Egyelőre a közgazdaságtan nem ismer olyan, a magánszférára épülő gazdasági struktúrát, amely a teljes foglalkoztatottságot, a pénz stabilitását biztosítaná. Az állam feladata viszont, hogy beavatkozásaival ebbe az irányba befolyásolja a gazdaságot. Az állam beavatkozási területét azok a "pontok" jelentik, ahol nem megfelelő a magánszféra tevékenysége. Az állam gazdasági feladatainak három típusát különböztetjük meg: léteznek stabilizációs, elosztási és allokációs feladatai. A stabilizációs feladatok összefoglalóan azt jelentik, hogy az állam biztosítja a gazdaság működésének keretét. Megteremti a jogi, politikai, biztonsági... stb. hátterét annak, hogy a gazdaság minél hatékonyabban működjön. Így például jogszabályokat hoz, biztosítja a tulajdon védelmét, ellenőrzi a gazdasági társaságok működését. A fentieken kívül e funkcióhoz soroljuk az állam gazdaságirányító - például inflációt enyhítő - intézkedéseit is.
Az elosztási funkció a jövedelmek elosztására irányul. Az állam jövedelmet von el legtöbbször adó formájában a gazdaság szereplőitől azért, hogy saját feladatait - melyek azonban a közösség érdekeit szolgálják - finanszírozni tudja. A jövedelemelvonás másik tipikus esete, amikor a társadalom gazdagabb rétegei jövedelmének egy részét a szegényebb rétegek felé áramoltatja, azaz ha az adók formájában elvont jövedelmet különböző támogatások formájában más rétegeknek osztja ki. Az állam allokációs feladataira azért van szükség, mert léteznek olyan feladatok, amelyre társadalmi igény ugyan mutatkozna, azonban a magánszféra mégsem vállalkozik ezekre. Ezek többnyire olyan tevékenységek, amelyek egyszerre túl nagy tőke befektetését igénylik, vagy túl nagy kockázattal járnak, vagy bizonyos esetekben egyáltalán nem tehetők nyereségessé.
Ilyen lehet a repülőterek építése, a közvilágítás biztosítása, de ide sorolhatjuk a környezeti károk helyreállítását is. Az állami beavatkozásnak két alapvető módja létezik. Az egyik esetében az állami kiadások és bevételek révén gyakorol hatást az állam a gazdasági folyamatokra, míg a másiknál a pénzügyi szabályozás módosítása révén. Költségvetési politikának hívjuk azt a gazdaságpolitikai irányzatot, amely az állami kiadások és bevételek révén befolyásolja a gazdaság működését. A monetárispolitika pedig az a gazdaságpolitikai irányzat, amely a pénzügyi folyamatok szabályozásával gyakorol hatást a gazdaság működésére. Munkanélküliségnek nevezzük, ha az aktív korú lakosság valamely tagjai nem végeznek munkát. Inflációnak hívjuk az árszínvonal folyamatos emelkedését, és deflációnak annak állandósult csökkenését.
Az állami beavatkozások alapvető célja, hogy stabilizálja az árszínvonalat, felszámolja a munkanélküliséget, valamint elősegítse a gazdasági növekedést. A gazdaság e három jellemzője azonban egyszerre nem biztosítható. Például ha egy gazdasági válság leküzdése az állam elsődleges célja, akkor ezen a kereslet ösztönzésével segíthet, ami a munkanélküliség alakulására is kedvező hatással lesz, azonban az inflációt jelentősen megnöveli. Ha különböző intézkedések révén nem engedi az állam, hogy az infláció kibontakozzon, akkor ez viszont a munkanélküliségre lesz kedvezőtlen hatással...stb. A közgazdaságtan a bűvös háromszög problémájának nevezi az állami beavatkozásnak azt a dilemmáját, hogy a gazdaság növekedése, a munkanélküliség felszámolása és az infláció megszüntetése egyszerre nem biztosítható.
