Győrben, Mosonmagyaróváron, majd később Budapesten lovagoltam versenyszerűen. Agrármérnökként végeztem a mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen, a diploma megszerzése után kerültem a bábolna - dióspuszta telivér méneséhez. Közben végeztem lovas-edzői szakon a Testnevelési Főiskolán és '86 óta vagyok a Nemzeti Lovarda igazgatója. Azóta a lótenyésztő-szakmérnökit is elvégeztem. Itt a lovardában többek között a lovassport, a lótenyésztés, a szakiskola, a terápiás lovaglás és a gyermeksport megszervezése a feladat. Összesen 180 ló van itt a telepen. A lótenyésztő szakma feladatai közé tartozik a lóápolás. Ez a fedőszőrök, a hosszú szőrök tisztításából áll. Edzés után, mikor megizzad a ló és poros lesz, le kell mosni, vagy vizes ruhával letörölgetni. Utána meg kell szárogatni, természetes napfényen, vagy infralámpák alatt (rossz idő esetén). A lóápolás része a testnyílások környékének tisztítása is és a paták rendben tartása.
Az istálló rendjének kialakítása, a szalma felrázása vagy a trágyázás ugyancsak a lótenyésztő feladata, ez azonban már sokkal nehezebb fizikai munka. Vannak nagyon jó tulajdonságú lovak, amelyekkel bármit meg lehet csinálni, szelídek, jámborak, várják, hogy az ember foglalkozzon velük
Vannak kevésbé bizalmas lovak, amelyeknek fenntartásaik vannak az emberekkel szemben, és akadnak olyanok is, amelyek kimondottan rosszindulatúak, vagy gonoszak is lehetnek. Az emberen múlik valójában, milyen lovat nevel. Ha a lovat csikó korától kezdve sok pozitív élmény éri, és nem emberként, hanem állatként kezeljük, akkor nagyon jó partnerünk lehet. Ha azonban a lovat emberként fogadjuk el, és a ló azt gondolja, ugyanolyan partner, akkor át akarja venni a hatalmat. Ebből jönnek a negatív tulajdonságok. Egy "elrontott" lóból nagyon nehéz már megbízható, jó lovat képezni, ami azért nagy felelősség, mert rengeteg gyerek jár hozzánk lovagolni
. A "goromba" ló akár harapásával, akár rúgásával gondot okozhat. Nemcsak a ló, de a gyerekek is ki vannak képezve, hogyan kell a lóval bánni. Az első dolog például, hogy amikor az ember odamegy egy lóhoz, nyújtsa oda a kezét, és várjon, amíg a ló kontaktust teremt vele. Csak ezután szabad szépen, nyugodtan megsimogatni a nyakát. A szeme fele, és a homlokához ne nyúljunk! Először tehát mindig hagyni kell: a ló közeledjen, ne ijedjen meg. Ha elfogadta a közeledést, akkor hanggal is ki lehet fejezni szándékainkat. A lovak nagy része egyébként nagyon jóindulatú, kedves állat. A lótenyésztő szakmához az egyik legfontosabb tulajdonság az állatok iránti maximális szeretet, elhivatottság, hiszen az állattenyésztés 365 napos szakma, nincs karácsony, szilveszter, újév. Az állat nem tehet arról, hogy annyira megszelídítettük, hogy ránk van utalva. Ezt mi vívtuk ki vele szemben, viszont akkor gondoskodni kell róla. Nagyon lényeges, hogy a lovak mindig ugyanakkor kapjanak takarmányt, ez rendszerességre tanítja a ló gazdáját.
Az sem történhet meg egy lónál, mint esetleg egy kutyánál vagy egy macskánál, hogy három napra egyedül hagyjuk, kirakunk száraz tápot, meg tejet. A lovat munkájától, feladatától, igénybevételétől függően napi kétszer, háromszor rendesen meg kell etetni zabbal, táppal, szénával. Figyelni kell, hogy mindig tiszta vizet kapjon, tehát az önitatót is ellenőrizni kell. Ez egy nagyon szép feladat, de csak az vállalja fel, aki tényleg szeretné ezt csinálni, mert nehéz fizikai munka. Olyan "galamblelkű" fizikai munkásokat várunk, akik a lovakat imádják, kapcsolatot tudnak tartani vele, és nem félnek a napi 8-10 órás fizikai munkától. Ráadásul ló patkolásánál a ló lábát kell fogni, vagy szállításnál a kamionba kell segíteni a lovat... Tehát bizonyos szintű bátorság is kell a szakmához.
