Árpád-házi szentjeink - Szent Erzsébet
Kormos Edit
2007/12/16 13:54
1913 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Honalapító őseink a kereszténység felvételével megtették az első lépést, hogy világi és spirituális értelemben is elismertessék a születő magyar államot. Magyar szenteknek azonban igencsak híján voltunk...

Heisterbachi Caesarius Szent Erzsébetről szóló művében így írt: ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Erzsébet kedves alakja máig is az egyik legnépszerűbb szent Európa keresztényeinek körében. Erzsébet II. András magyar király és merániai Gertrúd királyné lányaként látta meg a napvilágot. Édesanyja az a Gertrúd királyné, akinek tragikus történetét - többek között - Katona József is feldolgozott a Bánk bán című darabjában. Árpád-házi Erzsébet kezét édesatyja már négy éves korában Türingia leendő grófjának, Lajosnak ígérte. Ugyanekkor zajlott le eljegyzésük is. Hermann gróf és neje sok reményt fűzött a készülő házassághoz. A gyermek menyasszony pedig valóban fényes kísérettel és hatalmas hozománnyal érkezett a wartburgi várba.S hogy miért e sietség? Szülei és leendő apósáék úgy látták jónak, ha a csöpp ara eredeti, azaz német környezetben ismerkedik új hazája szokásaival és nyelvével.

A kis Erzsébetet igen hamar megkedvelték az udvarban bája, nyíltsága és jószívűsége révén. Nála hét esztendővel idősebb kis vőlegénye kezdetektől teljes szívével szerette menyasszonyát. Voltak azonban, akik nem jó szemmel nézték a kis királylány furcsa szokásait. Erzsébet volt, hogy játékát szakította meg, hogy ájtatos imába merülhessen, s egyenrangúként kezelte a nála alacsonyabb rangúakat is. S ez mind semmi sem volt ahhoz képest, hogy Erzsébet nem sok gondot fordított az etikettre, nem kedvelte a nőkre kötelezően vonatkozó tipegő járást és a divatos táncokat. Legnagyobb szenvedélye a lovaglás volt.Lajos azonban védelmébe vette ifjú aráját, és korai házasságukkal helyzetét is megszilárdította. Lajos pedig szerette feleségét, ahogy Erzsébet is rajongott férjéért.

Házasságuk tökéletes ellentétben állt a kor szokásaival: szerelmi és nem érdekházasság volt. Erzsébet szeretetét gyakorta mások előtt is kifejezte: szokása volt, hogy kilovagolt hazatérő férje elé; férje pedig, az udvar megrökönyödésére, egy asztalnál étkezett szeretett nejével. Erzsébet szívében teljes harmóniában fért meg az isteni és a férje iránt érzett hű szerelme. Erzsébet fiatalkorától szívesen segített a rászorultakon, s feljegyezték róla, hogy a nagy éhínségek idején az udvari éléstárat nyittatta ki, hogy eleséget adhasson a szegényeknek. A békés, boldog napoknak azonban bealkonyult, mikor férje, Lajos keresztes hadjáratra indult. Megsiratta férjét, s fájdalma szinte megjövendölte a tragédiát: elvesztette szerelmes urát, aki a hadjáratban megbetegedett, és hamarosan meg is halt. Erzsébetnek nem merték megmondani a gyász hírét, s mikor az asszony mégis megtudta, szinte eszét vesztve zokogott. A lelkének egyik fele férjével pusztult. A másik fele Istené volt. Erre az útra tért hát.

Erzsébet férje halála után elhagyta Wartburg várát. Egyes források szerint elűzték, mások úgy vélik az isteni útra kívánt lépni, s ezért hagyta ott saját akaratából egykori lakhelyét. Gyermekeivel együtt Marburgba ment, ahol lelkiatyja, Marburgi Konrád is élt. Konrád ferences szerzetes volt, aki aszketikus életet élt. Erzsébet lelkiatyja vezetésével élte le hátralévő életét. Marburgban ispotályt alapított özvegyi javaiból, maga is betegeket gyógyított és vagyonát a szegények megsegítésére szánta. 1231-ben aztán nagyon megbetegedett, ám lelki derűjét nem vesztette el. Minden maradék vagyonkáját elajándékozta, és tiszta lélekkel indult utolsó útjára.

Marburgban temették el, és halála után négy évvel már szentté avatták. Erzsébet legendájának egyik leghíresebb csodátétele, a rózsacsoda. Erzsébettel még Wartburg várában történt meg, hogy szegényeknek kenyeret vitt le a várból a kötényében. Mikor azonban anyósa és néhány udvaronc meglátta, Erzsébet tagadta, hogy kenyeret vinne, hiszen nem nézték jó szemmel ájtatos cselekedeteit. Azt válaszolta tehát, hogy kötényében rózsák lapulnak: s láss csodát, mikor kiborította őket, a cipóknak hűlt helyük volt, s valóban rózsák hullottak szoknyájából a porba.Erzsébet máig egyike legnyíltabb szívű és legszeretetreméltóbb szentjeinknek.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten