A közoktatás irányítása
Szendrei Judit
2007/11/27 20:58
2010 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Magyarország 2004-ben lett az Európai Unió tagja, ami a társadalmi folyamatokat, és így természetesen az oktatásügy kérdéseit is, új kontextusba helyezte. Az oktatásirányítás szempontjából a legnagyobb kihívást az uniós forrásokra épülő közösségi támogatási politikához történő alkalmazkodás jelenti.

A magyar közoktatás-irányítás alapvető jellemzői és a rendszer előtt álló kihívások

A közoktatás irányítási rendszere a 2004–2006 közötti időszakban olyan új kihívásokkal és feladatokkal szembesült, amelyek változásokat tettek szükségessé. A legjelentősebb kihívások az Európai Unióhoz történt csatlakozásból, és a már 2004-től elérhető fejlesztési támogatások fogadására való felkészülésből fakadtak.
 A legjelentősebb konkrét hazai feladat a 2005-ben bevezetett – az országostól az intézményi szintig valamennyi szereplőt érintő – új érettségi vizsgarendszer menedzselése volt. Mindezen események ráirányították a figyelmet arra, hogy az oktatási rendszer alkalmazkodóképességének és hatékonyságának a javítására van szükség az irányítás valamennyi szintjén, az államit is beleértve. 

Az irányítási rendszer jellemzői és szereplői 

A magyar közoktatás-irányítás a közigazgatás rendszerébe integrált, decentralizált modellbe tartozik (Halász, 2001). 

A magyar rendszer általános jellemzői a következők:
• Az irányítási és döntéshozatali felelősség vertikálisan négy szint között oszlik meg: országos, területi, helyi és intézményi. A területi kategória valójában három szintet takar: a régió, a megye és a kistérség szintjét. 

• Az országos ágazati irányítás döntően átfogó és keretjellegű módon érvényesül. Egyes területeken a központi ágazati irányítás felett a kormány szabályozó szerepe érvényesül (például az egyházi iskolák finanszírozása). Különösen megerősödött a központi kormányzat szabályozó ereje az Európai Unióval összefüggő tevékenységek irányításában. 

• A helyi és a területi közigazgatás, illetve a közoktatás igazgatása a magyar önkormányzati rendszer keretein belül valósul meg. 

• A területi irányítási szintek mind a központi, még inkább a helyi szinthez ké¬pest gyenge jogosítványokkal rendelkeznek. Az új évezred elején ugyan megjelentek a kistérségi szintű irányítási feladatok is, amelyek a 2004-től létrejött többcélú társulások révén várhatóan növekvő szerepet kapnak a területi irányításban. A területi szinteken még nem jött létre olyan intézményrendszer és nem alakultak ki azok a mechanizmusok, amelyek megfelelnek az szubszidiaritás uniós elvének, azaz annak, hogy a döntések azon a lehető legalacsonyabb szinten szülessenek, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre. 

• Az oktatási intézményeknek szintén széleskörű irányítási jogosítványaik vannak. Az iskolai autonómia és az intézményvezetői felelősség érvényesülésének azonban erős korlátai vannak (ilyen például a pedagógusfoglalkoztatással kapcsolatos szabályozás). 

• Az oktatásirányítás országos szintjén belül horizontális felelősség megosztás van az ágazati főhatóság és más minisztériumok között.

• Az oktatásügy ágazatközi kapcsolatai valamennyi vertikális szinten hagyományosan gyengék. A közoktatás ágazatközi érdekérvényesítő és kommunikációs képessége más ágazatokhoz képest egyelőre viszonylag gyenge. 

• A megosztott felelősségi rendszerből adódóan a közoktatásban tág tere van a civilszféra és a gazdaság részvételének. Ez kevés területen működik viszonylag jól. Az előbbihez sorolható az egyházi, az alapítványi és a magánszféra részvétele az iskolaalapításban és -működtetésben, illetve a közoktatási szolgáltatások egyes területein (taneszközpiac, pedagógiai és szakértői szolgáltatások). 

Az irányítási-döntéshozatali rendszer a nemzetközi példák tükrében
Az Európai Unió országai között a központi vagy tartományi szinten hozott döntések aránya Hollandia (itt nincs központi döntés) és Finnország (2%) után Magyarországon a legalacsonyabb (4%), ami olyan centralizált rendszerekkel áll szemben, mint például a görög (itt a döntések 80%-át központi kormányzat hozza), a luxemburgi, a portugál vagy a föderatív államokat tekintve az osztrák. A szövetségi és autonóm tartományokkal rendelkező államokban általában magasabb a felsőbb szintű (központi vagy tartományi) döntések aránya. 

A decentralizáltság eltérő lehet a döntéshozatal egyes kiemelt területei szerint is. A tanítás szervezésével kapcsolatos döntések mindegyikét iskolai szinten hozzák például Magyarországon, Angliában és Hollandiában. A tervezés és az iskolaszerkezeti kérdések inkább a felső szint(ek)re telepítettek: a 25 elemzett ország közül 13-ban ez utóbbi döntések fele központosított, és a központi kormányzatnak fontos szerepe maradt e döntésekben még azokban az országokban is, amelyek a decentralizáció útjára léptek, mint Ausztria vagy Svédország. 

Hazánkban a kormányzat és a helyi szint 14-14%-át, az iskola viszont 71%-át hozza az ilyen döntéseknek. A tanítási módszerekre, a tankönyvekre, a tanulók csoportbeosztására és a rendszeres tanulói értékelésre vonatkozó döntéshozatal kizárólag az iskolák felelősségi körébe tartozik Anglia, Magyarország, Olaszország és Hollandia esetében. Még az olyan erősen centralizált rendszerekben is, mint Görögország, e döntések felét az iskolák hozzák. 

Az erőforrások és a személyzeti politika terén is igen tarka a kép: a döntési helyszíneknek a nagyfokú felelősség megosztással jellemezhető országokon belül is eltérő változatai vannak. E döntéseket Angliában és Hollandiában az iskolákban, a többi országban – hazánkat is beleértve – nagyobb részüket vagy mindet helyi szinten hozzák.

Új kihívások az oktatásirányításban

Magyarország 2004-ben lett az Európai Unió tagja, ami a társadalmi folyamatokat, és így természetesen az oktatásügy kérdéseit is, új, európai kontextusba helyezte. Az oktatásirányítás szempontjából a legnagyobb kihívást az uniós forrásokra épülő közösségi támogatási politikához történő alkalmazkodás jelenti. E források az EU strukturális és kohéziós politikájának legfőbb pénzügyi eszközeiből, az úgynevezett strukturális alapokból 2004 óta érhetőek el Magyarország számára. 

A támogatási programokkal kapcsolatos felelősség magában foglalja a társadalom mozgósításának, a tájékoztatás, az információk célcsoportokhoz juttatásának feladatát is E célok eléréséhez a társadalom szabályozásában és irányításában részt vevő rendszereknek és intézményeknek a korábbi mintáktól markánsan eltérő, újfajta megoldásokat kell keresni ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a mai fejlett társadalmakra jellemző egyre növekvő komplexitáshoz, és képesek legyenek a folyamatokat egyre inkább tarkító számos bizonytalanság megfelelő kezelésére (Halász, 2002). 

A hatékonyság követelménye olyan megoldások felé viszi az új kormányzást, amelyekben az állam mellett a magánszektor, illetve a civil szféra is részt vesz közfeladatok ellátásában. A partnerség - amely a közfeladatok finanszírozásában is érvényesül - az EU támogatási politikájában is fontos helyet foglal el. Mindez visszahat az irányítási funkciók ellátására is; új alapokra helyezi például a minőségirányítás és az elszámoltathatóság kérdéseit. 

Az új kormányzás fontos kérdése a különböző kormányzati szintek közötti felelősség- és feladatmegosztás újragondolása. A decentralizáció az új közmenedzsment felfogásában többet jelent, mint a helyi és területi szinteknek a központi rovására történő kompetencianövelése: a "közfeladat-ellátás társadalmi decentralizálását, a magánszektor közmegbízásait, az önkéntes szervezetek helyzetbe hozását, a fogyasztói kontrollt, a kiszervezéssel mozgósítható piaci erőforrásokat" egyaránt felöleli (Horváth M. T., 2004). 

Az állam ezáltal mintegy helyzetbe hozza a nem központi szinten működő, a magán- és/vagy civilszférát képviselő partnereit. Az együttműködésen alapuló kormányzási mód még meglehetősen idegen az elkülönült és hierarchikus szervezési elveken nyugvó közigazgatási modelltől, ám éppen az uniós támogatásokhoz való hozzájutás feltételrendszerének megteremtése alapozhatja meg a jó kormányzás működési elveit. 

A közigazgatás minden szintjére jellemző információs monopólium megtörését eredményező, igazi áttörést az információs társadalom fejlődése és az elektronikus közigazgatás bevezetése ígéri, amely "a korábbi zárt közigazgatást annak akarata ellenére is nyitottá tette [...] és a szolgáltatást igénybe vevők között is új kapcsolódási formákat alakított ki" (Balázs I., 2005).


Forrás: www.oki.hu
Balázs Éva - Palotás Zoltán munkája alapján

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten