Általános helyzetkép

(...) A nevelés-oktatás feladatai intézményekben zajlanak, specializált szerepkörökkel, olyan rendszerben, ahol jelenleg sem a felelősség, sem a hatáskörök határvonalai nincsenek meghúzva. Nincs megfogalmazva, hogy a gyerekek milyen jellegű problémája milyen körülmények között, mennyi idő alatt orvosolható. Az elmúlt évtizedben jelentős előrelépések történtek ezen a területen, de hiányoznak az összehangolt intézkedések. A szülők kötelezettségei csak a gyerekek alapvető ellátására vonatkoznak, nem terjednek ki a mindennapi feladatokra.

A tanulók teljesítményében mutatkozó hiányosságok

A hiányosság mindig egyfajta elváráshoz képest nyilvánul meg, nem abszolút érték. Ezért fordulhat elő, hogy egy adott szituációban jól teljesít valaki, de más követelményrendszerhez nem tud igazodni. A mozgékonyság, figyelem-megosztottság előny egy vadásztársadalomban, hátrány a négy fal között. Genetikai, szerzett fiziológiai vagy nevelési okok kereshetők a másság mögött. Szignifikáns esetektől eltekintve nehezen állapítható meg, melyik a felelős. Ebből az következik, hogy tüneti kezelésre szorítkozunk az esetek többségében, vagyis döntő szerepe a nevelésnek van. A hiányosság megnyilvánulási formái: gyenge képességek; viselkedési problémák.

A képességek fejlődése

A képességek megléte nem jelenti azt, hogy optimális használatukra is alkalmasak vagyunk. (...) A személyiség a velünk született tulajdonságok és a család nevelési stílusának együtthatásában beállítottságok, hajlandóságok formájában határozza meg a képességek aktivizálásának mértékét. (...) Az oktatási programok lineáris fejlődést feltételeznek. Ezt az egyenletességet nem lehet igazolni. A diagnosztizált fogyatékos tanulóknál a tapasztalatok alapján kikövetkeztethetők a korlátok, a normál képességű tanulóknál megtorpanhat a fejlődés. A különböző egyének fejlődése során az alapvető képességek közel azonos időben kezdenek megnyilvánulni.

A mentális és szociális képességek kialakulását nehezebb tetten érni, az elvárható szinteket meghatározni. (...) Minden családnak mások a nevelési szokásai. Az alacsonyabb iskolázottságú szülőknek csak azokról a szintekről vannak tapasztalatai, amelyeket maguk is elvégeztek, de segítségre csak alacsonyabb fokozatig képesek. A gyermekek gondozásából kitűnően vizsgáznak, de tanulmányi munkájukat csak elemi szinten tudják támogatni, ez kihat a képességek fejlődésére.

A gyenge teljesítmény eredetének diagnosztizálása

A gyenge teljesítőképesség mögött rendszerint gyenge képességeket feltételezünk. A fejlesztés hatékonysága érdekében azonban fontos tisztázni az eredetet: nem megfelelő adottságok, képességek; kulturális eltérés; szociális hátrány. Mivel a képességek diagnosztizálása a legegyszerűbb, sokszor a tanulmányi eredmények alapján következtetünk rájuk, hajlamosak vagyunk mindenért őket okolni. A szociális hátrány sokszor látványosan nyilvánul meg, nem értelmezhető minden esetben kulturális lemaradásként is. (...)

Problémás tehetségek

A tehetséggondozás akkor is komoly kihívás, ha kiegyenlített képességstruktúrával párosul, de ha a tehetséges személy akadályoztatva van tehetsége kibontakoztatásában, esetleg részképesség-zavarokat mutat, még nehezebb a feladat. A tehetségesek tudatában vannak problémáiknak, és sok esetben ezt nehezebben fogadják el, mint gyengébb képességű társaik. A tanulási és magatartási problémák az ő csoportjukban is megtalálhatók. Az is előfordul, hogy kiemelkedő képességeik válnak a zavarok forrásává: a gyors gondolkodás sokszor türelmetlenné teheti a tehetségeseket a tanulásban, kapkodóvá az írásban, nehezítheti a társas kapcsolatok kialakulását. Fontos tehát, hogy a tehetséges tanulókhoz is a maguk egyediségében tudjunk viszonyulni. A tehetségfejlesztés a felismerésnél kezdődik. (...) Legkorábban a mozgás, a zene és a matematika területén mutatkoznak meg a kimagasló képességek. A tanulmányi munkában tehetségesek számára fontos, hogy megkapják a megfelelő terhelést, mert ha ez nem történik meg, alulteljesítőkké válhatnak. (...)

Az oktatási rendszer mint a képességfejlesztés fő terepe

Az iskola fő funkciója az ismeretátadás helyett, az információdömping kezelhetetlensége miatt a képességfejlesztésre tevődött át. Olyan képességek kialakítása a cél, amelyek alkalmassá tesznek a megismerésre, a munkavállalásra, az együttműködésre, az önálló életvezetésre. Ezek az elvárások megfogalmazódnak az iskolákkal szemben, de az intézmények falain belül továbbra is az ismeretek tanítása áll a középpontban, mivel ezek elsajátítását, ezen keresztül pedig a pedagógus munkáját a legegyszerűbb ellenőrizni. (...) Jól használható, világos vázra épülő ismeretrendszerre lenne szükség, amely széles tapasztalati bázison alapul.

Egy rosszul strukturált ismeretanyagon keresztül nehéz a megismerőképességet fejleszteni. A megismerőképességek fejlesztése az ismeretátadástól elkülönítetten, a gyógypedagógiai gyakorlatban jelent meg. (...) A munkavállalásra, együttműködésre, önálló életvezetésre alkalmassá tevő képességek, kompetenciák várhatóan a NAT módosításával fognak bekerülni a pedagógiai gondolkodásba. (...) Nagyon fontos, hogy probléma esetén megfelelő szakemberhez kerüljenek a gyerekek. Kik ők? Orvos, védőnő, pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus, pedagógus, fejlesztő pedagógus, családsegítő. Jelenleg erős specializáció jellemzi a segítő szakmákat, irányzatok vetélkednek egymással, holott az esetek többségében komplex, több irányból ható beavatkozásra van szükség. (...)

Az iskolák lehetőségei a fejlesztésre

A tanköteles kor kiterjesztése, a fokozódó elvárások az integrált oktatással szemben, a buktatások elkerülése, az iskola feladatainak átértelmezése az intézményeket arra kényszeríti, hogy meg kell tanulniuk alkalmazkodni tanítványaik eltérő képességeihez. Hagyományosan a pedagógusoktól várják el, hogy a tanórán belüli differenciálással oldják meg a problémát. Az intézmények emellett pedagógiai asszisztenseket, gyógypedagógusokat, fejlesztő pedagógusokat, pszichológusokat alkalmazhatnak.

Speciális munkakörök

Az iskolapszichológus lehetőségei: szaktudásával segíti az iskola oktató-nevelő munkáját. Kompetenciája pedagógusokkal, szülőkkel, gyermekekkel való személyiségfejlesztő, konzultatív kapcsolatra terjed ki. Növeli az intézmény pedagógiai kultúráját. Krízishelyzetben lelki segítséget nyújt a tanulóknak.

• A gyógypedagógus feladatai: a gyógypedagógus-képzés képességdeficitek szerint szakosodott. Az általános iskolai ellátásban a gyógytornászok, logopédusok alkalmazásának vannak hagyományai. Az integráció fokozódásával arányosan lehet szükség más végzettségűek rész- vagy teljes munkaidős foglalkoztatására is.
• A pedagógiai asszisztens: A pedagógus irányításával segíti a tanítási-tanulási folyamatot, információhordozókat készít, ellátja a gondozási teendőket, részt vesz a szabadidős tevékenységek, gyermekmunkák irányításában, ügyeleti, felügyeleti, valamint gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában.
• A fejlesztő pedagógus: A fejlesztő pedagógus mint munkakör a 2003-ban módosított oktatási törvényben jelenik meg. A jelenlegi gyakorlat szerint másoddiplomás képzés keretében szerezhető fejlesztőpedagógus diploma. A markánsan gyógypedagógiai gyökerű képzésektől a személyközpontún át a tehetségfejlesztőig széles skálán mozog a kínálat. (...)

Az osztálytanító, szaktanár alkalmazkodása a tanulók eltérő szükségleteihez

Az általános gyakorlat szerint a tananyag-feldolgozás frontálisan történik. Nagyon kevesen élnek más lehetőségekkel. Ennek oka abban keresendő, hogy a differenciált megközelítéshez szükséges eszközök beszerzése költséges, mozgatása időigényes, osztálytermi méretek közt nehézkes. Az ellenőrzés során szintén egységes követelményeknek kell megfelelni, nem a tárgyi tudáson van a hangsúly, hanem, hogy a tanuló az adott mérési eljárásnak - írásbeli feladat, szóbeli válaszolás - meg tud-e felelni. Jellemző példája ennek, hogy a diszlexiások írásbeli beszámolási kötelezettsége alóli felmentéshez a legtöbb intézmény nem tud megfelelően viszonyulni. (...) A hiperaktív gyerekeknek már az is megkönnyítené a dolgát, ha nem egyszerre kellene kitölteniük a többoldalas feladatlapokat. A differenciálás elterjedésének alapvető gátja, hogy fokozott felkészülést igényel. Gyakorlatilag egy óra helyett három-négy párhuzamosan tartott órára kell készülni. (...)

A fejlesztő pedagógusi munkakörben rejlő lehetőségek

A fejlesztő pedagógusi munkakör létrejötte nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy adott gyerekcsoporttal több szakember dolgozhat egy időben. Hatékonyabbá válik a tanítási folyamat, több lehetőség nyílik a gyerekek tényleges szükségleteihez igazodó feladattípusok, eszközök alkalmazására. Több tevékenykedtetésre, beszéltetésre jut idő. (...) A fejlesztő programok a gyerekek fejlődési üteméhez igazodnak, a kívánt szint elérése után nem kell csak azért részt venniük benne, mert a tanár órarendje egész évre szól. Bár a fejlesztő pedagógus is kötött órarend alapján dolgozik, sokkal tágabb lehetősége van arra, hogy a tanulók aktuális szükségleteihez alkalmazkodjon.

Munkájának alapvető irányítója nem a tananyag, hanem a tanulók képessége. A sikeresen végzett korai fejlesztés következtében felszabaduló órakereteket fokozatosan lehet tehetséggondozó tartalommal megtölteni. (...) A fejlesztő pedagógusi munkakör megjelenésével olyan alternatív kezdeményezések kerülhetnek az általános gyakorlatba, amelyek önmagukban nem képesek a hagyományos oktatás leváltására, viszont a mindennapi munkába beépülve kiegészíthetik azt. (...)

A munka alapelve az osztálytanítók munkájának segítése a gyerekek képességeihez, szükségleteihez való alkalmazkodásban, olyan tevékenységekkel, amelyek a hagyományos szervezeti keretek között nehezen megvalósíthatók. A fejlesztő pedagógus végzettségét tekintve egyenrangú társa az osztályban tanító pedagógusnak. Munkamegosztásuk ezen alapul. Együttműködésük keretei: A fejlesztő pedagógus a tanórával párhuzamosan egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokat tart. A két pedagógus bontott tanulócsoporttal dolgozik. Együtt vezetik a foglalkozásokat. A fejlesztő pedagógus vezeti a foglalkozást, lehetőséget teremtve kollégájának az egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásra, korrepetálásra. Speciális végzettségéből eredően mind kollégái, mind a szülők számára konzultációs lehetőségeket biztosíthat.

Összegezve a fejlesztő pedagógus munkakör lehetőségeit: rugalmasan tud alkalmazkodni az iskola szerteágazó feladataihoz, segíthet új, korszerű elemek bevezetésében, hozzájárulhat az eredményesebb oktatáshoz, anélkül, hogy a pedagógusok vagy a diákok túlterheltségét növelné.

• Cikkünk László Ágnesnek az Új Pedagógiai Szemle című folyóirat januári számában megjelent tanulmánya alapján készült.