'Ami a két rendszám között van'
2004/03/06 00:57
1473 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az autószereléshez leginkább fül kell és odafigyelés, no meg a szakma szeretete- állítja Horn László, aki közel 30 éve dolgozik autószerelőként. A szakközépiskola elvégzése után technikumba járt, majd mestervizsgát szerzett. A szocializmusban az ország vezető embereit szállító autók egyik szerelője volt.

Édesapám gépkocsivezető volt. Az egyik kollegája mindig szívesen "bütykörészett" autókat, motorokat. Közel laktunk hozzájuk, és én már kiskoromtól imádtam a műhelyében lenni. Nem féltem, hogy koszos lesz a kezem, és mikor beindult a motor, az valami fantasztikus élmény volt. Nagyon megfogott, hogy az ember rosszból is jót tudott csinálni. Talán ez ebben a szakmában a "legjobb történet": egy előzőleg beteg, élettelen tárgyat életre lehet kelteni. Nyolcadik után tehát már nem volt kérdés, hogy autószerelőnek fogok tanulni.

A Bánki Donát Szakközépiskolába jártam, ami akkoriban még a Huba utcában volt, aztán kikerültünk a Váci útra. Utána a technikum következett, majd a mestervizsga. Éppen a múltkor számoltam össze az iskolás éveim számát: bőven 17-18 évig jártam suliba. A mestervizsgánál nagyon kemény rosta volt, 30-35 emberből 4-5 ember ment át. Nekem szerencsére elsőre sikerült átmenni. Az is izgalmas az autószerelésben, hogy az ember megy egy kört, és olyasmit is meghall, amire a tulaj esetleg fel sem figyel. Valakinek egyszerűen nincsen füle hozzá. A nagyobb bajt pedig csak úgy lehet elkerülni, ha minél előbb orvosolják a problémát. Ugyanúgy, mint bármi másban.

Nem kell megvárni, míg az ember fejére dől a ház, ha megreped a fal, akkor már javítani kell. Az autónál pláne így van, mivel biztonsági berendezés és elég veszélyes üzem. Jó pár helyen dolgoztam. Különböző minisztériumokban kezdtem, aztán elkerültem a Belügyminisztériumba, ahol a kormány gépek voltak. Kádárt, Losonczyt és a többi politikust szállító autók átvizsgálása, illetve javítása lett a feladatom. Bekerültem abba a hét, élszerelőkből álló csapatba, akik mielőtt kiment az autó a forgalomba, ráállt a kocsival az aknára és alánézett. Az ember arra a napra aláírásával hitelesítette azt a menetlevelet, amin az állt, hogy az autó részt vehet aznap a forgalomban. Ha bármi történt a kocsival, meg volt a felelős.

Az, hogy én a kocsit, fél óráig néztem, vagy öt percig magánügy volt. Itt alakult ki a "sasszem" kategória: ránézésre észre kellett venni mindent. A kocsik 98 százaléka persze Mercedes volt. Innen jön nekem a "csillagszeretet". Így hívjuk a szakmában a Mercedes rajongókat. Akkor még a Vasfüggöny mögül nem nagyon lehetett kikandikálni, de aki benne volt az első nyolcban, annak lehetősége nyílt pár évente, Stuttgartba, a Merci gyárba kijutni. Ott részt lehetett venni egy egy, vagy két hetes továbbképzésen. Szerencsére jó párszor volt benne részem. A Mercedes minden fajtáját megszerettem, teljesen mindegy, hogy benzines, diesel, mechanikus, vagy automata kocsiról van szó. Szeretem minden részét. Ahogy mondani szoktuk: ami a két rendszám között van.

Ehhez a szakmához a legfontosabb a figyelem és a szakma szeretete. Ha nem húz meg az ember egy csavart rendesen, abból nagy problémák adódhatnak. Ha jön egy telefon és félbehagyom, amit elkezdtem és elfelejtem, hogy hol tartottam, inkább elölről kezdem, mert óriási a felelősség.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten