Egy gyermek még nem tudja felmérni valós igényeit és szükségleteit, így a szülőnek kell eldöntenie, melyik intézménybe íratja gyermekét. Ön mit tanácsol a szülőknek, hogyan válasszanak iskolát?
Azért nehéz erre a kérdésre felelősséggel válaszolni, mert az iskolakezdő gyerek számára annak a tanítónak a személyisége és pedagógiai felfogása lesz a döntő, akinek gondoskodása mellett iskolai tanulmányait megkezdi. A legjobb iskolában is lehetnek egészen különböző felfogású, személyiségű tanítók. Vannak, akik a szigorú rend, fegyelem, a „katonás” attitűd képviselői, mások inkább a családias légkör megteremtésére törekszenek, mert ebben látják a biztosítékát annak, hogy a gyerekek nyitottak, felszabadultak, közlésre és befogadásra egyaránt készek legyenek. A jó iskola legfőbb ismérvének a gyerekek iránti kíváncsiságot és a hozzájuk való alkalmazkodás készségét tartom. – A jó iskolában nem az engedelmességre építő alá- és fölérendeltségi, hanem az együttműködésre építő partneri viszony a meghatározó.
Akkor ne azt kérdezzem, hogy milyen a 21. század korszerű iskolája, hanem hogy milyen a jó pedagógus?
A kettő elválaszthatatlan. Szerintem a jó iskolát a diákok és a tanítók-tanárok jól szabályozott, az egyéniségek kölcsönös tiszteletén alapuló együttműködése jellemzi, amelynek szabályait közösen határozzák meg, és betartásán közösen őrködnek. A jó pedagógus nem azonos azzal, hogy jól tud tanítani. Ez az egyik az összetevője. A másik, nem kevésbé fontos ismérve, hogy a tanulók teljes személyisége és élethelyzete iránt érzékeny és nyitott. Hogy nincsenek „paneljei”, kész sablonjai, amelyekhez a gyerekeket hozzáigazítani akarja, de vannak határozott, kiismerhető pedagógiai elvei. A jó iskola nagyon érzékeny arra, hogy a gyereknek milyen a kiindulási helyzetük, milyen vágyaik, törekvéseik vannak, és tiszteletben tartja a gyermekek közötti eltéréseket. Nem akar differenciálatlanul bizonyos értékeket és stílust ráerőszakolni a gyermekekre. Ehhez nagy intelligencia és odafigyelés kell. Minden pedagógus hordoz magában egy kívánatos gyerekképet és iskolaképet. Én azt a pedagógust tartom jó pedagógusnak, aki kiismerhető és következetesen képviselt értékrend mentén képes abból a helyzetből kiindulni, amelyet a gondjaira bízott gyerekek sajátosságai határoznak meg.
Egy jó iskola mennyiben és hogyan veszi figyelembe a hátrányos helyzetű tanulók szükségleteit?
Úgy, hogy minden tanuló szükségletét figyelembe veszi. Én a "hátrányos helyzet" fogalmát "mozgékony" fogalomnak, másként szólva "viszony-fogalomnak" tartom. Valaki csak valaki máshoz képest lehet hátrányos helyzetű. Hátrányos helyzetűnek tartom az elkényeztetett entellektüel gyermeket is, aki nem ismeri a társadalom olyan rétegeit, amelyekben az élet 80%-a zajlik. Mert abban a pillanatban, amint kikerül a saját környezetéből, nem tud háromig sem számolni. Amikor a 70-es évek második felében elvállaltam a Kertész utcai dolgozók iskolájának a vezetését, ahová sok olyan, úgynevezett "túlkoros" gyerek iratkozott be, akiket 14. életévük betöltése után felmentettek a mindennapos iskolába járás kötelezettsége alól, a világ olyan bugyrai nyíltak meg előttem, amelyeket mint értelmiségi, kispolgári családból származó ember nem is ismertem. Gorkijjal szólva: Ezek az évek voltak az én "egyetemeim".
