A magyar regény fejlődése egészen más képet mutat, mint más, idegen országoké: a kísérletezés, próbálkozás kora nálunk alig tartott tovább egy emberöltőnél, míg a nyugati irodalmakban a regény születését többszázados "vajúdások" vezették be, s további évszázadokat igényelt, hogy felcseperedve felnőtt-, vagy virágkorába léphessen. A magyar regénynek ugrásszerűen kellett fejlődnie - ha komolyabb előzmények nélkül is, de utolérje a nyugati irodalmat.A magyar regény fejlődése egészen más képet mutat, mint más, idegen országoké: a kísérletezés, próbálkozás kora nálunk alig tartott tovább egy emberöltőnél, míg a nyugati irodalmakban a regény születését többszázados "vajúdások" vezették be, s további évszázadokat igényelt, hogy felcseperedve felnőtt-, vagy virágkorába léphessen. A magyar regénynek ugrásszerűen kellett fejlődnie - ha komolyabb előzmények nélkül is, de utolérje a nyugati irodalmat.
Munkácsy Mihály: Honfoglalás (részlet)
A XVIII. század végére datálódik első eredeti regényünk Dugonics András Etelkája (1788). Ez egyrészt arra mutat, hogy a modern nyugati regény virágzásához képest későn indult a magyar regény fejlődése; másrészt a regények korai változata, az antik típusú regény irodalmunkban nem is volt jelen. Tehát a honi regényírás, már említett hiányosságai miatt, nem nélkülözhette a világirodalmi mintákat. A drámának, az eposznak, s általában a verses műfajok valamennyi képviselőjének egészen Arisztotelészig visszanyúló elméletük, hagyományuk volt. A regénnyel viszont nem így állt a helyzet: néhány írástól eltekintve, egyáltalán nem volt elmélete. Kedvelt, olvasott műfaj, nem tartották azonban művészetnek a regényírást, hiszen nem voltak igazán kötött szabályai. Puszta fantazmagóriát, képzelgést láttak többnyire benne. Ezért hangsúlyozta számos regényíró a XVII-XVIII. században, hogy műve "igaz történet", mert így próbált tekintélyt szerezni alkotásának. A regény a XVIII. században kezdte elnyerni méltó helyét az irodalomban, mikor bizonyossá vált: ez is beleillik a tanító célzatú műfajok sorába, tehát olvasása nem bűn vagy eltévelyedés.
Dugonics András: Etelka
1788-ban jelent meg az első magyar könyvsiker, ami főleg a hölgyek körében vált rendkívül népszerűvé. Ez volt Dugonics András, piarista pap kétkötetes Etelkája. Dugonics főhősnőjét eszményített női figuraként jelenítette meg, példának szánta Magyarország leányai és asszonyai előtt. Árpád-korba helyezett cselekmény díszletei mögött pedig XVIII. századi problémák húzódtak meg: Árpád és Zalán erőszakos intézkedéseiben II. József törvénytelen rendeleteinek kritikáját kapjuk. A regény Előszava művét eredeti magyar regénynek nevezi Dugonics - ezt természetesen a kor fogalmai szerint kell értenünk. Minden bizonnyal német vagy latin eredeti után készülhetett az Etelka, ám a forrás mindeddig ismeretlen. Császár Elemér véleménye szerint kései szentimentalizmussal átitatott heroikus regénynek a fordítása vagy átdolgozása lehetett az Etelka, Dugonics azonban "áttette nemzetünk ködös múltjába, s átszőtte politikai tendenciával". Szentimentális, heroikus regénymintát feltételeznek a következő motívumok is:
- bonyolult, érzelgős történet
- hősi regények elkoptatott indítékai jelennek meg benne
- szereplői is a heroikus regények elkoptatott sablonjaira emlékeztetnek
- az egész művön szétárad a francia nyomon járó XVIII. századi másodrangú német regények szentimentalizmusa - az egész művön szétárad a francia nyomon járó XVIII. századi másodrangú német regények szentimentalizmusa
Anonymus, Béla király jegyzője
Előszavában maga az író nevezi meg az Etelka néhány forrását: "Mind-ezeket nem újjamból szoptam; hanem ama' Nap-keleti bölcs Császárnak, Leónak írássiból vöttem. /…/ Béla királynak nevetlen Írnokjától szödtem; mely könyvnél se régibbet, se talán hitelesebbet nem találhattam. /…/ Így tehát: egy Császár, és egy Írász gyújtogatta-meg előttem a' Mécset, mely Országunkban szinte el-aludt. /…/ A' többi Jegyzeteket hol emennek, hol amannak Írássából kölcsönöztem és szemen-szödögettem." Az elsőként megemlített "Nap-keleti bölcs Császár" nem más, mint a "bölcs" előnevet viselő VI. Leo, Bizánc egykori feje; "Béla királyunk nevetlen Írnokja" alatt pedig Anonymust kell értenünk. Forrásként jelöli még meg Dugonics a skót Barclay latin nyelvű politikai regényét az Argenist is. Ebben az esetben azonban inkább mintáról, mint forrásról kellene beszélnünk, mert a latin regény gondolatiságában és bizonyos technikai fogásaiban volt rá hatással.
