Japán
Japánban is fontos szerepet tulajdonítanak a tanárok felkészítésének, és évről évre növekszik azok száma, akik különböző kurzusokon vesznek részt. Ennek egyik lépcsőfokaként az Oktatási Minisztérium évente mintegy 2000 számítógép-koordinátort képez ki, és a prefektúrák oktatási bizottságai által szervezett kurzusokon további 30 000 tanár vesz részt minden évben. A tanárképzésben 2000-től kezdve minden hallgatónak legalább két IKT-vel kapcsolatos kurzust kell elvégeznie, és legalább egy, "az oktatás módszerei és technológiája" jellegű kurzust. Ennek ellenére továbbra is kevés a megfelelő szintű számítógépes ismeretekkel rendelkező tanár, és szintén gondokat okoz a centralizált oktatás jellegéből fakadóan a hagyományos, tanárközpontú módszerek szinte kizárólagos használata. Érdekes összevetni ezeket a tényeket és az ország PISA-felmérésben elért eredményeit...
Hollandia
Hollandia azon országok egyike, ahol az IKT-re már egy ideje elsősorban más tárgyak eszközeként tekintenek, úgy, mint az oktatási innovációk egyik lehetséges facilitátorára, és az IKT-eszközök integrálódnak az oktatás egészébe. Mindez azt is feltételezi, hogy a pedagógusok már rendelkeznek azzal a technikai és módszertani tudással, ami a hatékony alkalmazás elengedhetetlen feltétele. Az 1999-ben indult Education On-line: Connections to the Future (On-line tanulás: Kapcsolat a jövőbe) elnevezésű program keretében a digitális felhasználói licenc megszerzését tűzték ki a tanárok számára, amely segíti az IKT-vel kapcsolatos ismeretek elsajátítását. A tantestületek szakmai továbbképzése a tanárokra és az iskolákra van bízva, az ehhez szükséges anyagi hátteret strukturális alapokból biztosítják. A képzések tervezésén kívül az iskolák maguk döntenek a számítógépek, oktatási célú szoftverek vásárlásáról, a hálózatok üzemeltetési költségeinek tervezéséről is. Az iskolai IKT-alkalmazások bevezetését Hollandiában is sok helyen koordinátorok segítik, akik maguk is tanárok.
Szingapúr
1997 áprilisában egy világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű fejlesztési tervet indítottak útjára, melynek angol neve Masterplan for IT in Education volt. A terv fő célja az volt, hogy a különböző információs technológián alapuló innovációkat egységes keretbe foglalja annak érdekében, hogy a szingapúri iskolák eredményesen készülhessenek fel és nézhessenek szembe a 21. század kihívásaival. A terv eredményeképpen az iskolák technikai felszereltsége a következő két adattal jellemezhető: a tanuló:számítógép arány 2:1, a pedagógus:notebook arány szintén 2:1! Ez utóbbi arány elérését külön program segíti (CPST - Computer Purchase Scheme for Teachers, vagyis "Tanári számítógép-vásárlási rendszer"). Valamennyi tanár 30-tól 50 óráig terjedő kurzuson vesz részt, amelyen megtanulhatják az alapvető számítógépes ismereteket, és a szükséges IKT-eszközök kiválasztásának és értékelésének módját. Számos tanár számára lehetőség nyílik arra is, hogy különböző innovációk és kísérletek keretében ismerkedjék az IKT hatékony iskolai használatának módszereivel, és aktívan részt vegyen az új pedagógiai módszerek tanórai fejlesztésében és kipróbálásában. Ezen eredményekre támaszkodva a szingapúri iskolák jelentős szerepet játszanak a kollaboratív nemzetközi projektekben.
Mivel a már említett Masterplan központi eleme az IKT-eszközök integrálása a tantervekbe (és ezzel az egyes tantárgyakba is), ezt további központi módszertani segítségnyújtással támogatják. Hatvan kiemelt képzettségű utazó IT-instruktor segíti az iskolai tanárok munkáját oly módon, hogy a helyszínen közösen dolgozzák ki a számítógéppel segített tanulás leghatékonyabb, helyzethez szabott formáit. A tanárok különböző továbbképzéseken sajátíthatják el az együttműködésen alapuló gondolkodást, problémamegoldást és a kollaboratív stratégiák alkalmazásának módszereit. Az említett instruktorok a kurzusok befejezése után is elérhetőek maradnak a tanárok számára, és továbbra is segíthetik őket a hatékony és értelmes tanórai tevékenységek tervezésében.
