A Savoy Court kivétel

Holott a Föld közel egyharmad részén mind a mai napig a baloldali közlekedés a kötelező. Európai kivételek: Ciprus, Írország, Málta, Nagy-Britannia, Man-szigetek, Guernsey, Jersey. Ismertebb példák még: Ausztrália, Új-Zéland, Szingapúr, Japán, India, de például Bolívia, Jamaica és Thaiföld is! (Az ultrakonzervatív Angliában azonban mégis van egy utca, ami kivétel. Név szerint a londoni Savoy Court, itt bizony az úttest jobb oldalán kell haladni. Ez a szokás föltehetően abból ered, hogy az itteni Savoy Hotel előtt megálló, jellegzetes fekete taxik sofőrjei autójuk jobb hátsó ajtaját kiszállás nélkül, az ablakon kinyúlva is ki tudták - és tudják - nyitni az utas előtt.)

Sokáig  a baloldali verzió tűnt célszerűnek, hiszen a jobbkezesek mindig is többségben voltak a világon. Számukra pedig biztonságosabbnak tűnt, ha a bal oldalukon hordott kardot egy pillanat alatt elő tudták rántani a szembejövő ellenség hatástalanítására. Más magyarázat szerint az említett oldali kardhüvely akadályozta a lóra szállást, ezért teljesen logikus volt balról a nyeregbe pattanni (és akkor már ott is maradni az utazás végéig).

Az idegenforgalom már akkor is számított

A legenda szerint Napóleon volt az, aki az általa elfoglalt országokban már a haladóbbnak számító jobboldali vezetést forszírozta. Mivel ő köztudottan balkezes volt, állítólag ez is befolyásolta a döntését. Ráadásul az uralkodását megelőző időszakban az úton haladni sem lehetett bárhogy: a nemesek a bal oldalon, a nép egyszerű gyermekei a jobb oldalon araszoltak. Ezek után kérdés, hogy a császár ki mellé tette a voksát? :) Ám amint összeomlott a birodalom, a tartási irány is az eredeti lett.

Magyarországon, ahogy az európai országok többségében, a jobboldali hajtás van érvényben (lásd még: jobbkéz-szabály). Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy ez nem volt mindig így, sőt! A döntés már 1939-ben megszületett, ám a II. világháború miatt ez még két évet húzódott. (Érdemes megkérdezni a nagyszüleidet, ők még biztosan emlékeznek!) A hivatalos rendelet 1941. június 26-án kelt, és kétlépcsős átállást írt elő. Július 6-án hajnali három órakor az egész országban (kivéve: Budapest és agglomerációja), november 9-én hajnali 3-kor pedig a fővárosban és közvetlen környékén fordult meg a közlekedés.

A legfőbb érv a változtatás mellett ekkortájt az volt, hogy – mivel a környező országok már áttértek – az idegenforgalmunk visszaesik, ha nem csatlakozunk az irányváltáshoz. Az ellenzők viszont azért emelték föl a szavukat, mert attól tartottak, hogy az emberek megszokásból fognak közlekedni, és rengeteg lesz a baleset.

Tragédia nélkül

Végül nem lett igazuk, aránylag zökkenőmentesen zajlott le a procedúra. Egy sajnálatos tragédia azonban mégis történt: egy székesfehérvári buszon, ahol a baloldali lezárt ajtónak támaszkodó kalauz kiesett a véletlenül kinyíló bejáraton.

Manapság nem ritka látvány egy jobbkormányos autó itthon sem. Nem csoda, hiszen használatának semmi akadálya nincsen. Ugyanakkor viszont sokkal jobban kell figyelnie, hiszen a másik irányból érkezik a forgalom, mint ahonnan megszokta, és előzéskor is hátrányból indul.

Érdekesség, hogy a Mercedes Unimog, egy univerzális kisteherautó „Vario Pilot”® funkcióval ellátott, vagyis a kormány a műszerfallal együtt áttolható a másik oldalra. A vezetői oldal így nem fix, ám ennek igazából a járműre szerelt eszközök (pl. fűkasza) használatakor van gyakorlati haszna.

Zwickl Éva cikke