A nyomáskényszer új távlatokat nyit

Amikor az első ezredforduló elérkezett, az emberek zaklatott lelki állapotban várták a megjövendölt világvégét, a végítéletet. 1032-33, Krisztus halálának 1000. évfordulója, valóban rettegést hozott az európai területekre: 1032-ben éhínség pusztított, a krónikák kannibalizmusról, a holttestek felfalásáról meséltek. Az ezredforduló mezőgazdasága valóban nem volt még képes olyan mennyiségű többlettermény előállítására, ami tartalékok képzését tette volna lehetővé. A rossz hatékonyságú, gyenge szerszámokkal olyan gyenge termésátlagokat értek el, amik a szükségleteket is alig fedezték, így az éhezés, az alultápláltság általános jelenségnek számított. A kevés és gyenge minőségű, nem tápláló élelmiszereken tengődő emberek legyengült szervezetét a betegségek, a járványok könnyen elemésztették.

A zárt, falusi társadalom az önellátásra rendezkedett be. A faluközösségekben élők részben a földesúr saját kezelésű birtokát (más néven: allódium, prédium, majorság) művelték meg robotban, részben pedig "örök használatra" kapott földjeiket. Ezen telkek használata fejében terményjáradékkal tartoztak a föld tulajdonosának. A faluközösséghez tartozhattak olyan földek is, amelyeket egyre kisebb számban szabad parasztok, illetve egyre nagyobb számban föld nélküli szolgacsaládok műveltek meg. A lehetőség a fejlesztésre, a jobb eredményekre azonban már jóval korábban adott volt. Az új, hatékonyabb módszer, a nyomáskényszer már a 8. században ismert volt a cisztercita kolostorok gazdaságaiban, de a társadalom szélesebb rétegei csak a 11. század végére ismerték meg ennek előnyeit. (Európa keleti felén még később, a hospesek közvetítő tevékenységének köszönhetően, a 13-14. századtól terjedt el.)

A nyomáskényszer lényege, hogy a faluközösség, a birtok földjeit először kettő (négy, hat stb.) majd három (hat, kilenc stb.) nagy egységre osztják, és ezeken a közösség által meghatározott növényt kell termeszteni minden parcellán. Vagyis a paraszti telkek nem egy tagban lesznek, hanem egy rész az egyik egységben, egy-egy a másodikban és a harmadikban is található. A kétnyomásos gazdálkodás az őszi és a tavaszi gabona külön-külön termesztését teszi lehetővé, vagyis ha az időjárás okán az egyik vetés rosszul sikerült, még bízni lehetett a másfajta fejlődési tulajdonságokkal bíró másik vetésben. A háromnyomásos technológia még fejlettebb, hiszen az őszi és a tavaszi mellett a legeltetésre is alkalmas ugar lett a harmadik egység. A nyomásrendszerben vált lehetővé egyébként az igavonó állatok számára a takarmány (pl. zab) termesztése is.

Új eszközök, növekvő terméshozamok

A technológiai újdonságok mellett megjelentek az újabb eszközök is. A 10. század végén általánossá lett az aszimetrikus nehéz- vagy forgatóeke. Ennek az ekének a legnagyobb előnye, hogy nehézsége miatt mélyen szántott és meg is forgatta a földet, amivel a termékenyebb rétegek kerültek a felszínre. Ennek az újdonságnak fontos szerepe volt egyébként a vas iránti igény megnövekedésében és a kovácsmesterség szerepnövekedésében is. A nehézeke azonban, ahogyan a neve is mutatja, meglehetősen súlyos eszköz, ezért a hagyományos igavonók és igavonás mellett nem volt használható. A legelterjedtebb igavonó ekkor a nagy erejű ökör, ritkábban az ökörnél jóval gyorsabb ló lett. A szállításban is egyre többször használt ló fogatolását is meg kellett újítani: a szügyhám terjedt el a fojtó nyakhám helyett, valamint az állat patáját védő patkó is mind szélesebb körben megjelent.

A fenti technológiai és technikai újdonságok tették lehetővé, hogy a 12. századra a mezőgazdaság virágzásnak induljon Nyugat-Európában, megjelenjen a többlet, javuljanak az életkörülmények, növekedjen a lakosság száma - és kialakuljon a növénytermesztés és s az állattenyésztés egyensúlya. A krónikák leírásai alapján számolták ki a történészek, hogy a 9. és 13. század közötti időszakban minimum megkétszereződött a termesztett gabona mennyisége, de Franciaország egyes sík területein 8-10-szeres hozamnövekedést is regisztrálni lehetett. A korabeli feljegyzések tanúskodnak egy másik újításról is: megjelentek a nemesített, nagyobb hozamot produkáló növényfajták: pl. a tönkölyt felváltotta a búza.

Egy 11. sz-i paraszt szolgáltatásai

"Itt felsoroljuk mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket a parasztoknak Hurstbourne-ben teljesíteniök kell. Először minden hide-ról 40 pennyt kell fizetniök az őszi napéjegyenlőség idején, és 6 mittan sört és 3 sester búzát kenyérnek, és fel kell szántaniok 3 acre-t a saját idejükben [robotban], és bevetni azt saját gabonájukkal, és behozni azt a földesúr csűrjébe saját idejükben, és 3 font árpát adni mint bért, és fél acre rétet lekaszálni saját idejükben és boglyába rakni azt és gondoskodni 4 fother hasított fáról mint bérről, azt rakásba rakni a saját idejükben, és gondoskodni 16 pole kerítésről mint bérről, hasonlóképpen saját idejükben, és Húsvétkor adniuk kell 2 anyajuhot 2 báránnyal - mi 2 fiatal juhot felnőtt juhnak számítunk -, és nekik kell megmosniuk a juhokat és megnyírni őket a saját idejükben és dolgozni, ahogy nekik megparancsolják minden héten, kivéve hármat - egyet télközepén, a másodikat Húsvétkor, a harmadikat Búzaszentelő Napok idején."

Feladat

1. Miután figyelmesen elolvastad a forrást, gyűjtsd ki, hogy hányféle szolgáltatással tartozott egy jobbágy!
2. Ezután csoportosítsd a szolgáltatásokat!
3. A szolgáltatások alapján értékeld, hogy milyen technikai, technlógiai fejlettségű lehetett a gazdaság és a mezőgazdasági termelés!
   

Forrás

• Katus László: A középkor története. Pannonica - Rubicon Kiadó, 2000
• Henri Pirenne: A középkori gazdaság és társadalom története. Gondolat, 1983
• Európa és Közel-Kelet. Egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Tankönyvkiadó Bp., 1978