Az utókor régmúlt korok, az ősök történetei iránti érdeklődésének már az ókorból maradtak fenn írásos nyomai, elég ha az egyiptomi emlékekre vagy akár a Homérosznak tulajdonított eposzokra gondolunk. De ezek a művek nem történetírói, inkább irodalmi alkotásnak tűnnek, hiszen céljuk nem a hiteles és pontos adatolás vagy az összefüggések árnyalt feltárása volt a feladata, hanem megalkotni azt a közös múltat, amelyet az adott közösség elfogad, magáénak érez, hőseire ideálként tekint. A középkori történetszemlélet – Szent Ágoston nyomán – nem csupán a múltat, hanem az üdvtörténeti vízióra alapozva a jövőt is felvázolja: az emberi történelem nem más, mint az isteni megváltásterv számunkra feltárt része. Az egyes eseményeket a Gondviselés szabályozza, a János Jelenései szerint pedig pontosan tudható, hogy az emberiség hatezer éves történelmében négy nagy világbirodalom követi egymást, amelyek közül az utolsó a Római Birodalom. Ennek utóda a Német-római Császárság, vagyis ennek bukása jelenti egyben a régi világ bukását, hozza el a mennyei Jeruzsálem felépülésének lehetőségét. Így tehát a történetírói vénával bírók nemcsak a múlt, hanem a jövő kérdéseivel is foglalkoztak.
Az utókor régmúlt korok, az ősök történetei iránti érdeklődésének már az ókorból maradtak fenn írásos nyomai, elég ha az egyiptomi emlékekre vagy akár a Homérosznak tulajdonított eposzokra gondolunk. De ezek a művek nem történetírói, inkább irodalmi alkotásnak tűnnek, hiszen céljuk nem a hiteles és pontos adatolás vagy az összefüggések árnyalt feltárása volt a feladata, hanem megalkotni azt a közös múltat, amelyet az adott közösség elfogad, magáénak érez, hőseire ideálként tekint. A középkori történetszemlélet – Szent Ágoston nyomán – nem csupán a múltat, hanem az üdvtörténeti vízióra alapozva a jövőt is felvázolja: az emberi történelem nem más, mint az isteni megváltásterv számunkra feltárt része. Az egyes eseményeket a Gondviselés szabályozza, a János Jelenései szerint pedig pontosan tudható, hogy az emberiség hatezer éves történelmében négy nagy világbirodalom követi egymást, amelyek közül az utolsó a Római Birodalom. Ennek utóda a Német-római Császárság, vagyis ennek bukása jelenti egyben a régi világ bukását, hozza el a mennyei Jeruzsálem felépülésének lehetőségét. Így tehát a történetírói vénával bírók nemcsak a múlt, hanem a jövő kérdéseivel is foglalkoztak.
Ehhez a felfogáshoz képest óriási újdonságot hozott Zrínyi Miklós hadtudományi munkájában megjelenő felfogása: „Nem találtatik soha is két személy mindenben egymáshoz hasonló, nem két nap teljességgel egymással eggyező. Ugy a hadi állapat változandó, azoknak, a kik forgatják, elméjek külömböző, és szerencséjek mindezeknek magános [egyedi]. Nincs egy dolog is a hadakozásban, kinek két szűne ne légyen, kinek két ellenkező magyarázatja ne találtassék, és annak mindenikének történt példája lehet, kit követhetnénk.” (Vitéz hadnagy)Ehhez a felfogáshoz képest óriási újdonságot hozott Zrínyi Miklós hadtudományi munkájában megjelenő felfogása: „Nem találtatik soha is két személy mindenben egymáshoz hasonló, nem két nap teljességgel egymással eggyező. Ugy a hadi állapat változandó, azoknak, a kik forgatják, elméjek külömböző, és szerencséjek mindezeknek magános [egyedi]. Nincs egy dolog is a hadakozásban, kinek két szűne ne légyen, kinek két ellenkező magyarázatja ne találtassék, és annak mindenikének történt példája lehet, kit követhetnénk.” (Vitéz hadnagy) A változás oka, hogy a 16-17. század egyik legmeghatározóbb elméleti vitája a történetírás szerepéről, módszereiről, az irodalomhoz, a filozófiához és a retorikához való viszonyáról szólt. Önálló tudomány vagy épp művészet? Ha ez utóbbi, akkor milyen műfaji rendszert alakíthat ki? Alkalmazható-e a történetírásban fiktív elem vagy fikciós elbeszélésmód? Egyáltalán létezik-e olyan, hogy egy elbeszélés ne hordozzon szubjektív, azaz értékelő elemeket?
A változás oka, hogy a 16-17. század egyik legmeghatározóbb elméleti vitája a történetírás szerepéről, módszereiről, az irodalomhoz, a filozófiához és a retorikához való viszonyáról szólt. Önálló tudomány vagy épp művészet? Ha ez utóbbi, akkor milyen műfaji rendszert alakíthat ki? Alkalmazható-e a történetírásban fiktív elem vagy fikciós elbeszélésmód? Egyáltalán létezik-e olyan, hogy egy elbeszélés ne hordozzon szubjektív, azaz értékelő elemeket?
Európában két nagy irányzat bontakozott ki: Itáliában a história és a költészet kapcsolatán volt a hangsúly, ezzel együtt nagyobb szerepet kaptak a fikciós elemek. A magyarországi reprezentánsok közül mindenképp ki kell emelni Bonfinit, aki pl. Hunyadi Mátyás származásának, geneológiájának megalkotásakor nagyon kevéssé ragaszkodott a tényekhez, sokkal inkább megbízója – valóságtól távol álló – előkelő származását bizonygatta. (Lásd az ókori római Corvinus nemzetségtől való eredeztetést.)
Európában két nagy irányzat bontakozott ki: Itáliában a história és a költészet kapcsolatán volt a hangsúly, ezzel együtt nagyobb szerepet kaptak a fikciós elemek. A magyarországi reprezentánsok közül mindenképp ki kell emelni Bonfinit, aki pl. Hunyadi Mátyás származásának, geneológiájának megalkotásakor nagyon kevéssé ragaszkodott a tényekhez, sokkal inkább megbízója – valóságtól távol álló – előkelő származását bizonygatta. (Lásd az ókori római Corvinus nemzetségtől való eredeztetést.)
A másik álláspont a tudományos megközelítésen alapult, amit Franciaországban létrejött Jean Bodin nevével fémjelzett irányzat dolgozott ki. Szerintük közelíteni kell egymáshoz a jogtudományt és a történettudományt, valamint ki kell dolgozni a tudományos kutatás módszertanát.
A másik álláspont a tudományos megközelítésen alapult, amit Franciaországban létrejött Jean Bodin nevével fémjelzett irányzat dolgozott ki. Szerintük közelíteni kell egymáshoz a jogtudományt és a történettudományt, valamint ki kell dolgozni a tudományos kutatás módszertanát.
Ennek a nézőpontnak a magyarországi előfutára Zsámboky János, reprezentánsa Verancsics Antal humanista gondolkodó, tudós és Baranyai Decsi János, Báthory Zsigmond történetírója volt. Verancsics figyelmeztet arra, hogy a történetírói munkát jelentősen nehezíti az a körülmény, hogy a hatalom – és egyben az információk – birtokosai, akik általában el akarják kerülni, hogy tetteik valódi okai nyilvánosságra kerüljenek. Az írók így kénytelenek a hiányosan megismert információkból kikövetkeztetni, hogy mi és miért történhetett, ami viszont megnöveli a szubjektív elemek szerepét. Verancsics a torzítás okaként említette még a nemzeti elfogultságot, az irigységet, vagyis az emberi nemre általánosan jellemző rosszindulatot… Baranyai Decsi János Jean Bodin követőjeként a történelmet elsősorban nem az emlékezet fenntartójaként vagy pragmatikus politikai példatárként definiálta, hanem olyan tudománynak, amelynek középpontjában a tények felkutatása áll, s ennek érdekében ki kell dolgozni a kutatás metodikáját. Több korabeli magyar gondolkodó munkájában tetten érhető Bodin azon megállapításának továbbvitele, miszerint a múlt tudományos alapossággal feltárható, de a jövő nyitott és kiszámíthatatlan – vagyis nem a bevezetőben említett üdvtörténet alapján értékeli a várható eseményeket. Leszögezi azt is, hogy bár a múlt szereplőinek egyes cselekedetei, magatartása egyfajta morális vagy pragmatikus mintát közvetíthet a jelen embere számára, de nem ad senki kezébe csalhatatlan cselekvési vezérfonalat.
Ennek a nézőpontnak a magyarországi előfutára Zsámboky János, reprezentánsa Verancsics Antal humanista gondolkodó, tudós és Baranyai Decsi János, Báthory Zsigmond történetírója volt. Verancsics figyelmeztet arra, hogy a történetírói munkát jelentősen nehezíti az a körülmény, hogy a hatalom – és egyben az információk – birtokosai, akik általában el akarják kerülni, hogy tetteik valódi okai nyilvánosságra kerüljenek. Az írók így kénytelenek a hiányosan megismert információkból kikövetkeztetni, hogy mi és miért történhetett, ami viszont megnöveli a szubjektív elemek szerepét. Verancsics a torzítás okaként említette még a nemzeti elfogultságot, az irigységet, vagyis az emberi nemre általánosan jellemző rosszindulatot… Baranyai Decsi János Jean Bodin követőjeként a történelmet elsősorban nem az emlékezet fenntartójaként vagy pragmatikus politikai példatárként definiálta, hanem olyan tudománynak, amelynek középpontjában a tények felkutatása áll, s ennek érdekében ki kell dolgozni a kutatás metodikáját. Több korabeli magyar gondolkodó munkájában tetten érhető Bodin azon megállapításának továbbvitele, miszerint a múlt tudományos alapossággal feltárható, de a jövő nyitott és kiszámíthatatlan – vagyis nem a bevezetőben említett üdvtörténet alapján értékeli a várható eseményeket. Leszögezi azt is, hogy bár a múlt szereplőinek egyes cselekedetei, magatartása egyfajta morális vagy pragmatikus mintát közvetíthet a jelen embere számára, de nem ad senki kezébe csalhatatlan cselekvési vezérfonalat.
Bodin nézetei köszönnek vissz Zrínyi Miklós történeti munkáiban is. A Vitéz hadnagy mellett a Mátyás király életéről való elmélkedésekben is kitér a történetírói munka módszereire, metódusára: „Az én pennám meg fog akadozni Mátyás király nemzetsége számlálásában: eleget versengettek már a historicusok abban. Bonfinius romaiaktul s régi tündöklő Corvinusoktól hozza ki a geneológiát, el is hittem, hogy ugy vagyon.; a magyar irók penig nem egyeznek véle ebben, hanem hogy Zsigmond királytul és egy bujér [buja] asszontul való volna, nem törvényes házasságbul, hanem szerelem gerjedéséből. Ha igy volna is, nem volna mind ebben mit szégyenleni.” Az irónia érzékeltetésére azért hozzáteszi: „Sok száz másnak, vitéz nevü fő embereknek eredetét nem tudjuk, fabulákkal támogatván tudatlanságunkat”. Zrínyi több művében felbukkanó szkepszis is bodeni eredetű. Azt sugallja, hogy mivel nincs a történelemben abszolút, mindig és mindenre, mindenkire érvényes tanulság, ezért meg kell keresnünk minden eseményben a relatív tanulságot, ezzel próbálván befolyásolni a szerencsét a sorsot. Ha az értelmünkkel nem is tudjuk befolyásolni a jövőt, az akartunkkal meg kell próbálni. Mert lehet, hogy a kéklő ég is közönyös, onnan üres tekintet néz alá…
Bodin nézetei köszönnek vissz Zrínyi Miklós történeti munkáiban is. A Vitéz hadnagy mellett a Mátyás király életéről való elmélkedésekben is kitér a történetírói munka módszereire, metódusára: „Az én pennám meg fog akadozni Mátyás király nemzetsége számlálásában: eleget versengettek már a historicusok abban. Bonfinius romaiaktul s régi tündöklő Corvinusoktól hozza ki a geneológiát, el is hittem, hogy ugy vagyon.; a magyar irók penig nem egyeznek véle ebben, hanem hogy Zsigmond királytul és egy bujér [buja] asszontul való volna, nem törvényes házasságbul, hanem szerelem gerjedéséből. Ha igy volna is, nem volna mind ebben mit szégyenleni.” Az irónia érzékeltetésére azért hozzáteszi: „Sok száz másnak, vitéz nevü fő embereknek eredetét nem tudjuk, fabulákkal támogatván tudatlanságunkat”. Zrínyi több művében felbukkanó szkepszis is bodeni eredetű. Azt sugallja, hogy mivel nincs a történelemben abszolút, mindig és mindenre, mindenkire érvényes tanulság, ezért meg kell keresnünk minden eseményben a relatív tanulságot, ezzel próbálván befolyásolni a szerencsét a sorsot. Ha az értelmünkkel nem is tudjuk befolyásolni a jövőt, az akartunkkal meg kell próbálni. Mert lehet, hogy a kéklő ég is közönyös, onnan üres tekintet néz alá…
„Befedez a kék ég, ha nem fed koporsó,„Befedez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Tisztességes legyen csak órám utolsó. Tisztességes legyen csak órám utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló, Akár farkas, akár emésszen meg holló,
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.” (Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy záró sírverse)
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.” (Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy záró sírverse)
Forrás:Forrás:
Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy In. Zrínyi Miklós hadtudományi munkái, Zrínyi Katonai Kiadó, Bp. 1976.Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy In. Zrínyi Miklós hadtudományi munkái, Zrínyi Katonai Kiadó, Bp. 1976. Bene Sándor: A Jövő története és az olvasók In. A magyar irodalom történetei I. Gondolat Kiadó, Budapest 2007
Bene Sándor: A Jövő története és az olvasók In. A magyar irodalom történetei I. Gondolat Kiadó, Budapest 2007
Farkas Judit