A fragmentálódott, feldarabolódott élőhely az élőlények populációit elszakítja egymástól, így azok sokszor kipusztulnak, hiszen sokkal kisebb lesz az esélyük a túlélésre, a további fennmaradásra, mint a korábbi, megfelelő nagyságú, változatos élőhelyen. A természetes rendszerek sokféleségüket egyre nehezebben képesek fenntartani a betolakodó fajok hatására, melyek az őshonos flórát és faunát kiszorítják a megzavart területekről. A szubtrópusi füves pusztákon és óceáni szigeteken a betolakodó fajok ellenőrzése az egyetlen, és legnagyobb feladat a fenntartók számára. Sajnos arra is nagy esély van, hogy a nagyszabású ökológiai változások hatásai megjósolhatatlan és pusztító módon összegződjenek.

Erre szolgáltat példát, az hogy a világ nagyobb része telítve van nitrogénvegyületekkel, mert túlságosan nagy mennyiségben alkalmazunk nitrogén alapú műtrágyákat és fosszilis tüzelőanyagot. Az észak-amerikai prériken végzett vizsgálatok szerint, a fölös nitrogénbevitelre legjobban reagáló növények általában a hódító gyomnövények, nem pedig a préri sokszínű bennszülött flórája. Az állatok is veszélyben vannak. A hüllők és kétéltűek 20 százaléka, a madarak 11 százaléka, az emlősök 25 százaléka veszélyeztetett, vagy a kipusztulás szélén áll. A fajok kihalása mindenkit érint, függetlenül attól, hogy hol, vagy hogyan élünk. A faji, genetikai valamint élőlény-együttesi értelemben vett sokféleség, a biodiverzitás létezésünk alapja. Az élővilág sokfélesége, a biodiverzitás éppen azért fontos, hogy képes legyen a sokszínű környezethez alkalmazkodni. Az egyed feletti szerveződések működéséhez ez éppoly nélkülözhetetlen, miként az egyes szervezetek, egyedek is a sokféle szerv, szövet, sejt és molekula rendszerszerű együttműködése által működőképesek. E sokféleséget több szinten is biztosítani kell.

Az alkalmazkodás az egyes élőlények genetikai változatosságán alapul, azaz azon, hogy az egyes tulajdonságok többféle változatban is jelen vannak. A populációk változatossága azon múlik, hogy az azt felépítő egyedek milyen eréllyel voltak képesek tulajdonságaikat elszaporítani, elterjeszteni. A különböző adottságú élőhelyekhez különböző genetikai mintázatú, összetételű populációk alkalmazkodnak. A diverzitás tehát az egyedek változékonyságát éppúgy jelenti, mint a populációkét. A társulás annál inkább képes kivédeni az élőhely kedvezőtlen változásait, minél többféle kapcsolat létezik benne, minél szerteágazóbb táplálkozási hálózatot alkotnak a fajok.