Titokzatos és gyönyörű földalatti világ rejtőzik az Aggteleki-hegység szelíd lankái alatt

Az Aggteleki Nemzeti Park ugyanis karsztterület. A park és tágabb környezetének földrajzi neve is Aggteleki Karszt (Gömör-Tornai Karszt). A vidéket a triászkorból származó, kétszázmillió évnél is idősebb szürkés színű, sekély trópusi tengerben leülepedett tömör mészkő építi föl. Ilyen mérhetetlenül hosszú idő alatt a kőzetet számos tektonikai igénybevétel érte, így a mészkőtest hasadékokkal, Cseppkőoszlop törésekkel, repedésekkel átjárt. Ezekbe a leszivárgó csapadékvizek a repedéseket oldással tágították, kisebb kavernákat hoztak létre. A fölhalmozódó résvizek idővel egész járatokat hoztak létre, melyekben a víz szabadon közlekedhetett. Így aztán a felszín alatt a járatrendszerekben jelentős mértékben halmozódott föl a karsztvíz, amely a felszín felől az idők során kialakult víznyelőkön keresztül állandóan utánpótlást is kap. A szomszédos nem karsztos, tehát eltérő kőzettípusokkal fedett térszínekről érkező vízfolyások kemény kvarc stb. hordaléka pedig hosszú-hosszú idő alatt föld alatti folyóvölgyeket, azaz hatalmas barlangrendszereket vésett a kemény mészkőhegy testébe. Számos önálló barlang található ezen a kis területen. Mindegyik másról nevezetes és külön egyéniség. Itt található például a titokzatos, mély, áthatolhatatlan szifonjairól híres Kossuth barlang vagy a Vass Imre barlang és még jó néhány kisebb-nagyobb föld alatti alagútrendszer.

Béke-barlang Külön meg kell említeni az 1952-ben fölfedezett Béke barlangot, mely fölfedezése után valóságos barlangkutatási lázba vitte az egész országot. A barlangkutatás ekkori reneszánsza idején lett ismert számos híres és szép barlangunk, melyek az ország mészköves területein sok helyütt előfordulnak. A Béke Barlang fölfedezése a tavaly decemberben elhunyt Jakucs Lászlóhoz, későbbi neves karsztkutatóhoz, földrajzprofesszorhoz fűződik. Ez volt az első olyan barlangfölfedezés, amely nem a véletlen folytán, hanem tudományos kutatás eredményeként született. A karsztforrások számbavételével, majd különleges vízfestési eljárással Jakucs ugyanis tudta, hogy az eddig ismert barlangrendszerek mellett egy eddig ismeretlen föld alatti labirintusnak is rejtőzni kell a hegy mélyén, mert a kísérletekkel egyértelműen megállapították, hogy a Komlós karsztforrás nem valamelyik ismert föld alatti patak vizéből érkezik a napvilágra, hanem ismeretlen helyről.

Léteznie kell tehát valahol egy új, önálló barlangrendszernek. A kutatók térképen előre kijelölték a barlang helyét és egy víznyelőn keresztül soknapi ásás és bontás után meg is érkeztek az ember által eleddig nem ismert föld alatti világba. A járatban végighaladva ujjongva ünnepelték fölfedezésüket, gyönyörködtek a barlang falát borító színes kalcit és aragonit ásványok csillogó kristályaiban, ámulva fedezték föl a Mésztufagát a Béke-barlangban különlegesebbnél különlegesebb csudaszép cseppköveket. Néhány száz méter múlva a járat hirtelen véget ért és egy nála jóval nagyobb méretű főágba torkollott. Ekkor döbbentek csak rá a fölfedezők, hogy ők nem a barlang fő és legnagyobb járatát találták meg, mint azt eddig hitték, hanem annak csupán egyik mellékfolyosóját, amit aztán a későbbiekben, a mai napig is használatos Felfedező ág névvel illettek. A barlang tehát sokkal nagyobb, mint azt eleddig hitték, s örömük az első fölfedezés öröménél is nagyobb volt. Később, amikor a több mint hét kilométer hosszúságú barlangot teljes egészében bejárták, tudatosult, hogy az Aggteleki Karsztvidék második legnagyobb járatrendszerét sikerült föltárni. A barlang egyedülálló szépsége és különleges cseppkövei miatt csak erősen korlátozott számban látogatható, a Nemzeti Park igazgatóságánál előre be kell jelentkezni, s felszerelésről is gondoskodni kell, ugyanis világítás, ösvény vagy kiépített út a barlangban egyáltalán nincsen, s száraz időszakban is föl kell készülni a barlangi patakban legalább derékig való gázolásra. A barlangok egyedülálló mikroklímájuk és kristálytiszta levegőjük miatt rendkívül egészséges helyek, a Béke barlang is ezek közé tartozik, s egyik kijáratánál elsősorban az asztmatikus betegségben szenvedők részére gyógy-pihenőhelyet létesítettek, ahol akár egyórai pihenés is rendkívül üdítő és pozitív hatással van a tüdőnkre.

