A programot az USA minden európai államnak felajánlotta, de azt a szovjet befolyás alá került országok, szovjet utasításra nem fogadhatták el. Nekik azért volt ellenszenves a terv, mert attól tartottak, hogy a segélyprogram révén egy európai államok fölött álló hatalmi szervezet jönne létre, amely az amerikai érdekek európai érvényesítésének eszközeként működne. Amikor George Marshall 1947. június 5-én harwardi beszédében új segélyprogramjának körvonalait vázolta, az Egyesült Államok külügyminiszterét mind gazdasági, mind ideológiai és közvetlen politikai tekintetben az amerikai érdekek vezérelték. Ám ő hangoztatta, hogy a terv csak közös európai akaratra alapozva valósítható meg.
A franciák és az angolok már egy héten belül összehívták az angol-francia-szovjet külügyminiszteri megbeszélést, ahol a franciák a három ország képviselőiből álló igazgató bizottság alakítását javasolták az európai igények egyeztetésére és a gazdasági helyreállítás irányítására. Az angolok egyetértettek a tervvel, de további államok bevonását javasolták. Az angolok és a franciák egyaránt elfogadták az Egyesült Államoknak azt a kívánságát, hogy ellenőrizhesse a küldött segélyek és hitelek felhasználását.
A programot az USA minden európai államnak felajánlotta, de azt a szovjet befolyás alá került országok, szovjet utasításra nem fogadhatták el. Nekik azért volt ellenszenves a terv, mert attól tartottak, hogy a segélyprogram révén egy európai államok fölött álló hatalmi szervezet jönne létre, amely az amerikai érdekek európai érvényesítésének eszközeként működne. Amikor George Marshall 1947. június 5-én harwardi beszédében új segélyprogramjának körvonalait vázolta, az Egyesült Államok külügyminiszterét mind gazdasági, mind ideológiai és közvetlen politikai tekintetben az amerikai érdekek vezérelték. Ám ő hangoztatta, hogy a terv csak közös európai akaratra alapozva valósítható meg.
A franciák és az angolok már egy héten belül összehívták az angol-francia-szovjet külügyminiszteri megbeszélést, ahol a franciák a három ország képviselőiből álló igazgató bizottság alakítását javasolták az európai igények egyeztetésére és a gazdasági helyreállítás irányítására. Az angolok egyetértettek a tervvel, de további államok bevonását javasolták. Az angolok és a franciák egyaránt elfogadták az Egyesült Államoknak azt a kívánságát, hogy ellenőrizhesse a küldött segélyek és hitelek felhasználását.
A német kérdés megoldása azonban problémásnak bizonyult. Az amerikaiak ugyan sürgették Nyugat-Németország katonai megerősítését, de Franciaország és a szövetséges nyugat-európai állam csak megfelelő biztonsági garanciákkal egyezett volna bele. A második világháborút követően a Szovjetunió által megszállt területeken gyors ütemben folyt a pártállami, kommunista rendszerek kiépítése. A szovjetizálódó közép-kelet-európai blokk politikailag és gazdaságilag is igyekezett elszakadni a demokratikus berendezkedésű nyugat-európai államoktól.
Moszkva elutasította a tőkés világrendhez való kapcsolódás gondolatát, s ennek szellemében elzárkózott a Bretton-Woods-i egyezmények aláírásától, a világkereskedelmi egyezményhez való csatlakozástól is, és ellenezte az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának egyes funkciókkal való felruházását. A Marshall-tervre vonatkozó elutasítás egy hosszú távú stratégia része volt.
A visszautasítás után július 12-én megkezdődött a Marshall-tervre igent mondó tizenhat állam: Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország, Portugália, Svájc, Svédország és Törökország tanácskozása. (Spanyolországot fasiszta múltja miatt nem hívták meg.) Az Egyesült Államokkal együtt 1948-ban létrehozták az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét, az OEEC-t, melynek feladata az európai kereskedelem, a gazdasági stabilitás és növekedés ösztönzése, valamint a Marshall-terv keretében érkező amerikai segélyek koordinálása, szétosztása volt.
Az OEEC-t nem lehetett integrációs szervezetnek tekinteni, de megalapítása jelezte, hogy Európa a politikai, gazdasági megosztottságából fakadóan eltérő irányba halad. Az OEEC 1961-ben, céljaiban és működésében is jelentősen átalakult, európai újjáépítési szervezetből a fejlett ipari országok együttműködési szervezetévé vált létrehozva az OECD-t, a gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet. Ez egy kiemelkedő jelentőségű szakértői fórum, 1961-ben, Párizsban alapították a legfejlettebb gazdaságú országok. Célja a gazdasági növekedés, a pénzügyi stabilitás biztosítása, a világkereskedelem diszkriminációmentes fejlődésének előmozdítása. Elemzései és állásfoglalásai a nem tagországok gazdaságának fejlődéséhez is hozzájárulnak. Döntéshozó szerve a tanács, amelybe a tagállamok egy-egy képviselőjüket delegálják. A Tanács döntéseit konszenzussal hozza, ezek a tagállamokra nézve kötelező érvényűek.
