Margit nevét hallva általában egy tünékenyen rövid élet úszik el szemünk előtt, amit sok fájdalom és szenvedés nehezít el. Lássuk hát a tényeket, amit tudhatunk róla! Margit dalmáciai Klisszában született 1242-ben a tatárjárás idején, s alig 28 évvel később a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten halt meg a kolostor egyik nyirkos hálótermében. Édesatyja az a IV. Béla király, akinek édestestvére nem más volt, mint Árpád-házi Szent Erzsébet; édesanyja pedig Laszkárisz Mária bizánci hercegnő. Szülei a muhi csata után menekültek el Dalmáciába a tatárok pusztítása elől. A menekülő király és terhes hitvese Istennek ajánlották fel születendő gyermeküket, s hamarosan meg is történt a csoda: Batu kán és seregei teljesen váratlanul felhagytak az ország pusztításával és rabigába hajtásával, s a nagy kán halálhírére hazatértek.
Margitot tehát Istennek ajánlották még születése előtt. A tatárok távozásával a király és királyné betartották fogadalmukat, és leányukat a veszprémi domonkos rendi nővérek gondjaira bízták. A domonkos rendi apácák legfőbb keresztényi erényeiknek az alázatosságot és a vezeklés adományát tartották. Nevezetes ájtatos és önfeláldozó cselekedeteket hajtottak végre: bélpoklosokat ápoltak, szörnyű betegségben szenvedőket gondoztak. Margit tehát ebben a szellemben nőtt fel. Édesapja kolostort építtetett a számára a Nyulak szigetén, ahol 1245-ben le itt tette fogadalmát a királylány. Margit döntésének komoly, tudatos és szilárd voltát az a tett bizonyítja a legtisztábban, hogy mikor megtehette volna, akkor sem keresett kibúvót fogadalma alól. Édesapja két ízben is felkereste őt, hogy házassági ajánlattal vőlegényt mutasson be neki, aki megkérte leánya kezét. Ha Margit férjhez ment volna, az utat nyitott volna számára a világi élet felé: ebben az esetben ugyanis Róma felmenthette volna fogadalma alól.
A királylány azonban nem habozott választ adni: s ez a válasz mindkét esetben nemleges lett.Margit példás apácaéletet élt, nővérei azonban gyakorta bepanaszolták, hogy mindent túlzásba visz. Nem nézték jó szemmel, hogy ájtatos életében mindig mások erején felül teljesített. Tudjuk, hogy testét minden lehető eszközzel "be akarta törni", hogy ne akadályozhassa meg a bűnös hús lelki felemelkedésében. Aszkéta életének része volt, hogy nem mosakodott, ruhája alatt sündisznók tüskés bőréből varrott ciliciumot, vezeklőövet viselt. Alázatosságáról tanúskodik, hogy szeretett betegeket ápolni, szívesen elvégezte a legalantasabb munkákat is, így a latrinák tisztítását.Meggyötört testén egyre jobban elhatalmasodó betegségét is alázattal tűrte. Még halála közeledtével is ragaszkodott hozzá, hogy a hideg kövön térdelve mondhassa el imáját. Margitot 1943-ban avatták szentté. Kolostorának alapjai ma is ott állnak a Margitszigeten, és síremlékére is ugyanitt helyezhetünk el egy csokrot ájtatos emlékezésül az aszkéta királylánynak.