A Baradla cseppkövei Az Aggteleki Karsztvidék legnagyobb és leghíresebb barlangja, melynek Domicának nevezett része Szlovákiába is átnyúlik, a Baradla. Központi járatának hossza meghaladja a tizenöt kilométert. A barlang patakja a Styx, az idők során már három szintben vájta ki a hosszú folyosókat. Emeletes barlang tehát a Baradla, ebből adódik egyik jellemző sajátossága. Ott, ahol a barlangi mennyezet beomlott, és így két vagy esetleg mind a három szint egybeolvadt, hatalmas termek jöttek létre. Némelyikbe egy tízemeletes ház is gond nélkül beférne. Ilyen hatalmas termek jellemzik a Baradlát, pl. az Óriások Terme vagy a Hangversenyterem, ahol kihasználva a barlang kitűnő akusztikáját rendszeresen rendeznek különféle hangversenyeket, s mostanság már az esküvők lebonyolítása sem megy ritkaságszámba.

A Baradla legcsodálatosabb képződményei azonban a különféle cseppkövek. Ettől lett a barlang méltán világhírű, s nevezik másként Aggteleki Cseppkőbarlangnak. Mindenféle cseppkő megtalálható itt, különféle színekben és méretben egyaránt. Vannak álló cseppkövek, sztalagmitok, melyek a sztalaktit (csüngő cseppkő) mennyezetről lecsöpögő oldott mészben gazdag karsztvizekből kiváló mészkő egymásra rakódásakor növekednek. Közülük több méter magasak is ismertek, akárcsak csüngőcseppkövek, azaz sztalaktitok. Ha pedig e két fajta cseppkő valahol összeér és sztalagmiton (álló cseppkő) szétfröccsenő vízcsepp összenő, akkor kialakul a cseppkőoszlop. A barlang falán lecsorgó vizek zászlószerű, fényben áttetsző cseppkőfüggönyöket hoznak létre, a barlangi patak pedig helyenként csodálatos mésztufagátakon bukdácsol keresztül. A cseppkövek mérete is rendkívül változatos. A mennyezetről lecsüngő, törékeny és áttetsző, cérnavékony szalmacseppkövektől a több méter átmérőjű, több tíz méter magas óriásokig mindenféle mérettartományokban előfordulnak. Színük is változatos. Alapállapotban a cseppkő fehér színű, mivel teljes egészében aragonitásványból áll, ami természetes állapotban mindig hófehér. A különböző fémvegyületek azonban csodálatos színekbe öltöztetik e képződményeket. A vas vörösre, a mangán rózsaszínre, a magnézium sötétre festi a csillogó kristályokat. Különböző algák, amelyek a barlangban elhelyezett világítótestek közelébe települtek, zöld foltokkal fröcskölik be nemcsak a cseppköveket, hanem a barlang falát is.

A cseppkövek alakja is rendkívül változatos. Számos közülük megihlette a felfedezőket vagy a látogatókat, így jó néhányat ma már különböző nevekkel illetnek, pl. farkas szája, delfin vagy Hófehérke a cseppkőfüggöny hét törpével. Ez utóbbi nyilvánvalóan egy karcsú fehér állócseppkő, melynek közelében hét kisebb hasonló állócseppkő helyezkedik el. Különleges cseppkőnek számít, a hosszú, lelógó, hegyes, vörösesbarna Anyósnyelv, melyen pici kis "szőrök" is elhelyezkednek, fokozván a hasonlóságot. Az egyik legfurcsább és legérdekesebb cseppkő a Mozdony. Egy hajdani hatalmas állócseppkő egyszer csak ledőlt és vízszintes helyzetbe került. Ezen aztán elkezdtek növekedni a cseppkövek és most már három jól fejlett kémény díszíti a gőzmozdony törzsét. A leghatalmasabb és leghíresebb cseppkő a kilencven méternél is magasabb Csillagvizsgáló, melynek tetején a Bohóc foglal helyet. Ez egyébként a világ egyik legnagyobb cseppköve. Ha elképzeljük, hogy egy centiméternyi cseppkő képződéséhez több mint száz esztendőre van szükség, beláthatjuk, hogy micsoda természeti kincset rejtenek ezek a cseppkövek, melyek némelyike több mint egy millió éve növekszik folyamatosan a föld mélyén, háborítatlan csöndben és békében.

Barlangok a Földön máshol is akadnak, sokkal hatalmasabbak is előfordulnak, de talán az egész világon nincsen a cseppköveknek ilyen szépséges tárháza, mint itt. Elsősorban cseppköveinek gazdagsága miatt 1995 decemberében az Aggteleki Karsztvidék barlangvilágát az UNESCO az egyetemes világörökség részének nyilvánította.

Csuták Máté