Ady Endre költészetének tanítása sohasem könnyű feladat. Az iskolatípustól és évfolyamtól függetlenül legalább két nehézséggel kell birkóznia a tanító tanárnak. Egyrészt hatalmas és szerteágazó az életmű, míg más költők esetében az életmű keresztmetszetéhez 8-10 mű elég lehet, addig Ady esetében ennyi néha még egy versciklus tanításához is kevésnek tűnik. A hatalmas anyagból kiválasztani a tanítandó műveket eleve egyet jelent a teljesség igényének teljes feladásával.
Még a témakörök meghatározása sem egyszerű feladat. Minden egyes választás más művekről való lemondást is jelent. Ady esetében ez azért különösen fájdalmas, mert költői teremtő ereje általában nem egyetlen versre, hanem ciklusra vagy az egész kötetre koncentrál. Ha a költőket aszerint csoportosítjuk, hogy kik azok, akik a "nagy" vers megalkotására törekednek, és ezért akár évekig is hajlandók javítgatni munkájukat, akkor Adyt nem sorolhatjuk közéjük. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az életműben ne volnának olyan halhatatlan nagy alkotások, amelyek kifordították sarkaiból a világot, de Ady inkább azok közé a költők közé sorolható, akik a képzeletbeli céltáblára hatalmas mennyiségű nyílvesszőt lőnek ki, s nem a középső célkör eltalálását, hanem magának a táblának a leterítését tűzték ki célul. Ebből az következik, hogy még egy kevésbé jelentős vers is hordozhat olyan elemet, amely példátlannak minősíthető. Akár egyetlen sor, kép, szó is elég az igazán nagy művésznek, hogy maradandót alkosson. Másrészt korlátozott az idő, amely rendelkezésre áll. S ebben az időkeretben kell a lehető legtöbbet megmutatni abból a költőből, akinek költészete újjászervezte a XX. század magyar líráját.
A magunk szerelme c. kötet borítólapja
Mindezek mellett szólni kell olyan nehézségekről is, amelyek a megértést nehezítik. Ady elsősorban a szó megújítója a magyar költészetben. Szóhasználata egyéni, szóösszetételei, szóképei és költői képei is jelentős asszociatív képességet igényelnek a felfejtésben. A költői képalkotás összetett metaforikus, allegorikus, szimbolista módja nem oldható fel a képek egyszerű lefordításával. Mélyebb gyökerekig kell ásni. A megértéshez, megértetéshez történelmi, filozófiai, politikai kontextusok kiderítésére van szükség. Emellett alapvető bibliai ismereteket igényel Ady költészete. Rá minden bizonnyal igazabb, hogy a versek és egyéb írások nem azért születtek, hogy általános vagy középiskolás diákok gyötrődő versértelmezéseikhez alapanyagul szolgáljanak. Ady tanítása sosem lehet tisztán irodalmi gyakorlatozás, mindig az élet sokféleségének példáit kell benne felmutatni. Olyan alapvető és örökérvényű értékeket, élethelyzeteket, amelyek ma is kiáltó igazságként hatnak az olvasók számára.
A Ki látott engem? c. kötet borítólapja
Az Adyval foglalkozó irodalomtudomány számos mérföldkőnek számító alkotása állhat a tanító tanár rendelkezésére a választásban. Hozzá kell tenni azonban, hogy az elmúlt évtizedben nem került sor Ady életművének újragondolására. A kortárs és az azt követő nemzedékek irodalmi tanulmányai ma már ideológiai, politikai vagy művészetértelmezési szempontból kissé megfakultak.
Ügyelni kell tehát a referenciaművek kritikus olvasására és olvastatására. Ady tanítását a középiskolában minden bizonnyal az is meghatározza, hogy a szerző életműve része a jelenleg érvényben lévő és a majdani kétszintű érettséginek. Utóbbiban Ady Endre a kiemelt szerzők közt szerepel. A cél Ady költészetének minél árnyaltabb bemutatása. Ady korszakos jelentőségének bemutatásán túl azonban hatására is nagy hangsúlyt kell fektetni.
Ady Endre szülőháza
Életműve alapvetően meghatározza a XX. századi magyar líra fejlődésének irányát. A költemények ismertetésével és vizsgálatával meg kell mutatni Ady kapcsolódását a magyar költői hagyományokhoz (pl. Balassi, Petőfi, Vajda), valamint azt a poétikai, tematikus és attitűdbeli újítást, amivel túllépett a korabeli magyar líra konvencióin. A témakör anyagának kijelölésében törekedni kell a sokszínűségre, a költői és emberi attitűd többnézőpontú bemutatására. A költő szoborrá merevítése helyett teret kell adni az egyéni olvasat és értelmezés kísérleteinek, hisz az újra és újra aktualizált versek alakíthatják csak ki az értő és olvasó közönséget. A tananyagszerűségen túllépve tehát törekedni kell az értő, igényes olvasói magatartás kialakítására.
