A diszlexia diagnosztizálása, azaz az olvasástanulási zavar megállapítása azért fokozottan nehéz, mert az olvasás elsajátításában számos olyan képesség játszik szerepet, amelyek fejlettsége a normálisan fejlődő gyerekek esetében is igen nagy eltéréseket mutat.
Az olvasás folyamata is igen komplex, továbbá, az elsajátításnak számos szintje ismeretes, melyek hierarchikusan épülnek egymásra, illetve egymást feltételezik, így aztán ha ezen szintek bármelyikében zavar áll be, kialakul az olvasási olvasási, olvasástanulási nehézség.
Minthogy az olvasáshoz szükséges funkciók, képességek az olvasáson kívül más kognitív folymatokban is részt vesznek, ezért zavar esetén valamely más funkció zavarában is felismerhető a képesség hiányos volta, érintettsége.
Kijelenthető, hogy a diszlexia tünetegyüttesébe az olvasási képesség hiányosságai mellett számos egyéb deficit is fellelhető. Gyakori tapasztalat, hogy a diszlexiához ennek eredményeképpen beszédzavar, számolási nehézség, enyhe apraxia, testséma, lateralitás zavara, emlékezet gyengesége társulhat.
De együtt járhat a ritmusérzék fejletlenségével, nem megfelelő téri orientációs képességekkel, időben való tájékozódási nehézségekkel, gyenge emlékezőképességgel. Emellett sok esetben igen gyakran tapasztalható a lateralitás zavara, a nehezen kialakuló testséma, illetve sok esetben elsõdleges a nem múló kudarcélmények eredményeként kialakult magatartásproblémák is jellemzőek..
Általánosan megállapítható, hogy a probléma olyan részképességeket érint, melyek az egész tanulási folyamatot, s nem csak az olvasás elsajátítását teszik problematikussá. A diszlexia szakkifejezés a sokszoros tanulási nehézségek egy kiemelt, jellegzetes tünetét, az olvasás megtanulásának nehézségét jelöli csupán.
Fontos tisztázni, hogy a tanulási zavarok megjelenése az intelligencia szinttől teljesen független.
A tanulási zavarok új fogalomként a beszéd, írás olvasás és/vagy számolás terén mutatott megkésett vagy rendellenes fejlődést jelent.
Sajnos azonban mivel a kialakult oktatási gyakorlat a rendhagyóbb információfeldolgozási képességekre van méretezve, ezért a tanulási zavarokkal küzdőknek vitathatatlan hátrányt kell elszenvedniük.
Az oktatás és az iskolák felelőssége késszé válni az alkalmazkodásra ehhez a fajta tanulási módhoz, ugyanis ezek a gyerekek, ugyanúgy képesek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem azon a módon, mint általában a társaik.
Szerencsésebb volna ezért inkább „másképp tanulóknak”, mint tanulási zavarokkal küzdőknek nevezni ezeket a gyermekeket.
Minden gyermek joga, hogy képességeinek megfelelő képzésben részesüljön, s hogy lehetőség nyíljon arra, hogy a többségtől eltérő tanulókat is figyelembe vegyék tantervek, tanmenetek.
Mikor az aggasztó jelenségek felfedezése és vizsgálata után végre diagnosztizálják a problémát, ez pszichésen nagy könnyebbséget nyújt a gyermeknek és a környezetének egyaránt.
A konkrét segítség azonban a gyermekek képességeinek mihamarabb történő differenciált feltérképezése, képességprofil felállítása, mert így a célzott fejlesztéssel nagyobb eredményeket érhetünk el, mintha a diszlexiát okozó valamely, vagy összes részképességgel külön foglalkoznánk.
Forrás: www.lelekbenotthon.hu
Gyarmathy Éva munkája alapján
A tanulási zavarokat igen gyakran a szokásostól eltérő információfeldolgozási mód okozza. A probléma megjelenését egyes kutatások szerint az is kiválthatja, hogy az írás-olvasás-számolás megköveteli az egymás utáni, lépésről lépésre történő feldolgozást, amely funkció az általában domináns bal agyféltekéhez köthető. Ha valakinek ez a feldolgozási mód gyengébb, akkor nehézségei lesznek a tanulással.
Nagyon sokszor kiderül azonban, hogy a tanulási zavar csak egyféle megközelítésben hiányosság. A jobb agyféltekéhez kapcsolódó egészleges, vizuális információ feldolgozás akár kimagasló, vagy éppen olyan eredményes is lehet, mint a megismerés analizáló, logikai útja. Másrészről viszont vizuális képességeik olyan ajándékot jelentenek számukra, amely természetes adottsággá teszi a kreatív gondolkodást, újszerű látásmódot. Gyakran igen hirtelen találnak kiváló megoldásokra, miközben mások még a problémát se tudták megfogalmazni, képzeletük rendkívül gazdag, sokan közülük művészek vagy műszaki zsenik.
Sajnos azonban mivel a kialakult oktatási gyakorlat a rendhagyóbb információfeldolgozási képességekre van méretezve, ezért a tanulási zavarokkal küzdőknek vitathatatlan hátrányt kell elszenvedniük.
Az oktatás és az iskolák felelőssége késszé válni az alkalmazkodásra ehhez a fajta tanulási módhoz, ugyanis ezek a gyerekek, ugyanúgy képesek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem azon a módon, mint általában a társaik.
Szerencsésebb volna ezért inkább „másképp tanulóknak”, mint tanulási zavarokkal küzdőknek nevezni ezeket a gyermekeket.
Mikor az aggasztó jelenségek felfedezése és vizsgálata után végre diagnosztizálják a problémát, ez pszichésen nagy könnyebbséget nyújt a gyermeknek és a környezetének egyaránt.
Forrás:
www.enc.hu
www.diszlexia.lap.hu
www.lelekbenotthon.hu
Gyarmathy Éva munkája alapján
