Az elektromosság úttörője olasz nemesi család sarjaként született az Észak-Itáliában lévő Comóban, 1745. február 18-án. Talán nem is meglepő, hogy már gyermekkorában, az iskolapadban elkötelezte magát a természettudományok mellett, majd később főként az elektromosság érdekelte. Még diák volt, amikor a nagyközönség számára napvilágot látott első tudományos munkája, mi Az elektromos tűz vonzóerejéről és az ezzel összefüggő jelenségekről címet viselte. Tanítani huszonkilenc évesen, 1774-ben kezdett, szülővárosában. A tehetséges fizikatanárra hamar felfigyeltek, mert öt évvel később, 1779-ben már mint a paviai egyetem fizikaprofesszoraként láthatjuk viszont.
A tanítás mellett folyamatosan végezte kísérleteit, melyek során több készüléket és műszert is szerkesztett. Ő készítette az első olyan - ma elektromos elemnek nevezett - berendezést, ami elektromosságot tudott előállítani. Felfedezései az elektrosztatikában, a meteorológiában és a pneumatikában is maradandóaknak bizonyultak.
1791-ben a londoni Királyi Társaság tagjává választotta, és 1794-ben a legmagasabb kitüntetést, a Copley-érmet kapta meg, elismerve ezzel a galvanizmus terén végzett vizsgálatait.
1797 volt az az év, amikor már teljes energiával a fémek villamos tulajdonságait kutatta. Megszerkesztette a Volta-elemet (ami egy "nedves elem" volt, réz- és cinklemezekből összeállítva, köztük sós vízbe áztatott papír- és kartonpapírrétegekkel), majd a Volta-oszlopot (melynek tetejére és aljára egy rézdrótot fűzött Volta, s amikor zárta az áramkört, elektromos áram kezdett folyni a szerkezetben), melyhez seregnyi találmány felfedezése járult. Később megszületett az elektromos "perpetuum mobile" is, amely látszólag a semmiből termelte az áramot. Hosszú időn keresztül ez volt a laboratóriumok legfontosabb áramforrása.
A feltaláló fizikus sokat utazott, és személyes kapcsolatban állt kora kiváló tudósaival. 1782-ben Magyarországon is járt, amikor a selmecbányai bányászati főiskolát kereste fel.
Később Volta elemét tökéletesítették, maga a tudós pedig számos elismerésben és kitüntetésben részesült, miután felfedezéseiről 1801-ben előadást tartott a párizsi Francia Tudományos Akadémián. A francia császártól, Napóleontól - aki egy időben olasz királyi címet is viselt - pedig grófi rangot kapott.
1815-ben a padovai egyetem filozófiai karának dékánjává nevezték ki az akkor 70 éves tudóst. Négy évvel később, 1819-ben azonban nyugalomba vonult, és visszatért szülővárosába, hogy végre teljesen családjának szentelhesse magát.
Ott is halt meg nyolcvankét éves korában, 1827. március 5-én. Nevét az elektromos feszültség SI-egysége, a volt (V) őrzi, melynek meghatározása a következő: a vezető két pontja közötti feszültség akkor 1 Volt, ha benne 1 amper erősségű áram folyik, s annak teljesítménye a két pont között 1 watt. 1 V = 1 W/A.
