Talking heads
Alan Leader has been hearing voices since he was 15. The first time it happened he was in a television shop. He had been upset by images of starving children in Biafra. Now a voice coming from a TV was telling him the famine was his fault, that somehow he was to blame. "I felt completely shocked by it," he recalls. For a year he told no one, afraid of the stigma attached, while the voices grew increasingly distressing. Eventually he was diagnosed as a schizophrenic, spent the next 15 years in and out of psychiatric units, and was put on long-term medication in an effort to staunch the noises in his head. He still hears voices.
There are five in all: two are aggressive and often argue with each other, while the others make trivial comments about wallpaper patterns or car number plates. But Leader, 47, who lives in north London, has been out of psychiatric care and off medication for more than 10 years. He has a full-time job, working in mental health services to help others with similar experiences. He has learned to live with his voices and, by accepting them, to control them. "I wouldn't know what to do without them now. They are part of me," he says.
However, the idea that voice-hearing can be an acceptable, even enriching, experience may well strike fear in the minds of the general public, which is used to headlines shrieking that voices 'ordered' someone to kill.
MEGOLDÁS :
Beszélő fejek
Alan Leader 15 éves kora óta hall hangokat. Amikor először történt, éppen egy televízióboltban volt. Korábban felzaklatta a Biafra-i éhező gyermekek látványa és akkor egy hang a TV-ből azt mondta neki, hogy az éhínség az ő hibája, hogy mindenről ő tehet. "Teljesen meg voltam döbbenve" - emlékszik vissza. Egy évig nem mesélte el senkinek félve attól, hogy megbélyegzik, de mindeközben a hangok egyre gyötrőbbé váltak. Végül diagnosztizálták nála a tudathasadást/skizofréniát, az elkövetkezendő 15 évben gyakran megfordult a pszichiátriai osztályokon és hosszú távú gyógyszerkezelésben részesült abban a reményben, hogy a fejében sikerül elhallgattatni a hangokat. Még mindig hall hangokat.
Összesen öten vannak: kettő igen erőszakos és gyakran veszekszenek egymással, míg a többiek gyakran hétköznapi megjegyzéseket tesznek tapétamintákkal és rendszámtáblákkal kapcsolatban. Azonban a 47 éves Észak-Londonban élő Leader jó ideje nem járt idegosztályon és már 10 éve nem kapott gyógyszereket. Egész állásban dolgozik, mentál-higiéniai szolgáltatást és segítséget nyújt a magához hasonló helyzetben lévőknek. Megtanult együtt élni a hangjaival és azáltal, hogy elfogadja őket, megtanult bánni velük.
"Nem is tudom mit tennék nélkülük. Hozzám tartoznak." - állítja. Mindenesetre az a tény, hogy valaki hangokat hall és az egy elfogadható, sőt nagyszerű élmény lehet, akár félelmet is kelthet az átlagemberek fejében, hiszen ők hozzá vannak szokva a sivító főcímekben található hangokhoz, amelyek kiadják az utasítást az ölésre.