A jobb társadalmi helyzetű családokban felmerül az igény, hogy jó teljesítményt nyújtó gyermekeik a hozzájuk hasonlókkal járjanak egy iskolába vagy tanuljanak egy osztályban. Miért nem kedvező ez a gyerekeknek? Miben fejlődhetnek egymás mellett a hátrányos és nem hátrányos helyzetű diákok?
Megtanulhatják kölcsönösen felismerni és becsülni egymás értékeit, tudását, ügyességét. Megtanulhatnak egymással érintkezni, udvariasnak lenni, egymást jó szívvel elviselni, egymásnak segítségére lenni. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék az emberi együttélés tarka szövetét, amelyben élünk. Hiszen nem válogathatjuk meg, ki lesz a szomszédunk egy bérházban, kivel utazunk egy villamoson. Meg kell szokni, hogy egészen más típusú, karakterű, világnézetileg, politikailag különböző elkötelezettségű emberekkel élünk együtt. Hogy különböző helyzetű, különböző családi és társadalmi hagyományokkal rendelkező gyerekek léteznek, hogy a tőlünk különbözőek is milyen rendesek, milyen okosak lehetnek. Ezeket a tapasztalatokat nem lehet megszerezni, ha csak a hasonszőrűek tanulnak együtt.
Ön mit tanult a hátrányos helyzetű gyermekektől?
Például fennmaradni. Nem elítélni őket. Egy heterogén társadalmi összetételű iskolában valós társadalmi tapasztalatokat lehet szerezni, és meg lehet tanulni olyan konfliktusok felfogását, értékelését, kezelését - persze jó pedagógusi irányítással -, amelyeket egyébként egy szelektált iskolában nem lehet megtanulni. Én a dolgozók általános iskolájába a napi 8 órai munka után tanulni akaró és tudó felnőttekkel és túlkoros gyerekekkel való együttlét, barátság során, életük közelebbi megismeréséből olyan közvetett tapasztalatokhoz jutottam, amelyekhez saját köreimből nem jutottam volna.
Mennyire tájékozottak a szülők, amikor iskolát választanak a gyereküknek?
Egy értelmiségi szülő, akinek van igénye, fogalma, tájékozottsága a jelennel, gyermekével kapcsolatban, nyilván egészen másként választ, mint az, akinek erről fogalma sincs. Szereti ugyan a gyermekét, de megelégszik azzal, hogy enni tud adni neki és tud venni neki új cipőt, ha a régit kinőtte vagy elkoptatta. – A többit rábízza a véletlenre, a társadalomra, a környezetére.
Sok a bizonytalan szülő?
Biztosan. Egyrészt, mert nem pedagógiai értékrendek szerint küldi valahová a gyerekét. Általános iskola esetében a legközelebbi intézménybe jár majd a gyereke, a középiskolás éveknél pedig a presztízs játszik szerepet, a társadalmi értékválasztások, az iskola jó híre. A legtöbb értelmiségi szülőnek van igénye, a legintelligensebbek azt puhatolják ki, mihez van tehetsége, kedve a gyereknek.
Reméljük, hogy a szülők találnak ilyen pedagógusokat és iskolákat, és hogy az iskolaválasztásban segítségükre lesz ez a kampány.
Arra kell igényesnek lenni, hogy megismerjék a gyereküket. Képesnek kell lenniük arra, hogy ne akarják okvetlenül a saját képükre formálnia gyerekeiket. És eléggé tájékozottnak kell lenniük abban a szűk körben, amelyben iskolaválasztásra egyáltalán lehetőségük van. A legfontosabb, amit tanácsolhatnék minden szülőnek, hogy legfőbb szempontja az iskolaválasztásnál is gyermeke boldogsága legyen. Hogy gyerekkorát ne a felnőttkorra való felkészülés kínkeserves előszobájának tartsa, hanem mint diák is teljes életet élhessen.
A diákok és szülők nevében is köszönöm a jó kívánságokat!
