A tanulás kora - A tanulóközpontú felnőttoktatás felé
2003/03/05 08:00
2002 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A 21. század első évtizedei minden bizonnyal a tanuló társadalom koraként kerülnek be a történelemkönyvekbe. A szerző áttekinti azokat a legfontosabb tendenciákat, amelyek markánsan megjelennek az élethosszig tartó tanulásra felkészítő felnőttoktatásban.

Mit várunk az iskolarendszerű felnőttoktatástól?
Ma Magyarországon az iskolarendszerű felnőttoktatásban a sokszor többszörösen is hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok képviselői jelennek meg. (...) A különféle társadalmi és kulturális hátrányok eredői az iskolán kívül képződnek, eredményes kezelésük széles körű társadalmi összefogás révén valósulhat meg.

Ebben a folyamatban természetesen jelentős szerepe lehet az iskolának, ám a szükséges feltételek és módszerek nem állnak rendelkezésre. (...)Közismert, hogy a hátrányos helyzetű csoportok (és személyek) az alábbiak közül kerülhetnek ki: általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők, középfokon tovább nem tanulók, a magas munkanélküliséggel sújtott övezetekben élők, a gyermekotthonokban és nevelőintézetekben élők, magatartászavarokkal küzdő fiatalok, a roma népességhez tartozók.

A felnőtt tanulók motiválása a tanulás szempontjából akkor lehet eredményes, ha az iskola épít a korábban megszerzett élet- és munkatapasztalatokra, továbbá ha a tanulás abba a környezetbe helyeződik, amelyben a tanuló felnőtt él. Egy korábban bemutatott OECD-kutatás (A felnőttek tanulásának tematikus vizsgálata. 1999, OECD) a felnőttek tanulási motiválhatóságával kapcsolatban az alábbiakra hívta fel a figyelmet: A kutatók úgy vélték, hogy ha a tanítási módszerek nem alkalmazkodnak a felnőttek speciális tanulási követelményeihez, közülük sokan abbahagyják tanulmányaikat, kimaradnak az iskolából. (...) Továbbá, a felnőttek igényelnék, hogy az előrehaladás ütemét, gyorsaságát egyénre szabottan tervezzék meg, s a program, az időbeosztás vegye figyelembe munkaidejüket, közlekedési feltételeiket, a könnyen megközelíthetőséget stb.

Mindezek után a fejezetcímben feltett kérdésre viszonylag egyszerűnek tűnik a válasz. Az iskolarendszerű felnőttoktatás feladatát abban látjuk, hogy járuljon hozzá a hátrányos helyzetű, leszakadó és elszegényedő társadalmi csoportok integrációjához és működtessen olyan oktatási és képzési programokat, amelyek megnövelik a résztvevők elhelyezkedési esélyeit a munkaerőpiacon. (...)
Az európai és hazai piacgazdaság követelményeiAz utolsó évtizedben lezajlott informatikai forradalom egyik legfontosabb, az iskolák számára is kikerülhetetlen következménye az, hogy az iskolában megszerzett releváns tudás rendkívül gyorsan változik. Ez a felismerés új megvilágításba helyezte az élethosszig tartó tanulás/képzés gondolatát, a fogalom két új elemmel gazdagodott: A tanulás időtartamának kezdetét már óvodáskorra helyezi, fontosnak tartva ebben az életkorban az élethosszig tartó tanulási stratégia megalapozását. A társadalom minden egyes tagja számára meg kívánja nyitni az oktatás világát, újabb lehetőségeket (esélyt) biztosítva az eredményesebb integrálódáshoz a munka világába. (...)

Az iskolarendszerű felnőttoktatás programja (és feltételrendszere) a jelen viszonyai szempontjából korszerűtlennek minősíthető, mert szinte minden elemében egy korábbi időszak igényeit és lehetőségeit rejti magában. (...) A továbblépést az oktatás módszereinek a megújításában, a pedagógusok módszertani kultúrájának a fejlesztésében, a tantárgyak tartalmi korszerűsítésében látjuk.

(...) Érdemes áttekinteni azoknak a kulcskvalifikációknak a sorát, amelyek birtoklása javítja az egyén tudásának a minőségét, hatékonyságát és konvertálhatóságát: az önálló tanulás módszereinek az ismerete; önálló információszerzés és feldolgozás; analitikus és problémamegoldó gondolkodás, döntésképesség; flexibilitás, kreativitás; stb. (...)

