Egy templom kialakítása - tartozzék bármely valláshoz is - sosem véletlenszerű. Nemcsak az egyes részleteknek, de magának az alaprajznak, az épületszerkezetnek is külön jelentősége van. Ez talán kevésbé áll a protestáns templomokra, hiszen a protestánsok szándékosan a lehető legkevesebbet adnak a külsőségekre, s világnézetükben is kisebb szerepe van a szimbólumoknak. Így hát, mikor a templom szimbolikájáról beszélünk, leginkább a katolikus templomok, bazilikák jellemzőit tartjuk szem előtt.

A zsidó hagyomány szerint a templom az isteni jelenlét földi lakhelye, szó szerint Isten háza, amelynek elkerített, legszentebb részébe senki nem teheti be a lábát. A Biblia szerint a Paradicsomból való kiűzetés után az isteni jelenlét eleinte a Pátriárkák testében lakozott. Majd Mózes elkészítette a Szövetség Sátrát, mely azután Isten földi jelenlétének vándorló lakhelye lett. Állandó lakhelyet először Salamon építtetett az Úr kinyilatkoztatása alapján: a Szentek Szentje továbbra is a templom minden földi halandó elől elzárt terület maradt.

"És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat, Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát." (2Krón 7, 1-2.) Jézus kereszthalálakor meghasadt a kárpit a Szentek Szentje előtt, s az Újszövetség a templomot már nem Isten földi lakhelyének, hanem Krisztus teste szimbólumának tekinti. A templom és Krisztus testének azonosítása az evangéliumon alapszik: "Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? Ő pedig az ő testének templomáról szól vala." (Jn, 2, 19-21) E szimbolika szerint a felépült templom Krisztus teste, a szentély a Szellem, a hajó pedig az Értelem képmása, a két lényeg pedig az oltárban egyesül.

Az egyházatyák közül néhányan a templom egyes részeiben más szimbólumot láttak: a templom egésze Krisztus teste, a szentélyt, az apszist (apszis = a főhajót félkör alakban lezáró rész) azonban a léleknek, a hajót a testnek feleltették meg, az oltár pedig ebben az értelmezésben a szívet szimbolizálja.

A középkori liturgisták megtartották a templommá testesült Isten gondolatát, a katedrálisok egyes részeihez azonban sokkal "képszerűbb" szimbólumokat kapcsoltak. E szerint a szimbolika szerint a katedrális tervrajza a megfeszített Krisztust utánozza.

Az apszis a megfeszített Krisztus feje, kinyújtott karjai a kereszthajók. Krisztus törzse és két lába a hosszanti hajó, szíve pedig a főoltár.Más elképzelés szerint a templomépület egy prekeresztény római szokás folytatásaként a mindenséget szimbolizálja, hiszen kimutatható, hogy egy székesegyház vagy dóm arányai a kör (amely a mindenség szimbóluma a legtöbb kultúrában) harmonikus, ötös vagy tízes felosztásából származnak, mind vízszintesen, mind függőlegesen. Vagyis az épületet egy képzeletbeli gömbbe lehet helyezni. A mindenség gömbjéből kristályosodik ki a tengelykereszt kijelölése révén a templom épülete, mint a kozmoszban formát öltött és tárgyiasult lét. alaprajz vertikális nézet

A templom úgy jön létre, mint a kozmosz a káoszból. Megépítése éppen ezért az isteni teremtő munkához hasonlatos, s ezért a legapróbb részletekig a tökéletesség kell, hogy jellemezze.