Külső motiváció

A szülők gyakran jutalmat ígérnek a gyerekeiknek, ha jól teljesítenek az iskolában. Akaratlanul is azon tanárok ellen dolgoznak, akik azt akarják megmutatni a diákoknak, hogy a tanulás önmagában is élvezetes és önmagát jutalmazó tevékenység, hiszen jól teljesíteni, új készségeket és ismereteket elsajátítani örömteli érzés. Amikor a felnőttek a tanulást és a teljesítményt új videojátékok, ruhák és kisautók ígéretével ösztönzik, a tanulókat arra kondicionálják, hogy minden eredményéért valami extra ellenérték jár. Az iskolába járás egy nem kívánatos tevékenységgé – mit ne mondjunk –, munkává válik, nem pedig ajándékká és lehetőséggé, így a diákok fizetséget követelnek érte.

Túl sok magánóra

Néhány diáknak nyilvánvalóan nem kell magántanár ahhoz, hogy az iskolai követelményeknek eleget tegyen. Igaz ugyan, hogy egy magántanár nem csak érthetőbbé teheti a diák számára például a matematikát, de meg is szerettetheti vele, mégis néhány tanuló túl sok extra segítséget kap. Éppen ezért vannak tanárok, akik már nem látják értelmét annak, hogy túl sok házi feladatot vagy kutatómunkát adjanak, hiszen nehezen elkülöníthető, hogy mi volt a diák hozzájárulása a feladathoz, és mi a magántanáré. Ehelyett inkább az osztályteremben adnak esszé-jellegű feladatokat a diákoknak, hogy bemutassák, mit tudnak. Érthető ez a tendencia, ugyanakkor bizalmatlanság is kiérezhető belőle, így inkább valamiféle egyensúlyra kellene törekedni, hogy az órán elsajátíthassák a tanulók azokat az alapkészségeket, amelyek segítségével az órán kívüli feladatokat segítség nélkül is meg tudják oldani.
Bármennyire is fáj látni a felnőtteknek, hogy néhány diák igazán küszködik az otthoni feladataival, gyakran az a legjobb megoldás, ha hagyjuk őket küzdeni. Ellenkező esetben azt fogják megtanulni, hogy folyamatosan támogatást kérjenek, és ez az egyetemen és a munkahelyen az önállóság és az önbizalom hiányához vezethet, ami hátráltatni fogja őket a siker elérésében.

Határidő meghosszabbítása

Bizonyos körülmények között a kitolt határidő a tanuló javát szolgálja, vannak olyan esetek, amikor egy szeretett személy elvesztésével kell megküzdeniük, vagy komoly egészségügyi problémáik vannak. Más esetekben azonban érdemes növelni a nyomást: csak úgy kérhessenek új határidőt, ha többletfeladatot is vállalnak. Ha ugyanaz a személy más tárgyból is elmaradt a feladataival, akkor a terhelés nagyobb lesz, a sikeres teljesítés viszont kétségesebb lesz.

A stressz és a szorongás felszámolása

Egy felnőtt sem akar olyan fiatalokat látni, akiket megbénít a stressz és a szorongás. Ezek erőteljes érzelmi állapotok, amelyek tartós fennállása esetén egy sor súlyos egészségügyi következménnyel is számolnunk kell. Azonban néha a felnőttek hajlamosak arra, hogy túlságosan gyorsan siessenek a nyugtalanság legapróbb jeleire is, ahelyett, hogy a diákokat hagynák felülemelkedni átmeneti önbizalomhiányukon. A segítségük megnyilvánulhat tanulmányi támogatásban, kivételezésben, bármilyen könnyítésben vagy extra gesztusban. A fiatal személy ezáltal abban a nem éppen egészséges elképzelésében lesz megerősítve, hogy ő nem tud megküzdeni a saját kihívásaival, és neki mindig támogatást kell keresnie ahhoz, hogy az élet örömtelibb és sokkal kevésbé megterhelő legyen. Sajnos azonban a világ nagy része nem így működik, nem ennyire könyörületes és megértő, ezért óvatosnak kell lennünk a stressz és a szorongás démonizálásával – ugyanis az egészséges mennyiségű stressz elősegíti a hatékonyságot és a tanulási folyamatnak is elengedhetetlen része.

Túltervezés

Napjainkban a különórák, a tanórán kívüli tevékenységek, a rendszeres sport, az önkénteskedés nagy terhet rónak a fiatalokra, nem csoda, ha sok diák úgy érzi, stresszes és ideges. A felnőttek persze azt hangsúlyozzák, hogy egyensúlyra kell törekedni, és elvárják, hogy a napi teendők mellett a fiatalok kellő figyelmek fordítsanak a társas kapcsolataik ápolására is. Elkerülhetetlen, hogy a diákok úgy érezzék, nem jut mindenre idő, illetve nem mindenben annyira jók, és ezt inkább kudarcnak élik meg, mintsem azt gondolnák, hogy ez igenis emberi dolog. Egy zsúfolt órarend egy felvételiztető szemében persze nagyon vonzó (hacsak a vizsgázó nem tűnik túlságosan kiégettnek), de ez mégsem segít annak megtanulásában, hogy hogyan kövesse valaki az érdeklődését, és hogyan állítson fel egy fontossági sorrendet. Nem tudunk mindenben eredményesek lenni, az élet arról szól, hogy döntéseket hozunk.

Forrás: David Cutler: When Helping Hurts