Az iskolarendszerű felnőttoktatás valódi megújításának elkerülhetetlen lépését az egyénre szabott tanulási életutak kialakítása, megtervezése és a résztvevőkkel történő, partnerségre (tehát egy gyökeresen új szemléletet feltételező tanár-diák/hallgató/) épülő elfogadtatása jelenti. Ez nemcsak azért tűnik nehéz feladatnak, mert a háttérben egyelőre megoldhatatlannak látszó pénzügyi/finanszírozási problémák húzódnak, hanem azért is, mert a programtervek kialakításánál az iskoláknak (a szolgáltatóknak) számos, ma még nem használt információ(forrás) birtokában kellene (lehetne) dönteniük, s ez olyan szakértelmet követel, amely ma többnyire nem áll rendelkezésre az iskolákban. (...)

A munkáltatók szempontjából ideálisnak az a munkaerő bizonyul, akit tudásvezérelt dolgozónak (knowledge worker) neveznek. (...) A dolgozókkal szembeni fontos követelmény azoknak a kompetenciáknak a birtoklása, amelyek alkalmassá teszik őket feladatkörük ellenőrzésére, menedzselésére és a munkahelyi, illetve külső kooperáció megszervezésére. (...) A munkáltató célja elsősorban az, hogy a dolgozók képesek legyenek megfelelni azoknak a feltételeknek, amelyeket az állandóan változó munkahelyi környezet támaszt. (...) Ehhez a következő készségek szükségesek: teammunkakészség és együttműködési képesség egy közös cél megvalósításáért; vezetői képesség. motiváltság és pozitív attitűd; tanulási képesség; hatékony kommunikációs képesség a munkatársakkal és az ügyfelekkel; elemzőkészség.

Mit tanítsunk és kiket? Az eddig elmondottak hátterében az a folyamat húzódik meg, amely ma a legtöbbet elemzett, értelmezett és vitatott kérdések sorába tartozik: a globalizáció és az ezzel összefüggésben álló informatikai forradalom, valamint a tudás alapú társadalom kialakulása. Kérdés, hogyan lehet a társadalom és a gazdaság minden szektorát érintő és átalakító változásokat az iskola számára értelmezhetővé és kezelhetővé tenni? (...)

"A Kiket tanítsunk, kiket tanítunk?" kérdésekre többnyire evidens a válasz, alapvetően azokat a hátrányos helyzetű, alacsony iskolázottságú vagy korszerűtlen képzettségű felnőtteket oktatják az iskolarendszerű felnőttoktatás intézményei, akik szeretnének megkapaszkodni a munkaerőpiacon, vagy szeretnének oda be-, illetve visszakerülni.

Elsősorban olyan emberekről van szó, akiknek a gyermekkora, fiatalsága úgy telt el, hogy ott a tanulás, az ismeretszerzés, az igényesebb kultúra birtoklására való törekvés nem volt meghatározó élmény. (...) Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a felnőttoktatás hagyományos (pótló és felzárkóztató) funkciói mellett olyan új (vagy a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt kapott) elemek jelentek meg, amelyekre az iskoláknak reflektálniuk kell. A hangsúlyeltolódást a képzés céljában bekövetkezett funkcióváltozással lehetne a legjobban érzékeltetni: míg korábban az általános iskola befejezése vagy éppen az érettségi megszerzése volt a cél, mára ez a továbblépést, a tanulmányok folytatását, a munkavégzéshez szükséges kompetenciák megszerzését szolgáló eszközzé vált.
Túl a Gutenberg-galaxison, útban a Neumann-galaxis felé
Nem kell különösebben bizonygatni, hogy az új analfabetizmus egyik meghatározó elemét a kommunikációs eszközök használatának képtelensége jelenti majd. (...) Újfajta "beszéltnyelviség" körvonalai látszódnak kialakulni, amelyben meghatározó szerepe lesz az internetnek és a részben erre épülő (...) szabadidő-tevékenységeknek, valamint a kommunikációs eszközökhöz kapcsolódó nyelvi sajátosságoknak (SMS, e-mail stb.). (...) Azt is mondhatjuk, hogy a globalizációs folyamatok motorja éppen a kommunikációs és információs technológia rohamos fejlődése. (...)