Vegyük tehát sorra az idegen forrásokat! "Császár volt; pedig Keresztény, és (…) Isten-félő, és bölcs."Előszavában maga az író nevezi meg az Etelka néhány forrását: "Mind-ezeket nem újjamból szoptam; hanem ama' Nap-keleti bölcs Császárnak, Leónak írássiból vöttem. /…/ Béla királynak nevetlen Írnokjától szödtem; mely könyvnél se régibbet, se talán hitelesebbet nem találhattam. /…/ Így tehát: egy Császár, és egy Írász gyújtogatta-meg előttem a' Mécset, mely Országunkban szinte el-aludt. /…/ A' többi Jegyzeteket hol emennek, hol amannak Írássából kölcsönöztem és szemen-szödögettem." Az elsőként megemlített "Nap-keleti bölcs Császár" nem más, mint a "bölcs" előnevet viselő VI. Leo, Bizánc egykori feje; "Béla királyunk nevetlen Írnokja" alatt pedig Anonymust kell értenünk. Forrásként jelöli még meg Dugonics a skót Barclay latin nyelvű politikai regényét az Argenist is. Ebben az esetben azonban inkább mintáról, mint forrásról kellene beszélnünk, mert a latin regény gondolatiságában és bizonyos technikai fogásaiban volt rá hatással. Vegyük tehát sorra az idegen forrásokat! "Császár volt; pedig Keresztény, és (…) Isten-félő, és bölcs."
VI. Leó császár és Jézus
Dugonics András VI. Leo császár Taktikáját forrásanyagként dolgozta bele művébe: "Előadtam Fejedelmeinknek szer-tartásokat; Népeikben szeretetöket, ellenségeink ellen Hadi-mesterségöket." "Ez (Bölcs Leo) jól ösmerte az akkori Magyarokat. Élt is segítségjökkel a' Bolgárok ellen."Dugonics András VI. Leo császár Taktikáját forrásanyagként dolgozta bele művébe: "Előadtam Fejedelmeinknek szer-tartásokat; Népeikben szeretetöket, ellenségeink ellen Hadi-mesterségöket." "Ez (Bölcs Leo) jól ösmerte az akkori Magyarokat. Élt is segítségjökkel a' Bolgárok ellen."Mint már említettem, valójában Barclay Argenis-e szolgált - Dugonics saját bevallása szerint is - mintául. John Barclay (1582-1621) latin nyelvű skót író, költő volt. Skót apa és francia anya gyermeke, akit jezsuita iskolába járattak. Életének legfontosabb műve az Argenis, amit 1621-ben írt meg. Az Argenis korában óriási népszerűségre tett szert: a XVII. században többen fordították angolra, köztük Ben Jonson is. 1792-ben két magyar fordítása is megjelent, az egyik Egerben, a másik Kolozsvárott.
Népszerűségét elsősorban annak köszönhette a lovagtörténet, hogy némely vonatkozásban politikai kulcsregénynek volt tekinthető. A mű egyes kiadásaihoz csatolt "kulcs", a regény figuráinak valódi nevét fedte ugyanis fel, akik között ott találhatjuk magát, Bethlen Gábort is. Az allegorikus modor Sidney Arcadiájának késői hatását mutatja, a gondosan bonyolított cselekmény, a jól jellemzett alakok pedig előremutatnak a regény felé. Az Etelkával párhuzamba állítható mind a komplikált szerkezet, mind a barokk látásmód - azonban van egy jelentős eltérés a két mű között. Míg Barclay az udvari életet ábrázolja, a magánszféra kizárásával, addig Dugonics saját maga teremtett "fiktív udvarában" érzelgős hőseinek érzelemvilága is fontos szerepet játszik. Ez már szentimentalizmus felé mutató sajátosság. Az Etelka eredetijét, később lefordított vagy átdolgozott mintáját tehát nem ismerjük. A következő feltevés is csak tapogatózás lehetséges német minták között. Az allegorikus modor Sidney Arcadiájának késői hatását mutatja, a gondosan bonyolított cselekmény, a jól jellemzett alakok pedig előremutatnak a regény felé.
II. József császár
A dalmát származású Dugonics így ír az Etelka Előszavában: "Á-mi pedig szívemet illeti, talpig ki-techetem írásaimból. Eleve-is azzal dicsekszem: hogy igaz Magyar vagyok; és Hazámat fölötte szeretem." Szerb Antal azonban azt is megállapítja, hogy "paradox módon mindig a szélsőséges magyarkodók függnek legerősebben külföldi mintáktól." Talán az idegen - német vagy latin - forrás lehet annak is az oka, hogy Árpád fejedelemről olyan rossz képet kapunk a regényben: gyenge, befolyásolható, "sokfelé szerelmeskedik", esetenként zsarnoki. Ez a korlátolt uralkodói kép Császár Elemér szerint a politikai tendencia kedvéért alakult ki, hogy II. József hibáit testesíthesse meg Árpád. Bárhogy is legyen, az Etelka eredetijét máig is homály fedi.Bárhogy is legyen, az Etelka eredetijét máig is homály fedi.
