Dead as a doornail
Nagyon régi, Shakespeare idejéből származó közmondás. Az "abszolút" halál kifejezésére már korábban is sok érdekes mondás létezett az angol nyelvben, melyek mindegyike az egyszeri és visszafordíthatatlan eseményre utalt - "dead as mutton", "dead as a stone". Néhány lokális nyelvjárás a "dead as a herring" kifejezést használta, hiszen a tengerparton fekvő, másvilágra tévedt heringeknél semmi sem fejezi ki jobban a halált. 1350-ben azonban a legendás drámaíró, Shakespeare "Henry IV" című művében megjelent a "dead as a doornail" változat, és örök időkre tért hódított az angol nyelvészet berkeiben.
A nyelvészeknek sok fejtörést okozott, míg megfejtették, miért szerepel ez a szokatlan tárgy a közmondásban, és vajon mi köze lehet a halál tényéhez. A különös szóösszetétel indoklására több magyarázat is keletkezett: a "doornail" rendkívül fontos szerepet töltött be a középkori vendégfogadásban. Az ajtókon elhelyezett súlyos kopogtató szerkezetet például egy valódi doornail /"óriás szög tartotta/. A halál fogalma úgy kapcsolódik a "szöghöz", hogy a szerkezet helytelen és eredeti rendeltetéstől eltérő használata esetén sebet és ezáltal halált okozhat. Egyes kutatók szerint a középkorban szokás volt "fejjel" kopogni az ajtón, és a vérmesebb lelkületű vendégek ezáltal esedeztek bebocsátásért. Az ajtóba helyezett "doornail" ezekben az esetekben tényleg komolyabb sérüléseket okozott. Angliában tehát kifejezetten ártalmas volt fejjel menni a falnak/kapunak.
Két híres nyelvész William és Mary Morris a "The Morris Dictionary of Word and Phrase Origins" című művében azt a felettébb prózai nézetet vallotta, hogy a kifejezés eredete egész egyszerűen az ácsmesterséggel kapcsolatos. Amikor kalapáccsal bevernek egy szöget a falba, a szög a rámért erőfeszítéstől azonnal "életét veszti", így a "dead as a doornail" kifejezés gyakorlati értelmű.
To eat crow - valakit kényszerítenek arra, hogy elfogadja mások nézeteit," kellemetlenséget kell lenyelnie"- US angolban
A "az eating crow" szóösszetétellel kifejezett "kényszerű evés" fogalma arra utal, hogy valaki undorodva és visszakozva bár, de elfogadja azokat az érveket, nézeteket, amelyeket ráerőszakoltak. A szóösszetételben szereplő "crow" fogalma egy viktoriánus korabeli tábornok, Frank Buckland különös táplálkozási szokásaira vezethető vissza. A derék uraság egyik kedvenc szórakozása volt ugyanis, hogy előszeretettel kóstolt meg különböző ismeretlen növény és állatfajokat, a rossz nyelvek szerint képes volt grillezett zsiráfot és elefánttappancsból készült levest is elfogyasztani. Valóságos rémlegendák keringtek Buckland úr étkezési szokásairól: állítólag egy külföldi utazásról csupán azért tért vissza hamarabb, hogy megkóstolhassa a Londoni Állatkertben elhalálozott leopárdot. Sajnos az állatot már eltemették, mielőtt őurasága megérkezett volna, így kénytelen volt kiásatni és úgy megkóstolni.
Egy másik történet szerint az "eating crow" kifejezés egy régi háborúra, valamint az ezidőtájt lappangó amerikai-brit ellentétekre vezethető vissza. 1812-ben a hosszasan húzódó háború utolsó szakaszában egy amerikai polgár vadászni indult, és szerencsésen zsákmányul ejtett egy varjat. Vesztére, azonnal belebotlott az erdőben állomásozó angol alakulatba, amelynek parancsnoka arra kényszerítette, hogy adja át a fegyverét, tekintettel arra, hogy tiltott cselekedetet "emberéletet veszélyeztető oktalan lövöldözést" hajott végre. A szerencsétlen páciensnek az angol túlerő "biztatására" át kellett adnia a veszélyes "szerszámot" és büntetésképpen egy darabot megennie a madárból. Az angol parancsnok szavatartó ember volt, így a kínos művelet után a tiltott tárgyat visszaszolgáltatta gazdájának, aki az előbbi jeleneten felbuzdulva ráfogta immár ismét saját tulajdonú fegyverét a garázda angolra, és nem kis derültség közepette megetette vele az állat további maradványait.
to eat one's hat - valaki megeszi a kalapját /a magyarban hasonló jelentéssel/-brit angol
A brit angolban is létezik a "megeszem a kalapom" kifejezés, és a magyarhoz hasonlóan bizonyos dolgok előfordulási "valószínűtlenségére" utal. 1836-ban Dickens művében jelent meg először: "If I knew as little of life as that, I'd eat my hat and swallow the buckle whole". A nyelvészek szerint azonban a jól ismert anglicizmus felfedezése és népszerűsítése nem az író nevéhez fűződik, hiszen már a középkorban létezett egy Thomas Rowley-nak nevezett szerzetes, aki egyházi hivatása buzgó teljesítése mellett a költészet Istenét is szolgálta. A fennmaradt források szerint ez a második hitvallás olyan mértékben eredménytelen volt, hogy a költői babérokra pályázó Rowley karikatúraként maradt fel a jövendő korok irodalmi berkeiben. Az "eat old Rowley's hat" kifejezésnél tökéletesebben semmi sem fejezte ki az "abszolút lehetetlent".
