E ravasz, olykor meghökkentő módszer azért népszerű manapság, mert az interjú készítője a másik igazi énjére kíváncsi, nem azokra az előre kitalált válaszokra, amelyekkel készült. Valódi munkaköri stresszt szimulálva - az interjúalanyt igyekszik kibillenteni egyensúlyi helyzetéből, elbátortalanítja, megfélemlíti, kritikára történő reakcióra és csapongó érvelésre készteti - az érzelmi érettségét és az ítélőképességét kívánja értékelni. Az igazi "riporter" olyan kérdő- vagy kezdőszavakat használ, mint: ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan, hányszor, magyarázza meg, mesélje el... In medias res, váratlanul és merészen. A jól felkészült interjúkészítő nem pazarol sok szót a bevezetésre a kérdések előtt, hanem arra törekszik, hogy minél több időt hagyjon a beszédre. Nem ad megnyugtató elismerést, ösztönző bókot, hanem csak kevés, a témát távolabbról érintő megjegyzést. Az információáramlás folyamatosságát és állandó kontrollját azzal tartja fenn, hogy folyamatosan nyomást gyakorol a jelöltre az egyre jobb és egyre teljesebb válaszokért. A válaszok pedig egymásra épülve egyre mélyebben és mélyebben értelmezhetők.
A stresszinterjú-készítő általában a következő 4 fő stratégiát követi a folyamat során:
- a kérdéseket előre megtervezi,
- a kérdések speciális, gyakran igen kényes témára vonatkoznak,
- a kérdések jól átgondolt sorrendben követik egymást, hogy a pályázók közötti különbségek követhetőek legyenek,
- e kérdéseket minden pályázónak felteszi.
A stresszel teli interjús szituáció kialakításához - amely hasonlít a majdani munkakör helyzeteihez - az alábbi "furfangok" segítik a HR managert vagy személyzeti tanácsadót:
- negatívumokra koncentrál;
- elveszi a pályázó kedvét a pozíciótól, a karrierlehetőségektől, a vállalattól;
- arra kéri "áldozatát", hogy adjon el neki egy dolgot;
- gyorsan kérdez, anélkül, hogy megvárná a választ;
- időkorlátok közé kényszerít, rövidre hagyja a válasz lehetőségét;
- kiprovokálja a választ;
- lealacsonyító dolgokat kérdez;
- kikezdi a feleletek valódiságát és integritását;
- papagájként ismétli a válaszokat;
- kigúnyolja az interjúalany reakcióit;
- udvariatlanul rövid választ ad minden kérdésre;
- próbatételt jelentő kérdéseket tesz fel;
- gyakran félbeszakítja a másikat;
- állandóan kritizál;
- kihasználja a csendet, szünetet tart, hogy kellemetlen helyzetet, bizonytalanságot keltsen;
- lekicsinylően beszél embere képességeiről, becsmérli bizonyítványát, eredményeit (még ha kiválóak is);
- arra kényszeríti a pályázót, hogy a legjobb (nem a legrosszabb) érdemeit alátámassza;
- egy ajánlat elnyerésének legkedvezőtlenebb velejáróit próbálja megvitatni;
- védekezésre kényszeríti a pályázót gyengeségeinek taglalásával;
- olyan kommentárokat használ, mint: "butácska ötlet", "maszlag", "Milyen idióta kérdés - miért kérdezi ezt?";
- erőszakkal próbára teszi a technikai kompetenciáját;
- használja a testbeszédet, olyan gesztusokat tesz, amelyek utálatról vagy türelmetlenségről tanúskodnak;
- pókerarcot vág;
- olyan kifejezéseket használ, amelyek undorról vagy unalomról árulkodnak;
- megkérdezi, hogy milyen rosszat hallott az interjúalanya cégről, a munkaadóról - erre kap 25 percet!;
- megkérdezi, hogyan reagál partnere, ha szélsőségesen rossz kritikát hall saját magáról;
- megfélemlíti a pályázót azzal, hogy tiszteletlen;
- ír vagy olvas, amíg a pályázó beszél;
- hirtelen otthagyja a témákat és a válaszokat;
- nem néz a pályázóra, kerüli tekintetét, valami másra koncentrál;
- szemtől szembe elutasít;
- hirtelen fejezi be.