Az óvodai visszatartás valóban fejlesztő hatású?

Az Országos Közoktatási Intézet egy 2003-ban végzett vizsgálata erősen megkérdőjelezi, hogy az egy tanévre visszatartott gyerekek számára fejlesztő hatású-e az óvoda, továbbá kiterjedten foglalkozik az óvoda-iskola átmenet pedagógiai és intézményes kérdéseivel, az iskolakezdésre országosan jellemző nehézségekkel. A kutatás alapos és átfogó képet ad azokról a problémákról, amelyek megoldásra várnak az óvoda-iskola átmenet kapcsán, különösen a pedagógiai és fejlesztő tevékenységről és annak hiányosságairól. A megoldást többek között az óvoda és az iskola egymáshoz való közelítésében, az egyéni differenciálásban és az óvodában megkezdett fejlesztésben látja, az óvoda-iskola átmenetet érintő oktatáspolitikai döntések felül bírálatával egy időben.

A kutatás kitér arra, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek esetén fokozottan mutatkoznak meg az óvoda-iskola átmenet problémái, diagnosztizálásuk és kezelésük nem kielégítő, azonban a kutatásnak nem célja a társadalmi, pszichológiai és pedagógiai kérdések együttes elemzése (Szilágyiné 2006).  Egy másik vizsgálat a roma tanulók későbbi iskolakezdése és a lemorzsolódás összefüggéseit tárja fel, rámutatva arra, hogy a későbbi iskolakezdés a roma gyerekek esetén negatívan befolyásolja az iskola időbeni elvégzésének.

Óvoda-iskola átmenet problémája

Az óvodai nevelésben ismertek a hátránykompenzációra vonatkozó, valamint az eredményes óvoda-iskola átmenetet támogató programok. A jó helyi gyakorlatok azonban korlátozott hozzáféréssel, elszigetelten vagy a normatíva igénylés szükségességének kényszerével jelentek meg.

Az óvoda-iskola átmenet problémáját súlyosbítja az óvodák és iskolák közötti együttműködés hiánya. A tanítók jelentős része megkérdőjelezi az óvónők kompetenciáját az iskolát megelőző szakasz nevelői munkáját illetően, az óvodáknak nincs pedagógiai programjuk (és sokszor helyük) a túlkorossá váló óvodások nevelésére, a két intézmény pedagógiai gyakorlata és gyermekképe jelentős mértékben eltér egymástól. Az óvoda-iskola átmenet problémái alapvetően e tényekből következnek.

Lehetséges megoldások

A megoldásnak ki kell térnie az óvoda-iskola átmenet jelenségének egészére, az intézmények strukturális felépítésétől kezdve az óvoda- és iskolapedagógusok eltérő nevelési szemléletén át a gyerekkor pszichológiai és pedagógiai sajátosságainak megértéséig. Következésképpen a kutatás alapján megfogalmazódó javaslat, hogy a rugalmas beiskolázás gyakorlatát ne tekintsük az óvoda-iskola átmenet problémáira adott megfelelő megoldásnak. A későbbre tolódó iskolakezdés nem oldja meg a lemorzsolódást, sőt bizonyos esetekben további hátrányt jelent az iskolai előmenetelben, hiszen az azonos képességekkel rendelkező, az iskolát korábban megkezdő gyerekek körében a lemorzsolódás veszélye szignifikánsan kisebb volt, mint a túlkoros csoport esetében. A késői iskolakezdés még fokozza is a különbséget iskolák és iskolák, gyerekek és gyerekek között, mivel ellentétes következményekkel jár a különböző társadalmi státusú gyerekek esetében.

Az érintett szakembereknek fel kell ismerniük a rugalmas beiskolázás jelenlegi gyakorlatának veszélyeit, miközben megismerik és orvosolják az óvoda-iskola átmenet problémáit is. Az óvodai és iskolai integráció megvalósításához az intézmény részéről meg kell teremteni a bizalom alapját, hiszen feltételezhetjük, hogy nincs olyan szülő, aki szívesen bízná óvodáskorú gyermekét olyan intézményre, ahol az elutasítás, a gyermekével szembeni előítélet jeleit tapasztalja. Vagyis hiába tartja fontosnak az óvodai nevelést minden érintett szakember, ha a gyerekek nem járnak rendszeresen az óvodába. Az óvodába járás rendszeressé tétele pedig – a különböző adminisztratív és anyagi feltételek mellett – csak úgy valósítható meg, ha a szülő bízik abban, hogy a kisgyereket meleg és elfogadó légkör veszi körül, továbbá ha az óvodát a sikeres iskolai pályafutás szerves részének látja.

E változások következményeként a rugalmas beiskolázás gyakorlata nem csorbítaná a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai esélyegyenlőségét. Ehelyett megmaradna annak, amire eredetileg tervezték: lehetőség arra, hogy az egyéni sajátosságokat figyelembe véve dönteni lehessen egyes gyerekek korábbi vagy későbbi iskolakezdéséről abban az esetben, ha a gyerek az életkori átlagnál előbb vagy később válik fogékonnyá az iskolában jellemző tevékenységformákra.

EU-támogatott kutatás-fejlesztések

A TÁMOP 3.1.1 II. szakaszának keretében megvalósuló kutatás-fejlesztések célja olyan komplex, támogató pedagógiai rendszer kialakítása, amely a konkrét pedagógiai gyakorlat és tevékenység szintjén segíti a köznevelési intézményeket a minőségi nevelés-oktatás és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosításában.

E célok megvalósítása részeként a programban olyan óvodai intézményrendszert érintő kutatások és fejlesztések valósulnak meg, amelyek alapvetően kapcsolódnak a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről (a továbbiakban: köznevelési törvény) óvodákat érintő szabályozásához, előzetes kutatás-fejlesztéssel feltárt prioritások mentén határozza meg a fejlesztés fő vonalait, így:

• az óvodából iskolába való átmenet eredményességének segítése hazai és nemzetközi jó gyakorlatok feltárásával, adaptációs lehetőségek feltérképezésével
• esélyteremtés és hátránykompenzációt támogató hazai és nemzetközi, óvodai jó gyakorlatok feltárása, adaptációs lehetőségeinek feltérképezése, tapasztalatok bemutatása révén

Az óvoda hátránycsökkentő szerepe

Az óvodából az iskolába történő átmenet eredményességében, az azonos vagy közel azonos kulturális javakhoz való hozzáférés esélyének megteremtésében, a hátrányok csökkentésében kiemelt szerep jut a köznevelésnek, az óvodának. Minél kisebb a gyermek, annál erőteljesebb kompenzáló erővel bír a nevelő közeg a szokás- és szabályrendszer, a társadalmi normák elsajátítása területén.

Az óvodákban helyi szinten kimunkált jó gyakorlatokat széles körben kell ismertté tenni, és egységes szemléletet kell kialakítani az óvónők és tanítók kompetenciáinak kölcsönös elismerése mellett.

Az esélyteremtés jogi keretei

Az új köznevelési törvény – 2014-től bevezetésre kerülő, de az általános szabálytól eltérésre lehetőséget adó – 3 éves kortól kötelező óvodáztatása esélyteremtő és hátránykompenzáló célja azt szolgálni, hogy a gyermek későbbi tanulásához, sikeres társadalmi szerepvállalásához szükséges kognitív és nem kognitív funkciói a legmeghatározóbb kora gyermekkorban (0-7 év) optimálisan fejlődhessenek. Ehhez társul az eredményes óvoda-iskola átmenet támogatása, amely folyamatjelleggel törekszik a társadalmi leszakadás megakadályozására.

A kutatás várható eredményei

Jelen kutatás-fejlesztés az új gyakorlatok, módszertanok feltárása mellett a döntéshozók feladatait is segíteni hivatott: javaslatokat fogalmaz meg, illetve stratégiai dokumentumot készít az eredményes óvoda-iskola átmenet és az esélyteremtés, hátránykompenzációt támogató óvodai tevékenységek feltárására, elemzésére, terjesztésére. A kutatás-fejlesztés a hazai és nemzetközi eredmények felhasználásával járul hozzá, hogy megismerhetővé és hozzáférhetővé váljanak a kutatási program elméleti és gyakorlati tapasztalatai, az adaptáció lehetőségei.

A fejlesztés eredményeként az óvodák

• pedagógiai gyakorlata hatékonyabbá válik,
• hozzásegíti az intézményeket az egységes szemlélet megteremtéséhez
• az óvoda-iskola átmenet pedagógiája valamint az esélyteremtés és hátránykompenzáció elméleti és gyakorlati szinten is jelentős támogatást kap, a köznevelési feladatok fókuszába kerül, a támogató módszerek alkalmazást segítő-támogató jogszabályi háttér megteremtése) révén a korai óvodáztatás aránya nő, a szolgáltatásból való lemorzsolódás csökken,
• az esélyteremtést támogató jó gyakorlatok elterjesztésével az iskolai átmenet nehézségei csökkennek, támogatásuk eredményesebbé válik.
• az eltérő háttérből érkező gyermekeknek a tanulási kultúrához való attitűdje pozitívan változik.
• várhatóan kevesebb iskolai kudarccal kell megküzdeniük az érintetteknek,
• gyermek későbbi tanulásához, sikeres társadalmi szerepvállalásához szükséges kognitív és nem kognitív funkciói a legmeghatározóbb koragyermekkorban (0-7 év) erősödnek

A Kutatás-fejlesztés kiemelt indoka, hogy az óvodai nevelés - tényleges jelentőségének megfelelően -   hangsúlyosabb szerepet kapjon az oktatási rendszerben.

Az óvodai nevelés olyan készségek elsajátítását teszi lehetővé, amelyek az iskolai életben nélkülözhetetlenek a gyerek számára, és az otthoni nevelés során csak részben fejlődnek. „Az óvoda nem egyszerűen a gyerekek napközbeni megőrzésére szolgáló intézmény, vagy játszóhely, hanem a társadalmi és szocializációs hátrányok csökkentésének egyik eszköze.” 

A program célcsoportjai

Közvetlen célcsoport:

• Az óvodai nevelés területének szakemberei
• Kutatók, fejlesztő szakemberek

Közvetett célcsoport:

• Az óvodai nevelésben érintett döntéshozók és fejlesztő szakemberek, pedagógusok.
• az óvodai szakterület szaktanácsadói szakértői
• Az óvodai nevelésben érintett intézmények,
• Az óvodai nevelésben részesülő gyermekek és családjaik
• A tágabb értelemben vett óvodai tudományos közélet

A fejlesztési dokumentumok eredményeit képzések formájában is elsajátíthatják majd a kollégák, melyekre várhatóan 2014 nyarán kerül sor.