A XXI. századi eklektika

A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az eklektika nemcsak a művészet, hanem a hétköznapi létezés velejárója is, hiszen megannyi kulturális hatás, a különböző ideológiák, vallások, egymással versengő médiumok kereszttüzében élünk. A művészetnek a XIX. század végétől kezdődő hatalmas változásai részben ennek az egyre nyitottabbá, egyre átjárhatóbb világnak köszönhetők.

A művészetnek ez az állapota, melyet a művészet vége elnevezéssel is szoktak illetni, szívesen táplálkozik a történelem vége-elméletből is (Francis Fukuyama), miszerint a történelem bevégeztetett, nincs kimutatható társadalmi mozgás, ezért bizonyos értelemben nincs szükség művészetre, pontosabban a művészetnek nincs miből táplálkoznia. Ezt az időszakot egyébként már Hegel is "kijelölte". (lent: Félig Hegel, félig Fukuyama) Nem véletlen tehát, hogy az 1970-es évektől datálódó posztmodern kor egyre tudatosabban helyezi egymás mellé a különböző stílusokat, eszméket, eltérő korokból származó idézeteket. (Ha nincs "előre", akkor irány "hátra"!) A vizuális művészet is ismeri az idézet gesztusát!
Lássunk erre két példát! Ez a jelenség bizonyos értelemben kikerülhetetlen következménye napjainknak.
Piacasso Diego Velázquez híres festményét, a Las Meniñas (Az udvarhölgyek)-t "írta át" saját modorában. Kelemen Károly képén a Szandálját oldozó győzelem istennő (Niké Apterosz temploma) és a Teddy mackó kerül egy képtérbeNem véletlen, hogy korunk eklektikájába még a nem-művészeti alkotások (Képünkön Marcel Duchamp Biciklikereke) is műalkotásokká válhatnak: objet trouvé, ready made. Az eklektika, mint láttuk, bizonyos folyamatok következménye, elkerülhetetlen, ugyanakkor, felszabadító erőként is jelentkezik, megannyi utat, ábrázolási lehetőséget nyit meg a művész előtt ugyanabban az alkotói periódusban. Herczeg Nándor - kiállítása június végéig látható a budapesti Arthotel-ben - alkotásaira a műfaji, technikai sokszínűség a jellemző.
Csak két példa a kiállításból:
Az Örvény IV. című képén a művész 54 alakban festette meg magát, más-más stílusban és technikával. Az Örvény III. című tájképére pedig valódi legyek szálltak (a kép közepén lévő két apró fekete pontot kell figyelni).Kislekxikon: