E ravasz, olykor meghökkentő módszer azért népszerű manapság, mert az interjú készítője a másik igazi énjére kíváncsi, nem azokra az előre kitalált válaszokra, amelyekkel készült. Valódi munkaköri stresszt szimulálva - az interjúalanyt igyekszik kibillenteni egyensúlyi helyzetéből, elbátortalanítja, megfélemlíti, kritikára történő reakcióra és csapongó érvelésre készteti - az érzelmi érettségét és az ítélőképességét kívánja értékelni. Az igazi "riporter" olyan kérdő- vagy kezdőszavakat használ, mint: ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan, hányszor, magyarázza meg, mesélje el... In medias res, váratlanul és merészen. A jól felkészült interjúkészítő nem pazarol sok szót a bevezetésre a kérdések előtt, hanem arra törekszik, hogy minél több időt hagyjon a beszédre. Nem ad megnyugtató elismerést, ösztönző bókot, hanem csak kevés, a témát távolabbról érintő megjegyzést. Az információáramlás folyamatosságát és állandó kontrollját azzal tartja fenn, hogy folyamatosan nyomást gyakorol a jelöltre az egyre jobb és egyre teljesebb válaszokért. A válaszok pedig egymásra épülve egyre mélyebben és mélyebben értelmezhetők.

A stresszinterjú-készítő általában a következő 4 fő stratégiát követi a folyamat során:

1. a kérdéseket előre megtervezi,
2. a kérdések speciális, gyakran igen kényes témára vonatkoznak,
3. a kérdések jól átgondolt sorrendben követik egymást, hogy a pályázók közötti különbségek követhetőek legyenek,
4. e kérdéseket minden pályázónak felteszi.

A stresszel teli interjús szituáció kialakításához - amely hasonlít a majdani munkakör helyzeteihez - az alábbi "furfangok" segítik a HR managert vagy személyzeti tanácsadót:

• negatívumokra koncentrál;
• elveszi a pályázó kedvét a pozíciótól, a karrierlehetőségektől, a vállalattól;
• arra kéri "áldozatát", hogy adjon el neki egy dolgot;
• gyorsan kérdez, anélkül, hogy megvárná a választ;
• időkorlátok közé kényszerít, rövidre hagyja a válasz lehetőségét;
• kiprovokálja a választ;
• lealacsonyító dolgokat kérdez;
• kikezdi a feleletek valódiságát és integritását;
• papagájként ismétli a válaszokat;
• kigúnyolja az interjúalany reakcióit;
• udvariatlanul rövid választ ad minden kérdésre;
• próbatételt jelentő kérdéseket tesz fel;
• gyakran félbeszakítja a másikat;
• állandóan kritizál;
• kihasználja a csendet, szünetet tart, hogy kellemetlen helyzetet, bizonytalanságot keltsen;
• lekicsinylően beszél embere képességeiről, becsmérli bizonyítványát, eredményeit (még ha kiválóak is);
• arra kényszeríti a pályázót, hogy a legjobb (nem a legrosszabb) érdemeit alátámassza;
• egy ajánlat elnyerésének legkedvezőtlenebb velejáróit próbálja megvitatni;
• védekezésre kényszeríti a pályázót gyengeségeinek taglalásával;
• olyan kommentárokat használ, mint: "butácska ötlet", "maszlag", "Milyen idióta kérdés - miért kérdezi ezt?";
  
  - kritizálja a jelentkező megjelenését: ruháját, súlyát, illatát, stb.;
• erőszakkal próbára teszi a technikai kompetenciáját;
• használja a testbeszédet, olyan gesztusokat tesz, amelyek utálatról vagy türelmetlenségről tanúskodnak;
• pókerarcot vág;
• olyan kifejezéseket használ, amelyek undorról vagy unalomról árulkodnak;
• megkérdezi, hogy milyen rosszat hallott az interjúalanya cégről, a munkaadóról - erre kap 25 percet!;
• megkérdezi, hogyan reagál partnere, ha szélsőségesen rossz kritikát hall saját magáról;
• megfélemlíti a pályázót azzal, hogy tiszteletlen;
• ír vagy olvas, amíg a pályázó beszél;
• hirtelen otthagyja a témákat és a válaszokat;
• nem néz a pályázóra, kerüli tekintetét, valami másra koncentrál;
• szemtől szembe elutasít;
• hirtelen fejezi be.