákat. A nyelvi szocializáció ugyanakkor nem zárul le a gyermekkorban, hanem egész életen át tartó folyamatként értelmezhető.
Sok gyermek nem csupán eltérő nyelvet hoz magával az iskolába - az eltérő kulturális háttérből érkező gyermekek esetében a nyelvhasználat kulturálisan elfogadott módjai, az írásbeliséggel való találkozás milyensége is lényegesen különbözhet egymástól.
Abban a gyermekben, aki a mindennapok során megtapasztalja a könyvek jelenlétét a családban, akaratlanul is rögzül, hogy az ember életének szerves része az olvasás. Ugyanakkor a nyelvi szocializáció sajátos azoknál a népeknél, ahol az írott kultúra hiányzik, és a nyelv csupán szóban él. Ez máris problémát okozhat az iskolai oktatásban, az írás-olvasás megtanításában, hiszen társaihoz képest nagyfokú hátránnyal indul az a gyermek, aki közvetlen környezetében nem rendelkezik az írott kultúrára vonatkozó előzetes tapasztalatokkal, meghatározó élményekkel. Ezek a tanulók fokozott támaszt és segítséget igényelnek, továbbá sajátos módszertani felkészültséget kívánnak a tanítóktól. Az írásbeliség magasan szervezett szimbolikus rendszeren alapszik, így az írás-olvasás képességének fejlődése komplex módon kapcsolódik a gyermek szimbolikus repertoárjának egészéhez, annak sokféle módon való formálásához.
A nyelvi fejlesztéshez megfelelő alapot jelent a különböző művészeti területekkel való találkozás, művészeti tevékenységekben történő részvétel. A rajz, a festés, a zene, a tánc, a drámajáték, a vers és a mesemondás külön-külön és együttesen is fontos részét képezi az ember szimbolikus repertoárjának. A művészetekkel való találkozás a nyelvi nehézségekkel, hátránnyal küzdő tanuló számára számos új utat és lehetőséget ad a tanulásra, a kommunikációra, a kognitív képességek, a szimbolikus rendszer fejlesztésére. Az írásbeliség megalapozását segítik más szimbolikus rendszeren alapuló formák, mint a rajzolás, a betűk kimozgásának gyakorlása is.
(A cikk forrásául az Új Pedagógiai Szemle című folyóirat 2005. márciusi számának tanulmánya szolgált)
Kép forrása: www.lili.org