A commedia dell'arte figurái
2003/02/13 10:04
7638 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A commedia dell'arte következetesen a paraszti eredetű szolga szemüvegén keresztül látja a világot, ellentétben a tudós komédiák humanista értelmiségi réteg polgári szellemű, de az uralkodó réteg által erősen befolyásolt alkotásaihoz képest.
Tóbiás Tímea írása

A népitánc és a népdal a commedia előadásoknak elengedhetetlen részei voltak. A színészek "canzone a ballo"-k (népdalok) szövegére énekeltek és táncoltak. A commedia dell'arte társulatok vándorlásával Európa szerte ismerté váltak az olyan itáliai népi táncok, mint a corrente, a gagliarda, vagy a pavane. A commedia dell'arte ezenkívűl felhasználta a nyelvjárások alkalmazásából adódó komikus lehetőségeket is. Ezenkívűl állandó eleme volt az előadásoknak a személycsere (travestimento) és a botozás (bastonatura) is. A személycserét a maszkok használata tette lehetővé, így az előadás fordulatosabb, izgalmasabb lett.

A commedia dell'arte előadásainak alapötlete Zanni, a városba kerülő parasztból lett szolga sanyarú sorsának bemutatása, aki gazdái önkényén - azok gyengéit kihasználva - csak különféle csalafintaságok útján lehet úrrá. A Zanni gazdái az életben szintúgy, mint a commediában, általában öreg kereskedők, dottorék, vagy kapitányok voltak. A Zanni-Pantalone-Dottore-Capitano együttest kiegészítették az ifjú szerelmesek (innamorati).

A commedia dell'arte szolgatípusának fő problémája az éhség, a paraszti munka kizsákmányoltsága, lázadás az igazságtalanságok ellen. Ez a szolgatípus az idők folyamán kettévált. A rendkívüli eszességéről híres "primo Zanni" mellé csatlakozott a vidékről frissen felkerült "secondo", aki darabossága mögött meghúzódó naív bájával hódított. Zannit paraszti ruházata, bő fehér vászonnadrágja, övvel összefogott inge egyértelműen felismerhetővé tette. Lábán papucsot, övében fakardot hordott. A sok darabból varrt, közismert tarka Arlecchino-ruha Itáliában kevésbé volt gyakori, mint Franciaországban. Ez a ruha eleinte a szegénységet hangsúlyozó folt hátán folt gúnya volt, a későbbiekben alakult ki a ma is ismeretes szabályos háromszögekből összeaplikált tarka-barka kosztüm.

A Zanni figurák különböző nevei is utalnak az állandóan kínzó éhségre: Zan Farina (Liszt Zanni), Zan Salsiccia (Kolbász Zanni), vagy Zan Pignetta (Fazék Zanni). Az éhség és Zanni falánksága állandó beszédtéma volt a fösvény gazda és szolgája közt.

Ami a Padronekat, a szolgák gazdáit illeti, a különböző itáliai tájegységeken más-más típusok alakultak ki. Pantalone a gazdag velencei kereskedő, Graziano a bolognai tudós, Tartaglia, Cola és Pasquariello a nápolyi, Cassandro d'Arteusi a firenzei öreg polgár típusa volt. Általában mindegyik típus az idős emberek legrosszabb tulajdonságait egyesítette: fösvények és gyanakvók voltak, de gyakran naívan hiszékenyek, kéjsóvárságuk nem ismert határokat. Az is gyakori helyzet volt, amikor valmelyik öreg saját fiának vetélytársaként lépett színre, de az agyafúrt szolgák mindig túljártak az eszükön fiatal gazdáik javára.

A commedia dell'arte társulatok oszlopos tagja volt még Capitano is. Önkényeskedő, rosszindulatú kalandorként, és mint szoknyavadász szájhőst ábrázolták. A későbbiekben a szatíra élét a francia és spanyol zsoldosok kifigurázásán köszörűlték. A Capitano figurája szépnek, okosnak gazdagnak és hódítónak képzeli magát, miközben a valóságban a természet torzszülötte, ostoba, gyáva, kötözni való bolond, aki mások hiszékenységéből akar megélni. A legismertebb capitano nevek a következők: Rinoceronte (Rinocérosz), Spezza Monti (Hegyrepesztő), Escombardon della Papirotonda (nem lefordítható) és Cerimonia (Ceremónia).

A commedia dell'arte eddig ismertetett szerplőgárdáját kiegészíthette egy-egy táncosnő, vagy énekesnő, de a társulat létszáma sosem haladta meg a 12 főt.

Mivel ezek a társulatok városról városra vándorolva mutatták be előadásaikat, így nem használtak bonyolult díszleteket. Hol szabad ég alatt, hol fényes udvari szinpadokon léptek fel. A díszlet általában fából ácsolt szinpadon emelt várost ábrázoló háttérfüggönyből állt.Természetesen óriási a különbség a párizsi Hotel de Bourgogne-ban és a vásártéren tartott előadások között, de ez a műfaj lényegén mit sem változtatott.A commedia dell'arte A XVI-XVII század időszakában élte fénykorát. Ebben az évszázadban számos kiváló társulat dolgozott. Ami azonban a commedia dell'arte sikerének titka volt, gyakorlatilag az lett gyenge pontja is egyben. A rögtönzésre alapuló színielőadásokat túlszárnyalták a tehetséges költők írta frappáns színdarabok.

Az a tény, hogy a commedia dell'arte szövegeit alig rögzítették, ahhoz vezetett, hogy a kezdetben forradalmian kritikus és pimasz játékstílus egyre inkább a baletthoz hasonló színpadi látványossággá higult.A commedia dell'arte erejét bizonyítja az a hosszú évekekn át tartó versengés, amely először Moliere, majd Goldoni, a modern vígjáték két klasszikusa és a commedia dell'arte között folyt. Az eredmény egyértelműen Moliereék győzelmét tükrözi, de tagadhatatlan, hogy a commedia dell'arte az elmélyült, hivatásszerűen folytatott színészi munka egyik legfényesebb korszaka volt.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten