Tanuljunk tanulni!

Minden nyelvtanulás célja az, hogy az adott nyelvet a számára szükséges szinten és környezetben képes legyen az ember használni. Számos nyelvtanulási modellt ismerünk, jó és kevéssé használható nyelvkönyvek sokaságából kell kiválasztanunk a céljaink eléréséhez szükséges legjobbat. Nyelvvizsgák megszerzéséhez is sokféle vizsgaforma áll rendelkezésünkre. Használható nyelvtudás birtokába jutni és a megszerzett ismereteket alkalmazni tudni azonban egy olyan tanulási folyamatot jelent, amelyben a nyelvtanuló egyéni adottságai és egy közösség tagjaival folytatott kommunikációjának színvonala, hibái és eredményei együttesen alakítják ki végső ismereteit. A tanulás pedig nagyon is személyiségtől függő, individuális dolog, aminek eredményességét végső fokon ugyanabban a közösségben lehet felmérni.

A nyelvtanulásnak éppen az adja meg a különlegességét és értékét, hogy a megszerzett ismeret nem válhat izolálttá, csak a másokkal történő együttműködésben létezik és működik. Hogy tanulóink jobban megértsék a tanulás belső folyamatát, az önállóan megoldott feladat értékelésének fontosságát, saját érzelmeik működését, hogy tudatosan képesek legyenek megfigyelni saját társadalmi kapcsolataikat, a személyiségüknek leginkább megfelelő feladat kiválasztása felé kell terelni a figyelmüket. Képessé kell tenni őket a feladatok megoldásának önálló megtervezésére, arra, hogy helyesen tudják céljaikat megfogalmazni, s meg is találják a kitűzött cél eléréséhez szükséges legjobb módszert. Ugyanakkor a helyes irányba ható, önálló tanulási folyamatban a tanári irányítás folyamatosan csökken.

A tanári irányítás

• Megállapodás: a tanár csupán kijelöli a témát, s megegegyezik a tanulókkal abban, hogy egy kitűzött célt el kell érniük. Tananyagot javasol, forrásmunkákat jelöl ki, de nem ad ötleteket a tanulóknak a lehetséges megközelítési módokról, tanulási eljárásokról.
• Ha a tanár tanulási technikát ad, a tanulók teljesítik a feladatot, de nem tanulják meg azt a módot, ahogyan a tananyagot el lehet sajátítani, s azt, hogy hogyan lehet a feladatot elvégezni. Ilyenkor nem a tanulási folyamatra, hanem a végeredményre, a produktumra esik a tevékenység hangsúlya.
• A tanár példákat hoz arra, hogy milyen lehetséges útjai vannak a feladat megoldásának, s jelzi, hogy melyik módszer miért jó vagy rossz. A tanulók megfogalmazzák, hogy milyen tevékenységet tudnak könnyedén s jól végezni, s ennek megfelelően választják ki a feladat végrehajtásához alkalmas módszert.
• A tanár többféle feladatból választási lehetőséget kínál a tanulóknak, a tanulók megvitatják egymás között és a tanárral a feladatokat, majd eldöntik, hogy melyik megoldására vállalkoznak. A tanár a választott feladat megoldásához javasol megoldási lehetőséget, s felajánlja segítségét.
• A tanár ötleteket ad a feladat megoldásához, s egyre hátrább lép, hagyja a tanulókat önállóan dolgozni. Lehetséges, hogy a források összegyűjtésében a tanár segít a tanulóknak, de a tananyagot közvetítő szerepe egyre kisebb lesz.
• A tanár megfogalmazza a feladat típusát, meghatározza a követelményeket /pl.: szóbeli előadás az adott témából, levélírás, a szöveg tartalmi visszaadása,/. A tanulók megtervezik a feladat megoldásának lehetőségeit (feladatok elosztása, csoport/pármunka beosztása)
• A tanár hagyja a csoportokat önállóan dolgozni, mintegy beszélgetőtársa lesz a tanulóknak a feladat végrehajtása közben. Az önálló tanulásnak ebben a fázisában a tanulók önállóan döntenek arról, hogy milyen sorrendben, s milyen időbeosztás alapján sajátítják el a kiválasztott tananyag elemeit. Döntéseiket mindig meg kell indokolniuk. A tanár a tanulásnak ebben a szakaszában már csak tanácsokat ad.

A felvázolt folyamatban természetesen nagyon nehéz megítélni, hogy az egyes tanulási elemek milyen arányban szabályozzák vagy fejlesztik a tanulók önálló tanulási képességét. Ami mérhető, az a tanulói teljesítmény, a feladat teljesítésének valós hozadéka, a mérhető nyelvi ismeret.

A tanulói feladatmegoldás

• A tanár bevezeti a feladatot. Tisztázza a tanulók előtt, hogy mi a feladat oktatási célja /pl. érvelés, tanácsadás, tájékozódás, stb./, milyen módokon, s mennyi idő alatt oldható meg a feladat. A tanulók eközben reprodukálják ismereteiket, amelyekre a tanár visszajelzés ad.
• Ráhangolódás a feladatra, előkészítés: a tanulók kérdéseket tehetnek fel a feladattal kapcsolatban, kifejezhetik tetszésüket vagy ellenszenvüket, felvázolhatják a megoldás lehetőségeit. Ebben a fázisban a tanár meghallgatja a tanulói javaslatokat, rendszerezi a megnyilatkozásokat. Megvitathatják, hogy milyen élethelyzetben alkalmazható a nyelvi feladatban megjelölt szókincs, milyen nyelvtani elemekre van szükség az adott feladat teljesítéséhez, s végül hogyan lehet majd összegezni, összefoglalni a tanultakat.
• Orientációs szakasz: a tanulók kis csoportokban dolgoznak. Megbeszélik, hogy honnan gyűjtik össze a szükséges tananyagot és egyéb információkat /nyelvkönyvekből, szülőktől, internetről, lexikonokból, stb/, elkészítik a csoport-és időbeosztást, a tanulási folyamat részleteit és a tanult anyag prezentálásának mikéntjét.
• Szervezési szakasz: a tanulók összegyűjtik a szükséges anyagot, olvasnak az adott témáról, ahol szükséges, memorizálnak, megpróbálnak minél életszerűbb beszédszituációt teremteni, amelyikben az elsajátított ismeretek betöltik a szükséges szerepüket.
• Realizációs szakasz: eltérő élethelyzetekben, egy másik csoport által szerkesztett szituációban, új partnerrel alkalmazzák ismereteiket.

Az önálló tanulást fejlesztő óratervezés néhány szempontja, a projekt alapú feladat lehetséges fázisai egy feladatciklus alatt:

A: Előkészítő szakasz

B: Ráhangolódás a feladatra