A kutatás célja

A jelentés 25 ország iskolarendszerét veszi górcső alá, a vizsgált oktatási rendszerek két nagyobb csoportot alkotnak: az első csoportot az OECD Nemzetközi Tanulói Teljesítményértékelés Programja (PISA) által meghatározott tíz legjobban teljesítő oktatási rendszer alkotja, míg a második csoportba azon oktatási rendszerek kerültek, ahol a közelmúltban bevezetett reformok nagyon kis időn belül gyakoroltak hatást a tanulási eredményekre, tehát rövid időn belül nagyon gyors fejlődés volt tapasztalható.

A jelentés az iskolarendszerek elemzésén túl, a jelenleg elérhető szakirodalmon, valamint több száz szakértővel, döntéshozóval és gyakorló pedagógussal folytatott interjún alapszik.

A tanulmány alapvető kérdése: mi a közös a legjobban teljesítő oktatási rendszerekben? A válasz három fontos és közös tényezőt emel ki, melyek valamennyi sikeres iskolarendszerben megtalálhatóak:

• Megfelelő emberek váljanak pedagógussá.
• Minőségi tanárképzés során képezzék eredményesen teljesítő oktatóvá őket.
• Minden gyerek megkapja a lehető legjobb oktatást.

A legjobban teljesítő iskolarendszerek alapos áttekintése és vizsgálata azt mutatja, hogy ennek a három tényezőnek a megléte független a helyi kultúrától. A jól működő gyakorlati példák azt bizonyítják, hogy rövidtávon, elfogadható költség ráfordítás mellett is lehet kiváló oktatást megvalósítani.

Megfelelő ember: a tanár

A McKinsey jelentés középpontjában a tanár áll, az iskolarendszer minősége a tanárok teljesítményétől függ. A rosszul teljesítő tanárok negatív hatása különösen az első években erős: ha két hasonló képességű nyolc éves gyerek eltérően teljesítő tanárhoz kerül, három éven belül a gyerekek teljesítménye 50 százalékponttal tér el egymástól!

A legsikeresebb iskolarendszerekben az egyetemet végzettek felső egyharmada megy tanárnak, tehát a legjobb egyetemek legjobb végzőseit igyekszenek a tanári pályára csábítani. 

Alapvető fontosságú ugyanakkor, hogy a leendő pedagógusoknak még a képzés megkezdése előtt rendelkeznie kell bizonyos képességekkel: fejlett írás-olvasási, számolási képességekkel, erős kapcsolati és kommunikációs képességekkel, készséggel a tanulásra valamint nem utolsó sorban a tanítás vágyával, azaz motivációval, elhivatottsággal a pálya iránt. Mindezek eleve korlátozzák a tanárképzésbe bekerülés lehetőségét, erős szűrőként működnek: egy sikeres iskolarendszerből nem lehet akárkiből tanár.

Színvonalas tanítás

A tanulás előfeltétele a diákok és a tanárok együttműködésén alapszik, a tanulás fejlesztése tehát ennek a kölcsönös kapcsolatnak a fejlesztése. A hatékony fejlesztéshez a tanárokat fel kell vértezni azzal a módszertani tudással, mellyel növelhető az órai tanítás minősége, ehhez természetesen alapvetően meg kell változni az osztálytermi folyamatoknak. A tanárok számára ez három dolgot jelent: fel kell ismerniük saját gyakorlatuk gyenge pontjait, emellett alkalmazniuk kell a helyes gyakorlatot, s nem utolsósorban a fejlődést a „jobbá válás” belátása kell, hogy irányítsa. A McKinsey jelentés szerint a színvonalas osztálytermi tanítás elérésének érdekében a legsikeresebb iskolarendszerek négyféleképpen segíthetnek a tanároknak:

