Az árapály mint energiaforrás
Főző Attila László
2007/11/02 17:24
2029 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az árapály mozgásából származó energiát több száz éve használják már energiatermelésre. Európa partvidékén már a 18. században olyan malmok sorakoztak, amelyek az árapálymozgást használták energiaforrásként.
a londoni House Mill a Temzén vonuló árapályt használta ki (http://commons.wikimedia.org/wiki/Image:House_Mill_at_Three_Mills.jpg)

A dagálykor érkező hullámokat nyitott zsilipeken keresztül tározókba vezették. Amikor az árhullám elérte csúcspontját, a zsilipeket bezárták, és az apály ideje alatt a vizet a vízikerekeken keresztül vezették vissza. A vízikerék mozgásba jött, és már rendelkezésre is állt az energia a malom működtetéséhez.

Hasonló az elven működik az az erőmű, amelyet 1960-ban Franciaországban építettek. St. Malo-nál gátat emeltek a bretagne-i Rance folyó tölcsértorkolatára és 24, mindkét irányban turbinaként használható géppel szerelték fel. A dagály kezdetekor megvárják, amíg a gát tenger felőli oldalán a vízszint 1,5 méterrel a másik oldal fölé emelkedik, és csak ekkor engedik át a vizet a turbinákon, amelyek működésük során elektromos energiát termelnek. Amikor az ár visszahúzódik, a turbinák lapátjait ellentétes irányba fordítják, így a visszaáramló víz is termel energiát.

árapály különbség

Az előállítható energia mennyisége attól a vízszintkülönbségtől függ, amelyet a gát két oldalán mérhetünk. Minél nagyobb ez a különbség, annál több elektromos energia nyerhető.

Az áradás csúcspontján a zsilipeket zárva tartják és a tengerből vizet szivattyúznak a folyótorkolatba. Ekkor annak vízszintje a dagály szintje fölé emelkedik, így amikor a tenger visszahúzódik, a szintkülönbség még nagyobbá válik. Amikor a vizet visszaengedik a tengerbe - miközben hajtja a turbinákat -, a folyó folyótorkolatból szivattyúznak vizet a tengerbe, hogy mesterségesen csökkentsék a folyó oldalán a víz szintjét. Amikor újra itt az ár csúcsa, a turbinákat megfordítják, a víz pedig visszafolyik a folyótorkolatba s a körfolyamat kezdődik elölről. A szivattyúzáshoz természetesen kell energia, de az így elért megnövekedett vízszintkülönbség révén sokkal több elektromos energia termelhető, mint amennyit a szivattyúk felhasználnak. Az itt bemutatott erőmű csúcsteljesítménye 240 MW, ez elegendő olyan közepes nagyságú városok ellátására, mint például Rennes vagy Caen.

A gátépítés költségei hatalmasak, és a megfelelő helyszínek is csak kevés helyen állnak rendelkezésre. Ezért csak az oroszok és a kanadaiak kezdtek bele ilyen erőművek építésébe. A világon az új-skóciai Fundy-öbölben a legerősebb az árapály mozgás, a szintkülönbség elérheti a 18 métert is. Az öböl egyik bemélyedésében, Annapolis Royal-nál 1984-ben egy sikeres kísérleti erőművet helyeztek üzembe. Ha a tenger által szolgáltatott energiát az egész öbölre kiterjedően hasznosítani tudnák, a helyi energiaigény tízszeresét lehetne előállítani. A fölösleges elektromos energiát New England és New York használhatná fel.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten