1805. esztendő december havának 6. napja, világra jön

Entz Ferenc 1805. december 6-án, Sümegen látja meg a napvilágot. Nagyapja molnár, apja orvos. Szüleit még kiskorában elveszíti. A korán árvaságra jutott gyermeket nagyszülei nevelik fel Pozsonyban. A sors így sodorja abba a városba, mely akkor még a kertészet egyik fellegvára. Pozsonyban ringott Lippay János bölcsője az ezerhatszázas években, aki az első magyarnyelvű kertészeti szakkönyvet fogalmazza meg 1664-ben. De itt született és nevelkedett bátyja, Lippay György is, aki a magyar katolikus egyház legfőbb pásztoraként alapította meg az Európa-hírű pozsonyi érseki kertet.

1825. esztendő, Pestre megy orvosi egyetemre

Entz Ferenc életfolyójának egyik ága a hagyományok őrzésének medrében csörgedez. A diák korán elhunyt édesapja hivatását választja, orvosnak készül. 1825-től Pesten, majd Bécsben tanulja az orvoslást. Itt is marad 1831.-ig az orvosi hivatást gyakorolni Hartmann vezetése mellett. Ez időben a birodalom fővárosában tombol a kolera, szükség van minden orvosra. A fiatal Entz Ferenc a legmélyebb vízben tanulhat úszni. A járvány megszűnése után Batthyány Fülöp herceg alsó-ausztriai uradalmában kap alkalmazást, mint orvos.

1832. esztendő, Magyarországra, Mezőkomáromba áll uradalmi orvosnak

Alsó-Ausztriából Csehországba telepedik Bouquoy grófhoz uradalmi orvosnak, de mert hazájába vágyott vissza, ismét Batthyány herceg szolgálatába áll, s annak enyingi uradalmához tartozó Mezőkomáromba tette át lakását. Itt tölt 16 dolgos esztendőt. A rövid életrajzban e tettének indokát csak három szó fogalmazza meg: "hazájába vágyott vissza", de már kihallatszik belőle az a hatalmas hazaszeretet, melyről maga így vall:

"Választásomra hagyatott, hogy Bécsben maradjak-e tanársegédnek valamelyik jóakaró, híres tanárom mellett, vagy elmenjek hazám egyik földbirtokosának jószágára csekély jövedelmű uradalmi orvosnak. Szakadásig nevettek ismerőseim, midőn az utóbbi után nyúltam. Nem bántam meg. Ők kinevettek és énbelőlem szegény állású, sorsával igen megelégedett ember lett."

Mezőkomáromi uradalmi orvosi szolgálata idején nem csupán a gyógyítással foglalkozik. Elkezd kertészkedni. Híreim nincsenek róla, hogy mi vonzotta a kertészkedéshez. A nevelő nagyszülők, Pozsony levegője, vagy az uradalom földje, de az egészen biztos, hogy a kertészkedés nem csak kedvtelés maradt. Mezőkomáromban gyümölcs- és szőlőfajták szaporításával, gondozásával foglalkozik, és a kertészetben elméletileg is alaposan képzi magát. Kedvtelésből már ekkor mintaszőlészetet, gyümölcsöst és faiskolát alapít, haszonnövények gazdag fajtagyűjteményét létesíti.

1848. esztendő, a szabadságharc katonaorvosa

Hazafias lelkesedése azonnal a 48-as szabadságharc oldalára állítja. Az első magyar honvédség főorvosaként szívvel-lélekkel harcol a szabadságért egészen a világosi fegyverletételig. A császár véres bosszúhadjárata Entz Ferencet is fenyegeti, de el nem éri. Büntetése csupán annyi, hogy a forradalom bukása után a volt katonaorvos nem kap engedélyt hivatása gyakorlására. A sors kicsavarja kezéből kenyérkereső, családi hivatást.

1850. esztendő, faiskolát alapít

"1850-ben Pesten a gyümölcstenyésztés néhány kedvelői Arány Lajos tanár, Pridvalszky Imre és Málnay Ignác orvostudorok és magam csekélysége összeszólalkoztunk, s elhatározék magunkban: Pesten, mint az ország középpontjában, hol a legkönnyebb közlekedési eszközök minden irányban összefolynak egy nagyszerű faiskolát állítani. Szándékosan választottuk a pesti sovány, habár aránytalanul drágább földet, s elébe tevénk a termékenyebb és olcsóbb budai földnek, mert mi nem gyümölcskertet, hanem gyümölcsfaiskolát akarunk életbe léptetni, melynek feladata legyen olyan fákat nevelni, melyek a legsoványabb és homokos talajon is nőve bárhová ültessék át, jobb földben mindenütt tenyésznek... ezek az Alföldön is díszleni fognak. A pesti vásárok tavasszal vannak, és ide az ország minden részéből szívesen összesereglenek, ilyenkor a csemetéket szétküldeni jobb." 

