A matematika Mozartja
2005/03/29 11:02
1205 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Így is nevezték a 92 évvel ezelőtt született Erdős Pál matematikust, ki számelmélettel, halmazelmélettel és valószínűség-számítással foglalkozott. Életében ő volt a kombinatorikus módszer alkalmazásának legnagyobb egyénisége, aki művészi szintre fejlesztette a fontos problémák meglátásának képességét.

Századunk egyik legragyogóbb elméje 1913. március 26-án született. A budapesti Szent István Gimnáziumban elvégzése után 1930-ban a budapesti egyetem hallgatója lett, ahol másodéves korára már nemzetközi elismerésű eredményeket tudott felmutatni a matematika terén. Meg is hívták Manchesterbe, hogy a Louis Mordell vezette kiváló matematikus csoport tagja legyen. Négy igen fontos évet töltött ott, közben gyakran ellátogatott Cambridge-be, Oxfordba és Londonba is. 1938-39-ben pedig igen sikeres évet töltött Princetonban az Institute of Advanced Study-ban, ahol Mark Kaccal és Aurel Wintnerrel közösen megalapozta a valószínűségi számelméletet. Elsősorban számelmélettel, kombinatorikával, halmazelmélettel, analízissel és valószínűség-számítással foglalkozott, de szinte a matematika minden ágában otthon érezte magát. Számelméleti, illetve kombinatorikai kutatásaival ún. magyar iskolát teremtett. Meghonosította a Ramsey-típusú jelenségek vizsgálatát és nagy úttörője volt a véletlen módszerek alkalmazásának. Nagy problémafelvetőnek is tartották.

Ahogy a matematikában, a nagyvilágban is otthon érezte magát. Azt mesélik róla, hogy talán nem töltött soha hét egymást követő éjszakát ugyanabban az ágyban, mert mindig úton volt. De még talán egy városban, országban, de még egy kontinensen sem bírta sokáig egyhuzamban. 1934-től - kisebb megszakításokkal - külföldön élt, de nem tartott fenn állandó lakhelyet, de állandó munkahelyet sem. Angliában éppúgy otthon volt, mint az Egyesült Államokban, vagy hazájában, Budapesten. Az ötvenes években nagy eredményeket ért el Arye Dvoretzkyvel és Shizuo Kakutanival a bolyongási probléma és a Brown-mozgás terén, míg a hatvanas években a halmazelméleten dolgozott sokat. John Selfridge-dzsel 1966-ban sikerült megoldania a számelmélet egy évszázados problémáját, míg Rényi Alfréddal a véletlen gráfok elméletét alapozták meg. Õ volt az első, aki felismerte, hogy a véletlen módszerek nagyon hatékonyan alkalmazhatók számos olyan problémára, melyeknek semmi közük sincs a véletlenhez.

Ötletei hajtották előre, így nem ért rá akadémiai kitüntetésekre áhítozni. Kicsit kívül maradt a matematikai intézményrendszeren. Rengeteget dolgozott. Mintegy 1500 cikket publikált, társszerzőinek száma elérte a 450-et, és még arra is futotta energiájából, hogy tizenöt egyetemnek legyen a díszdoktora. 1983-ban Shiingshen Chernnel együtt megkapta a legmagasabb nemzetközi elismerést, a Nobel-díjjal egyenértékű Wolf-díjat, melynek ötvenezer dolláros pénzjutalmának javát elosztogatta. 1973-ban a Londoni Matematikai Társaság tiszteleti tagjává választotta és 1975-ben vendégprofesszor a cambridge-i Trinity College-ban. Tagja volt a magyar (1956), az amerikai (1979), az indiai (1988), az angol (1989) és más tudományos akadémiáknak és sok díszdoktori címet kapott. Itthon Kossuth-díjjal és Állami Díjjal ismerték el munkásságát. "Minden, ami emberi, akár rossz, akár jó, előbb-utóbb véget ér. Kivéve a matematikát." - hangoztatta. 1996. szeptember 20-án szívroham következtében halt meg egy varsói konferencián.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten