Kortünetek

Franz Kafka zsenialitásának egyik vitathatatlan mutatója, hogy prózaművészeti eszköztárának virtuóz használatával műveiben olyan egyetemes társadalmi problémákra irányította a figyelmet, amelyek egyrészt a huszadik század eleji életérzés fontos faktorai voltak, másrészt mindmáig jelen vannak, ismerősek és megoldatlanok. A bürokrácia minden szinten történő, sokszor kissé öncélúnak tűnő burjánzása a kiúttalanság-érzést, a labirintus-képzetet tapasztaltatja meg a huszonegyedik századi, ügyeit intéző polgárral ugyanúgy, mint Kafkával és kortársaival körülbelül egy évszázaddal korábban. Kafka műveiben akadozik az emberi kommunikáció, családok szenvednek artikulálhatatlan feszültségektől, kozmikus egyedüllét és otthontalanság uralkodik, és mindez korunk mind erőteljesebben individualizálódó világában is kortünet.

Jellemző, hogy A per Jozef K.-ja egy katedrálisban, szakrális helyen lel rá a Törvény kapujára, a Törvényére, mely úgy magasodik fölé, mint az Isten. Itt már nem kérdéses, hogy a törvény van-e az emberért vagy fordítva. Az abszurd logika működése mindennapossá vált, észre sem vesszük. Az átváltozás Gregor Samsájának egzisztenciája bogárszerűvé aljasul, és ez még a kezdetben együtt érző családtagjait is eltávolítja tőle. Lássuk meg e művek példázatos jellegét is (noha durva leegyszerűsítés lenne példázatnak neveznünk őket); ezerszámra élnek közöttünk Jozef K.-k és Gregor Samsák. Segíteni talán nem tudunk rajtuk, siralmas állapotuknak talán ők maguk is okozói, mégis: próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetükbe, akár csak egy tanóra erejéig is, diákokkal, mondjuk tizenkettedikben!

A labirintus

A következőkben a kafkai univerzum egyik aspektusának egy lehetséges drámai modellezéséről lesz szó. A főtémát nevezhetnénk így: A labirintus. A tájékozódás nehézségeiről lesz benne szó, és nagy hangsúly esik az elveszésre is. Mielőtt azonban hozzáfogunk, készítsük elő a „terepet”: beszéljük meg a diákokkal, milyen képzetek kapcsolódnak számukra a labirintushoz, illetve hogyan hozható összefüggésbe A per című regény (ha olvasták), és az útvesztő. Foglalkozhatunk a Minotaurusz-mítosszal, Ariadné fonalával, a barokk franciakertek labirintusaival vagy akár a Sziget Fesztiválon hosszú évek óta jelen lévő tarot labirintussal is (ha esetleg van a diákoknak hozzá kötődő élménye). Összegyűjthetjük a labirintushoz fűződő pozitív és negatív képzeteket – az elsőre a megtett út által szerzett élettapasztalat, belső út lehet egy példa, a másodikra pedig a Kafkával kapcsolatban relevánsabb eltévedés, illetve tévelygés; útvesztés. A bevezető, ráhangoló beszélgetés (és némi fizikai előkészület) után rátérhetünk magára a drámajátékra.

Sötétben tapogatózni

Egy tevékenység vázlatos bemutatása következik alant, amelynek célja kettős: a megoldásra, a kiútra való törekvés egyrészt, a célba érés lehetetlenségének vagy nehézségének megélése másrészt.

A drámajáték akár auditív koncentrációgyakorlatként is alkalmazható; lényegében az „erre csörög a dió” nevű játék továbbgondolása. Az osztálytermet a rendelkezésre álló tárgyakból (székekből, asztalokból) berendezzük akadályokkal, olyanokkal, amelyek nem túl bonyolultak vagy veszélyesek, de amelyek leküzdéséhez szokatlan testhelyzetet is fel kell venni (például le kell guggolni). Az akadálypálya egy pontján elhelyezünk egy tárgyat, amelyet egy bekötött szemű egyénnek meg kell találnia; ez a diák lehetőleg ne lássa előzetesen az átrendezett osztálytermet, mert így valóban idegenkörnyezet-érzése lehet a játék alatt. A kereső diák úgy tud tájékozódni a térben, hogy a megfelelő irányból instrukciókat kap társaitól. És most jön a kafkai elem: ebben a játékban csak a hangok segítségével tájékozódhat, mert akik „instruálják”, csupán a megfelelő irányból beszélnek, de amit mondanak, nem segít közvetlenül: felolvashatnak mondatokat a regényből, de akár a Magyar Közlöny találomra kiválasztott paragrafusait is citálhatják. Fontos, hogy olvasásukkal szituációt teremtsenek; mind a regény, mind az esetleges jogi szöveg implikál valamiféle hangnemet, amelyet a felolvasóknak utánozniuk kell (érdemes előzetesen gyakorolni a hangos olvasást!). A még teljesebb atmoszférateremtés érdekében kiválaszthatunk valamilyen lassú, borongós hangulatú instrumentális zenét, ami szólhat a háttérben. Az osztályban körben elhelyezkedő felolvasók a tekintetükkel kell jelezzenek egymásnak, hogy ki következik, de az sem baj, ha egymás szavába vágnak. Mindenesetre előre el kell dönteniük: meddig hagyják bolyongani a keresőt, és mikor engedik neki megtalálni a céltárgyat.

A játék végeztével (ha a lehetőleg önként jelentkező diákok mind végigjárták a pályát) befejezésképpen beszéljük meg mind a felolvasók, mind az esetleges passzív szemlélők, mind a keresők tapasztalatait, érzéseit, élményeit.

A játék során a diákok megtapasztalhatják, milyen az, amikor tájékoztatásul csupán néhány értelmezhetetlen szövegrészlet áll rendelkezésünkre, amelyeknek azonban mégis ki vagyunk szolgáltatva: óvatosan kell mozognunk, mert egy rossz mozdulat, és csúnyán megüthetjük magunkat.

További érdekes ötletek:

• A cikkben vázolt játéktípus (keresés bekötött szemmel) mellett más séma is alkalmazható a labirintus-témára. Például hasznos keret lehet az állomásos játék, amelyben valamilyen egyszerűnek tűnő ügyet kell elintéznie a játékosnak, az állomásoknak pedig az a feladata, hogy azt minél bonyolultabban, minél áttételesebben oldják meg.

Kerek Roland cikke