Virginia Woolf 1882-ben látta meg a napvilágot Londonban, akkor még Adelina Virginia Stephen néven. Családja valódi szellemi fészek, amolyan ízig-vérig értelmiségi légkörben nevelkedik: édesapja, Sir Leslie Stephen a kor híres kritikusa, irodalmár-filozófusa; édesanyja, Julia Duckworth Anglia egyik legnevesebb könyvkiadó családjának leszármazottja. Talán nem meglepő, hogy a kis Virginiát nem járatták iskolába, helyette szülei tanították, hatalmas műveltségéhez pedig édesapja gazdag könyvtára szolgáltatott alapot. Édesanyja korai halála - Virginia mindössze 13 éves volt ekkor - mély nyomot hagyott benne. Édesapjával való kapcsolata bár nem volt éppen felhőtlen, sőt többek szerint az apa igencsak elnyomta kamaszodó lányát, azonban a férfi 1904-ben bekövetkező halála mégis rendkívül felkavarta őt. Alig telt el két év, s már egyik bátyját is sír takarta. Virginiát mélységesen megrázták a történtek, végül idegösszeomlást kapott.
Vérrokonainak halála egy kevésbé érzékeny embert is összetört volna, nemhogy egy olyan túlfinomult lelket, mint Virginia. 1912-ben ment feleségül Leonard Woolfhoz, az íróhoz. Kapcsolatuk sokkal inkább baráti, mint házastársi volt. A férfi teremtette meg Virginia számára az alkotáshoz szükséges nyugalmat, békét. S ha a szerelemben nem is, a szakmájukban igazi partnerek voltak.
Virginia 1905-től publikált, de első igazán sikeres regényére még további 20 évet kellett várni. Ekkor, 1925-ben jelent meg a XX. század egyik alapművének tartott Mrs. Dalloway. 1927-ben írta meg esszészerű naplóját, ami Saját szoba címen jelent meg később. Hasonlóan első jelentős regényéhez, ebben a művében is a női lét elemi problémáit és kérdéseit feszegeti woolfi finomsággal és érzékenységgel. Ugyanebben az évben jelent meg A világítótorony című regénye, mely a tárgyak különös, eseménytelennek tűnő életéről és emberi lét szemszögéből nézve mégis örök maradandóságáról szól.A modern angol regény egyik legkülönösebb darabját, az 1928-ban megjelent Orlandót is Virginia Woolf neve fémjelzi. Ennek a különös szépségű regénynek a hőse 400 éven keresztül él, és tapasztalja a világot. S ha mindez nem volna még elég: eleinte mint férfi, majd egy reggeli ébredés után immár nőként - testben és lélekben. Az 1931-ben jelent meg a Hullámok című regénye, amit többen inkább lírai, mint epikus művének tartanak. Ez a regény hozta meg számára a legnagyobb elismerést, s tette a korabeli angol irodalmi élet egyik vezéregyéniségévé.
Irodalmi alkotásai mellett nagy jelentőséggel bírt kritikusi pályafutása is. Virginia mintegy 35 éven át volt Times Literary Supplement kritikusa. E köré a lap köré - s természetesen az egyre népszerűbb írónő köré - csoportosult az úgynevezett Bloomsbury-kör. Bloomsburynek nevezték ugyanis azt a londoni negyedet, ahol Woolfék éltek. Olyan radikálisabb értelmiségiek voltak e kör tagjai, akik szembefordultak az álszent és prűd angol társadalommal, s előszeretettel karikírozták azt.Regények, kritikák, esszék - de ne feledkezzünk meg a könyvkiadásról sem! Anyai ágon a könyvkiadást hagyományos családi foglalkozásnak tekinthettük, így nem csoda, hogy hamarosan Virginia és férje is belefognak ebbe a munkába. 1917-ben alapították meg Hogarth Press néven könyvkiadó vállalkozásukat. Gorkij, Rilke, Freud, T.S. Eliot és Robert Graves műveit is megjelentették, de ami számunkra még értékesebbé teheti munkájukat, hogy ők publikálják a Szigetországban elsőként Az ember tragédiáját angol nyelven. Ráadásul máig is létező e szóban forgó kiadó.
Azonban hiába bontakozott ki egyre bátrabban tehetsége, Virginiát visszatérő depresszió- és migrénrohamok kínozták. A modern orvostudomány poszthumusz diagnózisa erre a túlérzékeny, szélsőségesen hullámzó és idegösszeroppanások gyötörte lélekre a bipolaritás. A bipoláris betegek jellegzetes habitusát tükrözik Virginia regényei is, csakúgy, mint rokoni és baráti kapcsolatai valamint házassága.1940-ben bombatalálat érte a londoni lakásukat, s a végső menedéknek tekinthető rodmelli kertjüket is. Gyenge idegei végsőkig feszültek. Alig pár hónap múlva, 1941 tavaszán pattant el a húr: Virginia Woolf ballonkabátjának zsebeit kövekkel tömte tele, s így sétált bele az erős sodrású Ouse folyó hideg vizébe.Lírai halál egy prózai világban. Mégis emblematikus pillanat. Egy életet sűrít össze ez a néhány perc. Ahogy egy életet sűrített össze Virginia Mrs. Dalloway egy napjába, s ahogy három életet fűzött fel egyetlen nap történéseibe az Órák című film is...