A globális kultúra nem fogható fel a nemzeti kultúrák összességeként. Legfontosabb vonásai a területenkívüliség, valamint a széles körben ható (a nemzeti kulturális mintákat és értékeket is háttérbe szorító) kulturális minták és értékek teremtése és terjesztése. (...)Az információ és a kultúra szolgáltatása egyre inkább perszonalizálódik, ami azt jelenti, hogy mindenki önmagának állíthatja össze a szolgáltatók kínálataiból az információs és kulturális csomagot, amelyre igénye és szüksége van. Az információs végpontokhoz való hozzáférhetőség lehetősége és biztosítása jelöli ki majd az egyének, közösségek, települések és régiók helyét és szerepét a kommunikációs világban.

A fogyasztásra ösztönzött társadalom számára fogyasztható oktatási kínálatot kell teremteni, amelynek feltételét az eszközök és az eszközhasználat készségeinek, képességeinek a birtoklása jelenti majd. Ez jelentős kihívás a magyar társadalom számára, hiszen tekintetbe kell venni, hogy jelenleg a tudás eloszlása földrajzi szempontból is nagyon egyenlőtlen. (...)

Hogyan lehet biztosítani a tanulás feltételeit az iskolán belül, tudomásul véve az oktatási környezet megváltozást? Az Európai Bizottság ajánlásai (például: Minden iskolában meg kell teremteni az internetre való csatlakozás feltételeit. erre részben iránymutatást, részben pedig megoldást kínálhatnak. Biztosítani kell, hogy minden tanár ellenőrizhetően kompetens legyen az informatikában.stb.) Az javaslatok hátterében az az elképzelés áll, hogy az információs társadalomhoz történő csatlakozás intézményi és egyéni szinten gyors akciókat, reagálást kíván. Ez csak a szervezetek, magánszemélyek és szociális partnerek együttműködése révén válik megvalósíthatóvá. (...) A tanulás korának jellegzetes mutatója az internethasználat, s ebben láthatjuk elsősorban azt a kapcsolati elemet, amely megteremti az együttműködés lehetőségét a helyi és globális tényezők között.
A képzés és oktatás helyszíne, az oktatás tartalma ennek megfelelően fog módosulni, vélhetőleg az alábbiak szerint: az iskolák továbbra is betöltik hagyományos funkcióikat, alkalmazkodva az információs társadalom (és az élethosszig tartó tanulás) követelményeihez; a felnőttek esetében az egyes iskolák (amelyek maguk is teleházakká válhatnak) a településen található teleházakhoz kapcsolódva képesek lesznek olyan szolgáltatásrendszer működtetésére, amely helyhez és időhöz nem kötötten széles tömegeket tud az oktatás világába bevonni. (...)

Befejezésül
A jövő társadalmáról, a tudástársadalomról még csak vízióink lehetnek. (...) Számunkra a legégetőbb kérdések egyike a leszakadó tömegek zuhanásának megállítása, s itt számos esetben az oktatás kérdése csak a feszítő szociális problémák megoldása nyomán kerülhet szóba. Ezért valószínűsíthető, hogy a jövő társadalmának meghatározó és vezető elemei azok lesznek, akiket a "globalizáltak" csoportjának nevezhetünk, míg a kirekesztett tömegek azok közül fognak kikerülni, akik a gazdaság hagyományos szektoraiban ragadtak (pl. agrárium), vagy szakképzettség nélküliek, de közéjük lehet sorolni azokat az értelmiségi csoportokat is, akiknek a tudása nem válik majd konvertálhatóvá.

Annyi bizonyos, hogy ma Magyarországon a társadalom "újratagozódása" zajlik, amelynek a hátterében - összefüggésben a fentebb leírt folyamatokkal - a külföldi tőkebeáramlás áll. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy ennek egyik következménye egy "kettős szerkezetű" társadalom kialakulása lesz, ahol a választóvonal a globalizációs kommunikációban részt vevők és a kirekesztettek között fog húzódni. (...) Abban, hogy a jelenleginél kedvezőbb tendenciák és folyamatok bontakozhassanak ki, a felnőttek iskolarendszerű oktatásának is jelentős szerepe lehet. Ehhez mindenképpen szükséges átgondolni a közoktatás egészére vonatkozó stratégiákat, hiszen mind az alap-, mind pedig a középfokon megszerzett pozitív tanulási tapasztalatok előnyt és biztonságot jelentenek az élethosszig tartó tanulásban részt vevők számára. Nem lehet eltekinteni - főként a hátrányos helyzetű felnőtt lakosság esetében - a minőségi oktatáshoz történő hozzáférés biztosításától, különös tekintettel az eltérő életkorokra, a műveltségre és az etnikai hovatartozásra.

Az eredeti cikk az Új Pedagógiai Szemlében jelent meg, szerzője: Mayer József

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten