Kassák Lajos: Kubizmus c. tanulmánya alapján

Az irányzat elnevezése Henry Matisse-tól származik, aki gúnyolódva utalt ezzel az egyik képen látható kockaszerű házakra. A művészeti ágak közül a képzőművészetben jellemző. Nem a természet látható felületét festették, hanem ennek egy elméleti, téri változatát, amelyet új, tudományos és geometrikus jellegű, egységes elemekből építettek fel. A kubisták a kockával és a létező világ jelenségeit leképező egyszerű alapformákkal (kúp, henger) olyan formai elemet ill. nyelvet teremtettek, amelyre az új művészet mellett egy új szellemi magatartás is felépíthető. Olyan alakzatokat akartak létrehozni, ahol nem az a lényeg, hogy hasonlít-e valamire, hanem olyat, amelynek szerkezeti felépítése, színei, formája, vonalai, harmóniája olyan szigorú, mint egy kristályé. „Szerintünk az összes irányzatok közül a kubizmus jutott legmélyebbre elméletileg, és közelítette meg a mai ember érzelmi és értelmi életének legtisztább formai alapját a művészetben, ill. az általuk alkotott és alkotandó művészetben. ”

Guillaume Apollinaire: A modern festészet (1913) - részlet

„[…] A kubizmus, ha pontosan akarunk fogalmazni, új kompozíció megalkotására törekvő művészet, mégpedig olyan elemek segítségével, amelyeket nem a látott valóságból, hanem az alkotó szellem szférájából kölcsönöz.„[…] Ez az irányzat kétségkívül lírai festészethez vezet, s így mindenféle köznapi szemlélet felett áll; a festőnek már csak az egyszerű kubizmus esetében kell a szükséges geometriai felületet használni a tárgy tökéletes ábrázolásához (általában nem is egyszerű tárgyakról van szó). De ha valóban meg akarjuk érteni egy tárgy igazi szerepét, el kell távolodnunk tőle mint tárgytól, azért, hogy csak objektív valóságára koncentráljunk. Az ilyen festészet jogosságát senki sem vitatja. Ez az irányzat kétségkívül lírai festészethez vezet, s így mindenféle köznapi szemlélet felett áll; a festőnek már csak az egyszerű kubizmus esetében kell a szükséges geometriai felületet használni a tárgy tökéletes ábrázolásához (általában nem is egyszerű tárgyakról van szó). Mindenki könnyen megérti, hogy a széket akármelyik oldalról nézzük is, mindig négy lába, támlája, ülése lesz, s ha bármelyiket elvesszük, tényleges létének egyik lényeges részétől fosztjuk meg.

A reneszánsz előtti festők nem úgy festettek egy várost, mintha azt az előtérből egyetlen személy látná, hanem úgy, ahogy az a valóságban jelenik meg, kapuival, tornyaival, utcáival együtt. Ma e művészetben igen sok olyan megoldásra bukkanunk, amely igazolja emberi és egyben költői természetét.A reneszánsz előtti festők nem úgy festettek egy várost, mintha azt az előtérből egyetlen személy látná, hanem úgy, ahogy az a valóságban jelenik meg, kapuival, tornyaival, utcáival együtt. Ma e művészetben igen sok olyan megoldásra bukkanunk, amely igazolja emberi és egyben költői természetét. Picasso és Braque a cégtáblák és más feliratok betűit is beiktatta képeibe; mert a modern városban a reklám és a cégtábla fontos művészi szerepet játszik, s valóban érdemes a művészetbe is átültetni. Picasso néha hétköznapi és banális színeket használ, s képeit domborműszerűen, karton és ragasztott papírdarabok felhasználásával festi meg. Így kifejezetten plasztikus hatást ér el, s a legbanálisabb, leghétköznapibb anyagokat a művész erőteljes és gyöngéd személyisége nemesíti meg.” (Granasztói Györgyné fordítása)

Jean Cocteau: Egy korban

Egy korban mely a szót szétfejteni akarta
                        S magam bontom szét szövetét
Hogy új selyem legyen s más módon összevarrva
                        Villámcsapás se vágja szét
Bár tudnám míg kezem vad csipkékkel csigázza
                        A hálót mely határtalan
Elfogni angyalunk akinek árnya
                        Akár egy púposé olyan. (Nemes Nagy Ágnes fordítása)