1077-ben került László király fejére a korona. Uralkodása idején rendszeresen kardot kellett fognia hős lovagkirályunknak a kunok ellen, akik újra és újra betörtek az országba. Számos hadjáratot vezetett hazája és mások igazsága védelmében is Oroszországba és Lengyelországba. Mélyen őszinte vallomása azonban magáért beszél: ,,Bűnös ember vagyok, mivel nincs lehetőség a földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül." Bölcsen megerősíttette a magyar végvárrendszert, s az ismételt betörések hatására telepeseket bírt lakásra az elnéptelenedett területeken. Kiépítette a közigazgatási rendszerünket keleten, ám a nyugati vidék munkálatait már Kálmán király fejezte be. Kettejük nevéhez fűződik egyébként a magyar vármegyerendszer kialakítása is. E szervezési munkálatok mellett az egyház megújításán is dolgozott. A mélyen vallásos, s életszentséget bemutató László király ájtatos buzgalmát édesanyjától örökölte.

Bőkezűségéről híres uralkodónk gazdag adományokkal jutalmazta a honi egyházat is: a meglévő kolostorokat és székesegyházakat tovább gyarapította, újabb birtokokat ajándékozva nekik; valamint templomokat, kolostorokat építtetett Váradon, Gyulafehérvárott, Bátán, Koloson és Somogyvárott.László királynak köszönhetjük az igazságszolgáltatás rendezését is. A törvények szavát, erejét igencsak gyöngítették a belső harcok, villongások és zűrzavaros idők. Az erkölcsiség megszilárdítása végett Pannonhalmán szigorú törvényeket hozott papok és nemesek közreműködésével. Ezek a törvények elsősorban a magánvagyon védelmét szolgálták: ezért is iktatták törvénybe, hogy a tyúknál nagyobb értéke ellopása esetén a tolvaj büntetése halál volt.

László király udvara híres volt vendégszeretetéről is, ahogy a király, hogy otthona nyitva állt azok előtt a királyi leszármazottak előtt, akik menekülni vagy bujdokolni kényszerültek hazájukban. Így lehetséges, hogy bátyja, Géza két fiát is ő nevelte, s ő lett a gyámja András király sarjának is csakúgy, mint Salamonnak.László király nevéhez olyan nagy tettek kapcsolódnak továbbá, mint István király, Szent Imre herceg és Gellért püspök szentté avatásának rítusa, melyet maga király sürgetett meg. István szentté avatásában és - a kizárólag Kelet-Közép-Európa sajátosságának számító - "szentkirály" kultuszának kialakításában egyaránt jelentős szerepet töltött be.

László király 1095-ben hunyta le örökre szemét, s egy ideig Somogyvárott a monostorban nyugodott - ahogy Arany János írta - "boldog teste". Végső nyugalmát Váradon nyerte el. S nemcsak életében, de halálában is csodákat kötöttek nevéhez. Így - Janus Pannonius is megemlékezik erről - egy ízben sírjából kelt fel a halott király, hogy győzelemre segítse népét, s mikor a csodát követően felnyitották koporsóját, László szent testét izzadtan találták.Bár a nép lelkében már így élt egy ideje, valójában 1192-ben avatta szentté Lászlót III. Celesztin pápa.