A Krakatau vulkán Ázsiában található Jáva és Szumátra között. A két sziget között húzódik a Szunda-szoros, mely forgalmas hajózási útvonal volt már 1883-ban is. A szorosban feküdt egy kis szigetcsoport, amely akkoriban a következő tagokból állt: Krakatau, Verlaten és Lang.
Maga a Krakatau észak-déli irányban kb. 9 km hosszan elnyúló sziget volt. Északi részén egy vulkáni kúp, a Perboewetan emelkedett, déli csücskén pedig a 798 méteres Rakata helyezkedett el. A szigetcsoport lakatlan volt, csak alkalmanként kötöttek ki rajta kisebb hajók. Az 1883-at megelőző 200 év vulkáni szempontból eseménytelen volt, a terület aktív időszaka a legendák homályába veszett.
Az 1870-es évek végén a vulkáni tevékenység feléledt. Kisebb földrengések rázták meg a környéket, majd 1880 szeptemberében bekövetkezett az első komolyabb földrengés is, ám mivel ebben a régióban mindig is gyakoriak voltak a rengések, vulkánkitörések, a lakosság nem tulajdonított a jeleknek különösebb jelentőséget. 1883. május 20-án a Krakatau komolyabb robbanást produkált. A vulkán "hangja" 150 km-re is hallható volt és másnap már látni lehet a hatalmas hamufelhőt, amely a szigetek felett terpeszkedett. Ezt követően átmenetileg csillapodott a kitörés. Május 27-én egy hajóról megvizsgálták a szigetet és megállapították, hogy azt finom, fehér vulkáni por és horzsakő fedte be, és azt is, hogy a Verlaten-sziget növényzete teljesen elpusztult.
Június 19-én újból erőteljes gőz- és hamuoszlopok törtek az ég felé. Amikor ismét látni lehetett a szigetet, kiderült, hogy a robbanás megsemmisítette a Perboewetan csúcsát. A júliust végig erőteljes robbanások jellemezték. Mivel "egyéb megnyilvánulása" nem volt a vulkánnak, a környező szigetek lakossága megszokta a dübörgést, hamut, porfelhőket. Mikor újabb hajó kereste fel a szigeteket, azt tapasztalták, hogy a Krakatau teljes növényzete elpusztult, és több krátert figyeltek meg, ahonnan izzó gázok, hamu és horzsakő törtek elő.
