Egy éve dolgozgattam, amikor el kezdtem a Práter utcai fotós iskolát. Kis csalódást okozott, mert inkább elméleti szakemberek oktattak és egy kissé elavult technológiát tanítottak nekünk. Az is igaz, hogy így legalább megismertem a "nagy elődöket" és láttam, mi van a fényképezőgépben, illetve a filmen. Megtanultuk például a hagyományos portré beállításokat, vagy a negatív kiretusálását. A fotókémia például érdekes és hasznos volt. A gimnáziumban utáltam a kémiát, de itt kézzelfogható dolgokat tanítottak. A reklámfotózás "mindenevő szakma": autótól tejfölös dobozig mindenről készítünk fotókat. Nem nagyon válogatunk. Ahhoz, hogy ebből meg lehessen élni, több horgot kell tartanunk a vízbe, csak így van elegendő kapás. Körülbelül 25 megrendelőnk van, az azonban nagyon változó, hogy ki milyen gyakran jelentkezik, és hogy mekkora munkára kér fel bennünket. A munkák körülbelül 70%-a reklámügynökségeken, grafikai stúdiókon keresztül jön, 30%-ban érkezik a megrendelő önállóa A munkától függ, mettől meddig dolgozom. Van, hogy hajnali 5-kor kell elmennünk, mondjuk Tatabányára fotózni, máskor este 8-ig várok a megrendelő jelentkezésére. Sok múlik a megrendelőn. Ha szimpatikus és jól ki lehet vele jönni, akkor segíti a munkát, ha kevésbé, akkor jobb, ha nem jön a műterembe. Ez egy "szaki" munka. Sokszor csak bekapcsolom a zenét, beállítom a fényeket és elvagyok. Van, amikor azonban óriási a kapkodás. A reklám szakmára jellemző a "gyorsan-azonnal" hozzáállás. Tehát minél gyorsabban, minél szebb terméket létrehozni. Sokszor ütköznek az ügyféllel a szempontjaink. Például vegyük a sörfotózást, ami egy izgalmas téma. A sör lefújva cseppekkel, amitől kicsit párásabb lesz az üveg... Nagyon szép képeket lehet így csinálni! Ehhez azonban a háttérnek sötétnek kell maradni, a megrendelő, amikor ezt meglátja, azt mondja, ez így nagyon szép, de lehetne világosabbnak láttatni a sört, mert ez nem barnasör-reklám... Egyébként én már teljesen immúnis vagyok a reklámokra, mert tudom, hogy mi áll egy - egy kép elkészítése mögött. Az ínycsiklandozónak látszó puding valójában olyan kemény, mint egy gumilabda... Öt éve, amikor elkezdtem, még diára ment minden. Most már persze mi is digitális technikával dolgozunk. Ennek megvan az-az előnye, hogy gyors, nem kell szkennelni, és az ügyfél rögtön viheti is a felírt CD-t. Gyorsabb az ellenőrzés is. Régen mindig volt az előhívás körül egyfajta félelem, hogy vajon úgy sikerült-e a kép, ahogy szerettem volna. Ha magamnak fotózok, akkor azért továbbra is filmre szoktam inkább, mert a hagyományos kamera még mindig többet tud. Sajnos a saját kedvtelésre való fotózáshoz már nem mindig marad időm és energiám, így a fényképezőgép munkaeszközzé válik. Akik viszont megmaradnak a jó értelemben vett "művészkedésnél", azok tudnak a legkevésbé pénzt csinálni, persze művészi és/vagy lelki szempontból nekik a legjobb. Persze ennek, az alkalmazott fotográfiának is lehetnek szép pillanatai. Egy enteriőr fotózása például könnyen válhat "portfólió gyanússá". Szívesen gondolok vissza, például egy csongrádi fotózásra, ahol a Tisza bútorgyár konyha képei nagyon jól sikerültek. Van, aki tud szakosodni. Egy modellfotósnál például fontos tulajdonság, hogy el tudja adni magát, a fotóriporternek tolakodósnak, "bunyósnak" kell lennie, a műtermi, tárgyi-fotózás nyugalmasabb, békésebb embert kíván.