papucsállatka
Az édesvízi egysejtűek között szinte biztosan találunk papucsállatkákat, ha eleinte nincsenek is, elég pár napig állni hagyni a természetes vizet és hamarosan tele lesz velük.
amőba
Ha szerencsénk van egy amőbát is elkaphatunk, ezeket sokkal könnyebb észrevenni sötétlátóteres vizsgálattal.Gyakran és nem egyszer csoportokban fordulnak elő a harangállatkák.
kerekesféreg
(Fábián Tamás László felvétele)
A többsejtű édesvízi zooplankton három nagyobb csoportra osztható: a kerekesférgek (Rotatoria), az ágascsápú rákok (Cladocera), valamint az evezőlábú rákok (Copepoda) csoportjára. A kerekesférgek között szinte kizárólag édesvízi élőlényeket találunk. Kinézetük sokféle, sokszor elég mókás. Az édesvízi plankton legapróbb élőlényei ezek, sok egyed az 1 mm-es méretet sem éri el. Talán ezért lehet, hogy a mikroszkóp felfedezője Leeuwenhoek egysejtű állatoknak gondolta őket. A kerekesféreg nevet "corona" nevű kerékszervükről kapták, ami szájeszervük két oldalán helyezkedik el. Legfőbb feladata a mozgás illetve a tápláléknak a szájnyíláshoz terelése. Hazánk leggyakoribb faja a Rotatoria rotatoria. Az evezőslábú rákok széles körben elterjedtek a Föld édesvizeiben és a tengerekben egyaránt. Apró, néhány mm-es állatok, gyakran torpedószerű testalakkal. Testük hátulsó végén erősen sertézett farokvillát (furca) visel. Látószervük páratlan homlokszem. Innen ered a kandicsrák elnevezés is. Az egyágú, jól fejlett 1. pár antenna mozgásszervként szolgál. Legtöbbjük a zooplankton tagja, de vannak közöttük aljzaton élők és élősködők is. Két típusukkal találkozhatunk leggyakrabban az úszó és a lebegő kandiccsal. Előbbi nőstény kettő, míg utóbbié egyetlen petecsomót hordoz az oldalán. Az ágascsápú rákok testét két félből álló héj burkolja, így a fej szabadon marad. Két összetett szemük a fejtetőn eggyé olvadt és a fejtetőn található. A 2. pár csáp (antenna) kétágú evezőcsáppá alakult. Ezek csapkodása eredményezi a vízibolhák mozgását a vízben. Ez a mozgás sokszor mókás, és sokakat a szárazföldi bolhák mozgására emlékeztet. Az ágascsápú rákok többsége az édesvízi plankton tagja. A nőstények a megtermékenyített petéket a páncéljuk és testük közt elhelyezkedő költőtérben nevelik, majd egy költőtasakban a felszínre eresztik. Hazai fajok között jellegzetes a Daphnia magna és a Daphnia pulex. Előbbi nevéhez méltón szabad szemmel is jól látható, akár 4-6 mm-re is megnőhet. Utóbbi, kisebb méretű társát az akvaristák is használják haleleségnek. Mindhárom csoport jól megél az édesvízi tavak mindegyik élőhelyén, így részei a bioneusztonnak, a planktonnak és az aljzatlakó bentosznak is.
