A ballada eredetileg népköltészeti műfaj. A romantika korában nagy érdeklődéssel fordultak a népi kultúra felé, így és ekkor lett népszerű a (mű)ballada.
| A romantikus ballada epika, líra és dráma műnemének határán található. A cselekmény sűrített, az elbeszélésmód szaggatott. A téma általában tragikus kimenetelű, de vannak víg balladák is. |
Amikor a nagy epikus művek írása "félbe-szerbe" maradt, Arany ebben a kisepikai műfajban találta meg azt a formát, amelyben szólni tudott a nemzetért, a jövőbe vetett hit erősítéséért. A nagykőrösi balladákat 1853-tól kezdte írni.
Arany elsősorban a skót és a székely népballadát tekintette mintának, amelyek a történetet időbeli kihagyásokkal és helyszínváltozásokkal mesélik el. Sok a párbeszédes rész, és szaggatott mondatszerkesztés jellemző rájuk.
Aranyra - bár jól ismerte - kevésbé hatott a német ill. a latin (elsősorban a spanyol) ballada. Ezek a történetet folyamatosan és lassan, egyenletes tempóban mesélik el. Ez a románc.
| A románc verses kisepikai műfaj. A balladánál kevésbé drámai hatású. A történetmondás folyamatos, párbeszédekkel és leíró részekkel. Témája ritkán tragikus. |
A Hunyadi-balladör két darabját - az V. Lászlót (1853) és a Mátyás anyját (1854) - összehasonlítva kiderül, hogy az V. László szaggatott előadásmódja, töredékes mondatszerkesztése, az egy időben játszódó, de térben távolodó történeteinek párhuzamossága nagyobb esztétikai hatást ér el, mint a levélvivő holló történetéé. A Mátyás anyja történetvezetése románc jellegű.
| Az Arany-balladáknak három típusát szoktuk megkülönböztetni: Egyszólamú ballada (ez a balladatípus még közel áll a románchoz, az események az időrendet nem bolygatva egy cselekményszálon bontakoznak ki) Többszólamú, párhuzamos szerkezetű ballada (egyidejű, de különböző cselekményszálak fonódnak egymásba) Lélektani balladák (egyéni sorsokat, jellemeket ábrázol, nagy gondot fordít a lélektani hitelességre, a bűn és bűnhődés kérdése sokszor kerül a ballada középpontjába) |
Arany történeti balladái allegorikusak, "napi politizálnak". A bukott szabadságharc után fel kellett rázni a nemzetet a fásultságból.
Zács Klára balladája a kegyetlen Haynau bosszúját idézte meg, a Szondi két apródja vagy A walesi bárdok arról is szólt, hogy a költő nem dicsőítheti Ferenc Józsefet, aki felelős a Világos utáni megtorlásért.
Arany egyetlen idegen tárgyú balladája A walesi bárdok. Régi időkben, távoli országban játszódik. A történet forrása Dickens egyik elbeszélése lehetett. A történet arról szól, hogy Walest Edward angol király 1277-ben leigázta, a monda szerint az ötszáz walesi bárd kivégzése ekkor történt.
A ballada 1863-ban jelent meg a Koszorúban, de a Kisebb Költemények 1894-es kiadásában Arany László ezt a jegyzetet fűzte hozzá: "1863-ban a Koszorú-ban jelent meg először, de 1857-ben keletkezett, mikor egy ünnepélyes alkalommal Aranyt, Tompát, más költőket is fényes díj ígéretével hiába igyekeztek üdvözlő óda írására megnyerni..." Az ünnepélyes alkalom I. Ferenc József 1857-es budai látogatása volt. Arany János Tompának címzett levelében leírta, hogy üdvözlő óda írására kérte fel a kormányhatóság "aranyakat ígérve sokat, sokat". Ő a betegségével indokolta a kérés visszautasítását, és megírta helyette A walesi bárdokat, mely a Koszorúban mint "Ó-angol ballada" jelent meg, kéziratban viszont nagyon gyorsan elterjedt. A költemény versformája a skót balladaforma, mely azonos a Szózat strófaszerkezetével is.
Arany idegen költők balladáit is lefordította, így Thomas Moore-ét A Dismal mocsárok tavát vagy Sir Patrick Spens történetét egy skót népballada-gyűjteményből. Goethe-től a Ballada az elűzött és visszatért grófról és a Tündérkirályt. Burns dalai mellett Arany nagyon szerette a Kóbor Tamásról szóló balladáját. A monda egy Douglas Graham nevű bérlőről szól, aki cimborájával, John David csizmadiával nagyon szeretett kocsmába járni. Egy zivataros éjjelen épp lovagolt haza, amikor a szél lefújta a kalapját, ahol a pénzét őrizte. Házsártos, babonás feleségének kénytelen volt egy boszorkánytörténetet kitalálni.
Arany János balladaköltészetével ihletője lett például Adynak, Kosztolányinak, József Attilának. Valakire a történetek drámaiságával, lélektani mélységével hatott, másra nyelvének szépségével, metaforáinak gazdagságával.
Tóth Gizella
