Törzsanyag
XIV. Lajos már ötéves korában trónra került, s már ekkor meg kellett tapasztalnia az uralkodás árnyoldalait is. A történelemben mint Napkirályt tartjuk számon, aki viselkedésével mind a diplomáciában, mind az udvari életben megszabta a mértéket. Nem volt könnyű feladat, ez kiderül napirendjéből is.
Művész és mecénása - mióta világ a világ, szimbiózisban élnek egymással. Hogy szent hivatását zavartalanul betöltse, profán szükségleteihez főúri támogatókat remél a művész. A donátor (adományozó) pedig így részesülhet védence isteni tehetségéből - s általa az örökkévalóságból. A Napkirály nem szorult Moliere úr magasztaló tollára, mégis utolsó percéig (s még utána is!) kiállt gyilkos humorú komédiása mellett...
Kegyetlen családi dráma zajlik a színen: az őrjöngő családfő irdatlan ütést mér felesége sápadt arcára. A vörös páholyok rejtekéből lázas szempárok merednek a jelenetre. A nő földre rogy - testét zokogás rázza... A voyeur (értsd: kukkoló) pedig csak figyel a nézőtér biztonságot adó sötétjéből. Ezúttal nincs szüksége sem egy félig elhúzott függönyre, sem pedig a balkon muskátli-ágyásának diszkrét takarására: kedvére leskelődhet - sőt, jegye is van rá...
Mivel is fényezhették volna jobban hatalmukat a királyok, mint a művészetekkel, azok közül is az építészet és a muzsika tűnt a leghatékonyabbnak. Elég volt grandiózus terveket szőni és megvalósítani, teret engedni a zenei előadásoknak, máris uralkodók tucatjai írhatták be nevüket a történelem lapjaira. Így történt ez a Napkirály esetében is.
Feladatok
Hogyan nevezték az udvarban XIV. Lajost? Mire kívántak utalni ezzel a névvel?
Mi szolgálta a mintát a francia udvar rendjének kialakításakor? Milyen lényegi különbség mutatkozik a minta és a francia változat között?
Melyik szenvedélye ragadta el leginkább? Melyik szórakozási ágban mutatkozott a legjelesebbnek?
Mikor épült a versailles-i palota?
Mit jelent a Lajos-stílus?
Mi a jelentősége Luigi Rossi franciaországi tevékenységének?
Mi volt a szerepe Mazarinnek?
Melyik operában lépett színre XIV. Lajos, és milyen szerepet alakított?
Ki volt Scaramouche? Milyen kapcsolatban állt Moliere-rel?
Melyik darabnak az előadásán lett rosszul Moliere, melyet követően még aznap éjszaka meg is halt?
Ki építtette az elsö, kizárólag színpadi előadásokra szánt termet Párizsban 1639-ben?
Hány néző fért el a Theatre du Palais Royal-ban (Királyi Palota színháza)?
Mit jelent a "mizantróp" szó, Moliere darabjának címe?
- Fel tudsz sorolni néhány olyan szereplőt Moliere vígtátékaiból, akik vissza-visszatérnek más darabjaiban is?
Tudtad-e?
XIV. Lajos alacsony termetű uralkodó volt, csupán 162 cm magas volt, ezért valahogyan meg kellett teremteni a királyi tekintélyt. A hódolatot különböző külsőségekkel is igyekeztek biztosítani, pl. azzal, hogy 26 cm. magas sarkú cipőbe bújt, s a parókát is megmagasították. Ehhez képest igazán nagy teljesítmény, hogy a király kiválóan, vagyis oly könnyedén táncolt, hogy őszintén megcsodálták az udvarban.
A királyok (valamint XXIII. János pápa koráig maguk a pápák is) évszázadokon keresztül egyedül étkeztek. Ez a középkori Európában már Nagy Károly idejében is így volt, ez része volt az udvari szokásoknak. Az udvari etikett jelölte ki azt is, hogy ebéd közben ki állhat szóba az étkező uralkodóval. Ha vendégek érkeztek hozzá, akkor is külön étkeztek, nem egy asztalnál a vendéglátóval. XIV. Lajos francia király 72 esztendős uralkodása idején (1643-1715) is - a feljegyzések szerint - csak egyszer volt ez másképp. Történt ugyanis, hogy a Napkirály maga mellé ültette az egyik ebéd alkalmával Moliere-t. Ezzel nem vendéglátóként és az unalmas etikett-szabályok felrúgójaként kívánt kitűnni, hanem egyszerűen csak az udvari előkelőségeket kívánta megleckéztetni, mivel azok Moliere-ben csak komédiást láttak.