10 kat. hold (kb. 17,4 ha) területet vásárol sortársaival a "kerepesi sorompón kívül, a 3. teleken balra 1683 hsz. alatti földet". Itt mindenek előtt faiskolát létesítetek, és Entz fajtagyűjteményét is áthozzák Mezőkomáromból. Egy éven belül ez a faiskola lesz a város legnagyobb kertészete. A kertészet alapítóit nem a haszonszerzés ösztönzi a gazdálkodásra. A haza felemelkedéséért kertészkedtek! "Vágyom valami szépet és nagyot alkotni hazánk felvirágoztatására" 

1853. esztendő, Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet alapítása

A haza felvirágzásának csak első lépése a faiskola megalapítása. A faiskolából következik, hogy a nagyszerű növényanyag felhasználásával szőlőt és gyümölcsöt is telepítsenek, és ezt, mint gyakorló területet felhasználják "Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet" létesítsenek. Ez a nagy alkotás következő lépése. Entz az iskolát csupán 6 tanulóval nyitja meg. Az írni, olvasni tudó fiúkat 3 évfolyamban magyar, és ha kell, német nyelven egymaga tanítja, mint írta, azért, hogy "a tanulók közül falu számára a kertészetnek egy apostolát felavathassak". A fő hangsúly a gyakorlati képzésen van. Entz ügyes kertészeket akar nevelni: "kik Cameliák és Fuchsiák helyett a nemes gyümölcsfákat százezer s korunk nemes szőlőfajait milliárd számra könnyű és olcsó szerrel szaporítani tudják". A tantárgyak közé a kertészet sokágú anyagának oktatása mellett növénytant, ásványtant, fizikát, vegytant, klimatológiát, növénykórtant, kertművészet elméletét is felvette. Amellett művelt embereket próbált nevelni, akik a mindennapi érintkezésben is kellően viselkednek. Ezért családja is együtt értekezett a tanulókkal, hogy a tanulók az értekezés szabályait is megismerjék. Nagy célt és feladatot tűzött maga elé: "A nevelési oldal sokkal több nehézséggel jár, mint eleintén gondoltam." A terület vételára, a diákotthon, a segédkertész és Entz családi lakása, a faiskola beállítása, a szőlő, gyümölcs betelepítése igen nagy összegeket emésztett fel. 

1860. esztendő, Vinczellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézetet igazgatója

Entz kertészeket oktató törekvését az állam is felkarolja. A Magyar Gazdasági Egyesület a már korábban Budán, a Gellérthegy déli alján, a Schams-féle szőlőtelepen vincellériskolát állított fel, annak vezetésére pályázatot írt ki, melyet a kiíró támogatásával Entz nyert el. Ezt az állást azonban - az Egyesület kikötése miatt - csak úgy foglalhatta el, ha saját iskolájának vezetéséről lemond. Ennek következményeként, a növendékek az egyesület iskolájában folytatták tanulmányaikat, Entz pesti magániskolája pedig megszűnt. A budai vincellériskolát 16 évig vezette, kiváló hozzáértéssel. 

1876. esztendő, visszavonul Promontorra (ma Nagytétény)

A sokat munkálkodó, 71 esztendős igazgató súlyos beteg, látása megromlik. Lemond a kertészeti iskola igazgatásáról, nyugalomba vonul. A kertészet ügyének váltóbotja nem hullott kezéből a földre. Kiemelkedő szakembergárda folytatta évtizedes munkásságát: Bereczki Máté, Glocker Károly, Gyürki Antal, Katona Zsigmond, Málnay Ignác. Külön említést érdemel Angyal Dezső, a századforduló tán legkiválóbb kertésze, aki továbbra is európai színvonalon folytatta megkezdett munkáit. Promontorra vonul vissza. A munkában megöregedett, vagyontalan igazgató 71 éves korában kölcsönt kér, hogy szőlőt vásároljon. Az idős, megromlott látású Entz még kertészkedni akar. Alig egy esztendőt tud! 1877. május 9-én, a szőlő metszése után, az új rügyek fakadásakor, az ígéret havában távozik a túlvilágra.

A kertész

Részletesen foglalkozik a hazai szőlészet kérdéseivel: az oltás, a telepítés, a tájadottságok szőlészeti jelentőségével, a művelésmódok és metszésformák összehasonlításával, fellép a fajtakeveredés ellen. A borászat terén a minőségi bortermelés lehetőségeinek kutatását tűzte feladatul. Kulcskérdésnek tekintette a borkezelés kérdéseit, a borászati vegytant, ezért a borászati oktatás színvonalának emelésére laboratóriumot hozott létre, amely az egész magyar borászat rendelkezésére állt. 

Sokat tett a gyümölcstermesztés fellendítéséért is, amelyet abban az időben szintén a fajtakeveredés jellemzett. "Kevés, de értékes fajtát ültetni", volt a jelszava. Részletesen foglalkozott a gyümölcsfák szaporításával, ültetési technikáival, metszésével, és jelentősebbek fajtaleírásaival is. Tizenkét almafajtát írt le, a magyar fajták közül elsőként a Magyar rozmaringot, Szercsikát, Sikulait, Téli piros pogácsát; körülbelül egy tucat körtét ismertetett, többek között a Császár, a Kármán és a Vilmos körtét; öt szilvafajtát javasolt termesztésre (pl. Besztercei vagy Zöld ringló); továbbá fontosnak tartotta az őszi- és különösen a kajszibarack termesztését. A gyümölcstermesztés kapcsán írta: "...vegyetek kertet! Dolgozzatok, ássatok, ültessetek üres óráitokban, s ha majd egykoron a saját kezeitekkel ápolt lugas árnyában, virágzó egészségben élvezitek a gyümölcsöt, megértitek a pomológia életrendi fontosságát."

Nem hanyagolta el a zöldségtermesztést, a konyhakertészetet sem. Tisztában volt a retek, spárga, paprika, paradicsom, káposztafélék fogyasztásának egészségre gyakorolt kedvező hatásával, ezért a fiatal gyümölcsösök és faneveldék sorközeibe zöldségféléket először ő vettetett. Foglalkozott a melegházi kultúrákkal, és igen nagy hangsúlyt fektetett a kertészeti termékek tartósításának, savanyításának korszerűsítésére, az aszalás és befőzés technikáira. 

Különös gonddal foglalkozott a gyógy- és fűszernövényekkel. Orvosi képzettségére alapozva egyaránt oktatta a termesztés és a gyógyhatás kérdéseit. Leírta az egyes növények termesztését, felhasználásának módjait. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező tagjává választotta. Entz több külföldi szakegyesületnek is tagja volt, 1864-ben már Brüsszelben, később Amszterdamban tart előadásokat nemzetközi kertészeti rendezvényeken. 

A szakíró

1853. esztendőben cikkeket ír a kertészet jelentőségéről a Gazdasági Lapokban. 1854.-ben külön, állandó rovatot nyitnak a kertészeti kérdéseknek a Gazdasági Lapokban. 1855-1859 között folyamatosan szerkeszti a "Kertészeti Füzeteket". A teljes terjedelem 15 füzetben 1812 oldal. Rapaics Raymund szerint az ő érdeme, hogy "megszületett az új kertészeti műnyelv".

Az ember

Entz Ferencet a kegyetlen, vagy szerencsés sors Pozsonyba veti. Apja orvosi hivatását folytatja. Tanulmányai után az áldozatosabb magyar uradalmi terepet választja a bécsi tanársegédkedés helyett. Kalandvágyból hazajön. Batthyány herceg mezőkomáromi birtokán az orvoslás mellett komolyan és eredményesen kertészkedik. 1848-ban harcol a hazája szabadságáért, a honvédség főorvosa. A megtorlások életben hagyják, nem kell feláldozni életét a hazáért, de gyógyítani tovább nem tud. A kertészkedéssel akarja hazáját felemelni. Megálmodja "kert Magyarországot". Saját erőből, Pesten faiskolát, majd kertészeti iskolát alapít. Az egész országot akarja a kertészetre megtanítani! Az állam saját medrébe tereli Enzt megáradt folyóját. Az ő általa megszervezett kertészeti iskola igazgatójává nevezik ki. 16 évig igazgatja azt az iskolát, mely változatlan helyen még ma is a kertészeti oktatást szolgálja. Minden kertész, aki a budapesti kertészeti egyetemen tanult, Entz tanítványának vallhatja magát, ha úgy tetszik neki, és minden diák aki a villányi úti egyetem "F" épületében jár, az ős alma mater kövét tapossa. "Kertészeti Füzeteivel" Lippay János "Posoni kertjének" nyomdokába lépett. Életének legutolsó évéig dolgozott és a legutolsó pillanatáig kertészkedett.

Entz Ferencet az Öreg Isten hazafinak teremtette, maga orvosnak készült, de a sors a kertészetet adta hivatásnak a kezébe. Ezzel kellet célját, a haza felemelkedését megvalósítani. Csillaga fent ragyog az égen, utat mutat azoknak, kik hazájukért tenni, élni akarnak, még akkor is, ha vagyontalanabbak, mint a Legnagyobb Magyar. Utat mutat azoknak, akiknek hivatása a kertészet. Utat mutat azoknak, akik tanítani, nevelni szándékoznak, vagy azoknak, akik tollat forgatnak a kertész mesterségről. "Az a nép, amely nagymértékben tenyészti a gyümölcsöt, egyszersmind vagyonos, józan és erkölcsös."