A kokain (kokó, koksz) a kábítószerek felsőbb kategóriájába tartozik. Annyira drága, hogy általában csak a gazdagabbak engedhetik meg maguknak a használatát. A dél-amerikai indiánok már évezredek óta ismerik, szent növényként tisztelik. A spanyol hódítók kezdetben tiltották a használatát, majd belátták, hogy a magas hegységekben sokkal jobban bírják a munkát a bennszülöttek, ha kokalevelet rágcsálhatnak.
A levélből nyert kokapaszta aztán hamarosan átkerült Európába és megkezdte hódító útját. Megismerkedett vele William Shakespeare is. 1860-ban izolálták a növény hatóanyagát, a kokaint. Nagy rajongója volt Sigmund Freud, Robert Louis Stephenson, sőt a novellák tanúsága szerint Sherlock Holmes is. A XX. század elején sokféle gyógyszer és csodaszer alapanyaga volt, kedvelt ital volt a kokainos bor, a Vin és a Coca-Cola is.
Fél évszázada már nyílvánvalóvá vált, hogy a kokain az eufórián és a és fokozott teljesítőképességen kívül mást is okoz: függőséget, depressziót, hallucinációkat, elmebetegséget. Bár a fizikai rászokást máig nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani a kokain esetében, a pszichés függőség a leggyorsabban ennél a szernél alakul ki, elvonási tünetei pedig éppen olyan súlyosak, mint a fizikai függőséget okozó heroinnál.
A kokain az amfetaminhoz hasonlóan szintén a dopamin- és noradrenalin-háztartást befolyásoló szer. Hogy a kokain működését megérthessük, egy kicsit az idegrendszer általános működésével kell foglalkoznunk.
Szinapszisok
A szinapszisoknál két idegsejt találkozik, ezeket preszinaptikus és posztszinaptikus idegsejtnek nevezzük. Az ingerület a preszinaptikus idegsejtről terjed át a posztszinaptikusra. Az ingerületet az ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) adják át. Ezek különféle vegyületek lehetnek, az idegsejt fajtájától függően. A preszinaptikus sejtben az ingerületátvivő anyagok hólyagocskákban (vezikulumokban) tárolódnak, ingerület esetén ezek a vezikulumok ürülnek ki a két idegsejt közti szinaptikus résbe.
A posztszinaptikus idegsejt receptorai felfogják az ingerületátvivő anyagokat, ennek hatására ez a sejt is ingerületbe jön (vagy éppen gátlás alá kerül, a receptorok típusától függően). Az ingerületátvivő anyagok aztán rövidesen leszakadnak a receptorokról, ekkor a preszinaptikus sejt újra felveszi őket, egy részüket lebontja, többségüket újra a hólyagocskákba továbbítja, ahol várják a következő ingerületet. A szinapszis működését a lentebb található animáció szemlélteti.
Dopamin és noradrenalin
Sokféle ingerületátvivő-anyag van a szervezetben, az amfetamin és származéka, a jóval hetékonyabb metamfetamin ezek közül kettőre, a dopaminra és a noradrenalinra hat. Mindkettő a tirozin nevű aminosav származéka. A dopamin főleg mozgáskoordinációért és az érzelmekért felelős csíkolt testben és fekete rétegben termelődik, a noradrenalin pedig a fokozot figyelmet, izgatottságot szabályozó szimpatikus idegrendszer fő ingerületátvivő anyaga.
Mindkét anyag erősen befolyásolja az érzékelést és a hangulatot. Mind hiányuk, mind túltermelésük kóros állapotokat eredményez. A dopamin hiánya a Parkinson-kór, ami a mozgáskoordináció zavarával, állandó remegéssel jár, túltermelése egy elmebetegség, a skizofrénia kialakulását okozhatja. A noradrenalin hiánya depressziót okoz, míg ha túl sok van belőle, kóros szorongás alakul ki.
Hogyan működik a kokain?
A kokain kötődik azokhoz a szállítómolekulákhoz melyek a szinaptikus résből visszajuttatják az ingerületátvivő anyagokat az idegsejtbe. Az ingerületátvivő anyagok tehát ki tudnak jutni a résbe, de nincs útjuk visszafelé, ezért egyre több gyűlik ott fel. Ennek következtében a posztszinaptikus idegsejt fokozott és állandó izgalomba jön. Ez okozza az élénkebb figyelmet, a fáradtság elmúlását, a testsúlyvesztést (ezek a noradrenalin hatásai), a nagyobb magabiztosságot, az emelkedett hangulatot (ezek a dopaminéi). A kokain hatása az amfetaminénál gyorsabban jelentkezik és hamarabb el is múlik.