A komédiásokat gyakran nevezik csepűrágóknak is. Így volt ez a Napkirály s védence, Moliere idején is. Az elnevezés onnan eredeztethető, hogy a korabeli vándorszínészek gyakran igen szegényes jelmeztárában fontos szerep jutott a csepűből (kócból, szalmából) készült álbajusznak. Ezt "rágták", kötötték szájuk felé egykor a színészek.
Moliere Tartuffe-jére igaz a mondás, hogy szelet vetett, s vihart aratott. A színdarab bemutatója várakozással teljes légkörben kezdődött, de Tartuffe felbukkanásától kezdve a nézőtéren megfagyott a levegő. A jezsuiták a janzenistákat, a janzenisták pedig a jezsuitákat vélték felfedezni a címszereplő figurájában: abban azonban valamennyien egyet értettek, hogy a darab a vallásosságot állítja pellengérre. Az álszenteket gúnyoló darab mindenesetre nézői elevenébe talált: a tiltakozás pedig gyakran fél beismerés. La Bruyere szavaival: "Ha a képmutatót bántjuk, az a veszély fenyeget, hogy a maszk mögött az arcot is megsértjük."
Moliere halálát követően társulata összeolvadt a Hotel de Bourgogne, valamint Theatre du Marais társulatával, s e "fúzióból" jött létre a máig (!) is létező Comedie Francaise, a franciák nemzeti színháza.
Linkek
XIV. Lajos napirendje és uralkodói családfája látható és olvasható franciául
A Napkirályról néhány fontos információ
Amit udni szeretnél a Napkirályról
http://www.hmg.hu//irok/klasszic/moliere.htm
Kisenciklopédia
Escorial: II. Fülöp spanyol király által építtetett királyi palota és kolostor. A spanyol királyok a XVI. századtól ide temetkeztek.
Merkantilizmus: Gazdaságpolitikai irányzat a XVI-XVIII. században, mely egy ország gazdasági erejét a királyi kincstárban felhalmozott nemesfém jelzi. Ezért védővámokkal igyekeztek a pénzt (nemesfémet) az országban tartani, viszont az exportot fokozták.
Livre: Francia fizetőeszköz, pénz. XIV. Lajos uralkodása kezdetén kb. 84 millió livre volt az állam bevétele.
Dobozszínpad: doboz- vagy kukucskáló színpadnak is nevezik azt a XVI. század végén létre jött színházi teret, ami egészen a XX. századig az uralkodó színpadtípus volt. Lényege, hogy a nézőtér felől úgy tűnik, mintha egy nagy dobozba lesnénk bele, melynek a felénk eső oldalát eltávolították. A zárt színpadot előadás idején kivilágítják, míg a közönség a jótékony homályban húzódhat meg. Fontos kellékei lesznek a függöny és a kulisszák - az illúzióteremtés eszközei.
Szalon: a XVIII. századtól a kulturális- és társasági élet központjainak számítottak a szalonok. Többnyire tehetősebb úrasszonyok nyitották meg termeiket pártfogoltjaik (művészek, filozófusok, kritikusok és világfik) előtt: afféle szellemi randevút biztosítva a kor nagy "koponyáinak", hogy kedvükre beszélgessenek, vitázzanak. A szalonok nemegyszer a kevésbé tehetséges, ám annál hangosabb és népszerűbb "széplelkeket" is befogadták. Őket gúnyolta ki Moliere a Kényeskedők c. darabjában.
Hármas egység elve: Nicolas Boileau, Moliere barátja, a XVII. század egyik legnagyobb francia kritikusa és esztétája volt. Költészettan (1674) c. tankölteményében fektette le a klasszicista dráma írásának alapszabályait. Köztük szerepelt a hármas egység elve is, ami a shakespeare-i és a spanyol dráma hagyományával szemben az egy helyszínen, egy napon és egyetlen szálon futó eseménysort tekintette követelménynek.