• Már az alapképzés során nagyon nagy hangsúlyt kap a gyakorlati képzés, a gyakorlati képességek fejlesztése, hiszen a tanár-jelöltek tanítási képességei a gyakorlati tanítás során, az osztályteremben fejleszthetőek leginkább.
• Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy az osztálytermi alapképzést szakértő tanárok segítsék, hiszen eredményes tanárokat csak eredményes tanárok tudnak képezni, akik tanítás közben adnak folyamatos és hatékony visszajelzéseket a kistanároknak.
• További fontos elem a sikerhez az eredményes oktatási vezetők kiválasztása és képzése: az iskola vezetője egyben a képzés irányítója és mentora is. A legjobb tanárok válhatnak vezetőkké, akik képzettek a képzés irányítás terén is, így munkájuk jelentős részét a tanárok számára nyújtott személyes fejlesztő-támogató tevékenységek teszik ki. A szakmai munka 80%-a oktatásirányítás, és nem adminisztráció! Az iskola vezetője így a reform forrása és mentora is lehet, aki a szakmai fejlesztés kiváló irányítója.
• Lehetővé kell tenni a tanárok egymás közötti tanulását: a tanárok rendszeresen meghívják egymást óráikra, és kikérik egymás véleményét, tanácsot adnak egymásnak. Az így létrejövő magasszintű tantestületi együttműködés, csapatmunka folyamatos tanulást és fejlődést tesz lehetővé.

„Kiváló teljesítményhez minden gyermek sikere szükséges”

Egy oktatási rendszer sikeréhez minden gyerek sikere szükséges. A színvonalas oktatást minden gyerek számára elérhetővé kell tenni: esélyegyenlőséget kell teremteni. Az élen járó országok oktatási rendszere képes kompenzálni a családi háttérből adódó hátrányokat, illetve az oktatás hatékonyan ellensúlyozza a családi (szocio-kulturális, etnikai, képességbeli) háttér negatív hatásait. A sikeres oktatási rendszerek módszerei és eszközei itt is hasonlóak:

• Magas követelményeket állítanak a diákokkal szemben, ugyanakkor a tanítási folyamat során minden szükséges és lehetséges támogatást megadnak az egyéni szükségletekhez igazodó előrehaladáshoz. Többek között ennek eredményeként a legjobban teljesítő rendszerek PISA pontszámai esetében a diákok tanulmányi eredményei és családi körülményei között csak gyenge kapcsolat mutatható ki, ellentétben Magyarországgal.
• Az oktatáspolitika oda irányítja az anyagi forrásokat, ahol az szükséges.
• Folyamatos megfigyelést és beavatkozást alkalmaz az iskolák szintjén. A tanulás-tanítás folyamatos nyomon követése lehetővé teszi, hogy hatékonyan lehessen közbelépni, ott, ahol az szükséges (teljesítményjavítás, finanszírozás, iskolavezetés stb.). Csak azon lehet javítani, amit mérnek, ahol van kiindulási pont, hogy honnan hová akarnak eljutni.

A legeredményesebb oktatási rendszerekben a megfigyelés és beavatkozás eredményeit felhasználják a meglévő gyakorlat meghatározására, azaz alkalmazzák a fejlesztésben, és nem a statisztikákat gyarapítják velük. Mindez azt is jelenti, hogy a legjobb iskolák oktatási gyakorlatai alapján fogalmazzák meg a reformelképzeléseket. A közvetlen megfigyelés és beavatkozás a diákok szintjén lehetővé teszi az egyéni közbelépést és fejlesztést, a gyors és az egyén szintjén történő beavatkozás megakadályozza az egyes diákok lemaradását, lemorzsolódását, így hatékonyan képes kompenzálni ez egyéni különbségeket.

Konklúziók

A McKinsey-jelentés konklúzióit érdemes megfontolni minden reform előtt álló oktatási rendszernek. A tanulmány alapos és részletes példái meggyőzően bizonyítják, hogy a kiváló oktatást megvalósítása nem ördöngösség. Finnország, Dél-Korea vagy éppen Boston oktatási sikere mindenképpen megfontolandó és használható tanácsokkal szolgál. Ha egy oktatási rendszer képes kiváló képességű és a tanári pálya mellett mélyen elkötelezett egyetemistákat a tanári pályára csábítani, majd őket magas színvonalú gyakorlat központú képzésben részesíteni a siker már részben garantálva van.

A McKinsey jelentés rövid, a „laikus” közvélemény számára is befogadható kiadványát elolvashatja itt.