Mi kell ahhoz, hogy kommunikáció, azaz jelközvetítés, jelcsere létrejöjjön?

Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy nem mindig van szándékunkban jeleket küldeni vagy cserélni. Ez azonban, amennyiben - társas helyzetben vagyunk - ha akarjuk, ha nem bekövetkezik. Hiszen nemcsak szavaink árulkodnak rólunk, hanem testtartásunk, arckifejezésünk, öltözködésünk stb. is. Aki ránk néz, "veszi" a sugárzott jeleket a kedélyállapotunkról, az ízlésünkről stb. ugyanakkor akaratunktól függetlenül nem csak jeladókká, hanem egyszersmind "jelfogókká" válunk, ha nincs is kedvünk hozzá.

A fentiek alapján a következőket állapíthatjuk meg

• Nincs olyan társas helyzet, amelyben ne folyna kommunikáció.
• A kommunikáció lehet akaratlagos, de akaratunktól független is.

Amikor szándékosan kommunikálunk, azt mindig valamilyen céllal tesszük. Adott esetben az is cél lehet, hogy csevegéssel üssük el az időt. Ha megvizsgáljuk a különböző kommunikációs aktusokat, kiderül, hogy a kommunikáció tulajdonképpen helyzetmegoldás. A helyzeteket a helyzetben való jártasság, a döntések száma és nehézsége, a normaismeret szerint osztályozhatjuk. Ilyen módon megkülönböztethetünk rutin helyzetet és problémát, konfliktust tartalmazó helyzetet.

Az olyan mindennapos kommunikációs helyzetek lebonyolítása: mint a vásárlás, találkozás a szomszéddal vagy egy telefonálás a barátnőnek nem okoz különösebb fejtörést, nem gondolja végig az ember, hogy hogyan is köszönjön, mire mit válaszoljon, milyen ruhát vegyen fel külön erre az alkalomra, hogyan üljön a széken stb. A megoldás módját a kommunikációs partnerek rutinja, tapasztalata, szokásai illetve az ismert társadalmi normák vezérlik.

Élethelyzeteinknek azonban nem mindegyike ilyen egyszerű. Sokszor kerülünk váratlan, számunkra ismeretlen helyzetbe. Ezekre a helyzetekre jellemzője, hogy fejtörést okoz a helyzetben való viselkedés, a partnerekkel való kapcsolattartás. Ez adódhat abból, hogy nem ismerjük például a helyben működő illemszabályokat, de abból is, hogy valamilyen konfliktus adódik, amelyet meg kell oldani. Ezeket a helyzeteket Problémahelyzetnek nevezzük.

A problémahelyzetek tartalmazhatnak konfliktust is, de nem okvetlenül. Egy idegen városban való tájékozódás és az útvonal felől való érdeklődés, az idegen nyelven való kommunikáció komoly gondot okozhat, de konfliktust valójában a helyzet nem tartalmaz. Ha valamilyen érdekellentétet kell kommunikációval megoldanunk, akkor már olyan problémahelyzetről beszélünk, amely konfliktust hordoz. Tehát minden konfliktushelyzet problémahelyzet is egyben, de a problémahelyzetek nem feltétlenül konfliktushelyzetek.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy amikor kommunikálunk, egyben helyzetmegoldó tevékenységet végzünk. A helyzeteket aszerint osztályozhatjuk, hogy milyen jellegű és számú döntést kell hoznunk kommunikációs magatartásunkat illetően.

• A rutin helyzetek megoldása kevés és egyszerű döntést igényel,
• míg a problémát, konfliktust tartalmazó helyzetek számos elágazást, döntéshelyzetet, valamint egy egész bonyolult szemponthálózatot (normák, partnerek, a probléma jellege stb.) tartalmaznak, amelyek ezeket a döntéseket befolyásolják.