Szlovénia
Az ún. Számítógépes Írástudás Program (Computer Literacy Program) keretében 1994 és 1998 között mintegy 16 500 tanár vett részt a számítógépek használatára történő felkészítésben, amely a következő fő témaköröket tartalmazta: alapismeretek, didaktikai-módszertani kurzus a számítógépek tanórai alkalmazásáról, speciális program rendszergazdák számára, és tréning speciális programokkal, projektekkel. A képzéssel egy időben mintegy 8850 számítógép és az azokhoz tartozó perifériák kerültek az iskolákba, megteremtve a lehetőséget a számítógépek alkalmazására az oktatásban. Napjainkra ez a szám 17 ezer körülire emelkedett, vagyis elmondható, hogy az iskolák felszereltsége kielégítő, ennek ellenére a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a tanárok jelentős része még nem használja ki a lehetőségeket. A fenti program eredményeinek, folyamatosságának fenntartása érdekében ún. fókusziskolákat és oktatási centrumokat hoztak létre, amelyek kiváló technikai felkészültséggel és a szükséges módszertani háttérrel felvértezve lehetőséget biztosítanak a tanárok számára nem csupán az új hardverek és szoftverek, hanem a innovatív, IKT alapú pedagógiai módszerek kipróbálására és értékelésére, az oktatás minden szintjén - az óvodáktól a középiskolákig és kollégiumokig. Ezenkívül a fókusziskolák otthont biztosítanak a különböző kutatásoknak és más fejlesztő munkáknak és projekteknek is. Jelenleg 41 általános és középiskolából, kollégiumból, illetve 33 oktatási centrum alkotja a hálózatot, mintegy 350 szakember bevonásával.
A már említett legújabb felmérések szerint a tanárok egy része alkalmazza az IKT-eszközöket az anyanyelv, idegen nyelvek, földrajz, kémia és mások oktatásában. E tanárok véleménye szerint a diákok jobban élvezik ezeket az integrált órákat, aktívabbak és kreatívabbak, és jobban fejlődik a kritikai gondolkodóképességük. Az a megállapítás is igaz, hogy az IKT-eszközöket használó tanárok diákjaik jobb eredményeiről számolnak be, mint az azokat nem használók. Bár a Nemzeti alaptanterv javasolja az informatikai eszközök alkalmazását a különböző tárgyak tanításában, ez a követelmény nem lesz teljesíthető mindaddig, amíg a tanárok és diákok nem lesznek kellőképpen motiváltak az új technológiák és a hozzájuk kapcsolódó korszerű pedagógiai módszerek használatára.
A fentiekben bemutatott országok példáiból azt emelnénk ki összegzésképpen, hogy a pedagógusok képzése szinte minden esetben több lépcsőben, központi finanszírozással valósult meg, és az IKT alapú módszerek bevezetését számos országban iskolai IKT-koordinátorok támogatták. Meggondolásra érdemes ezen "intézmény" hazai bevezetése, ami megfelelő kidolgozással valószínűsíthetően sokat segíthetne nálunk is az informatika tantárgyi integrálásában.
Informatika kisgyermekkorban
Bár a SITES-kutatás nem kezelte kiemelt témakörként a kisgyermekkori informatikát, mégis érdemes kicsit részletesebben kitérni rá, mivel eddig hazánkban "hivatalosan" kissé "mostohagyermekként" kezelték ezt a területet. Ennek ellenére a napokban éppen a Budapesten megrendezett IFIP workshop5 számos poszterén mutatták be a magyar szakemberek a kisgyermekkori informatika területén elért eredményeiket. Várhatóan pozitív változást hoz ezen a területen az a tény is, hogy 2004 szeptemberétől a Nemzeti alaptantervben megjelennek az informatikával kapcsolatos követelmények az alsó tagozatban is (4. osztály végére elsajátítandó követelmények formájában). Annál is inkább fontos ez a terület, mivel a magyar oktatószoftverek közül az alsó tagozatosok számára készültek és készülnek a legjobb színvonalú anyagok (elég csak a Comenius LOGO programozási nyelvet vagy a Profi-Média Kiadó Manó-sorozatát említeni).Problémákat vet föl ugyanakkor az a kérdés, hogy vajon elégséges-e a tanítók jelenlegi felkészültsége az informatikai alapismeretek tanításához.
Az egyes országtanulmányokat vizsgálva láthatjuk, hogy több országban már az általános iskolai tanulmányok kezdetén megjelennek az informatika alkalmazásának csírái, majd az olvasás és írás megtanulása után a számítógépek használata a különböző tantárgyakban. Két országot nézzünk meg röviden, amelyek példája igazolja, hogy lehetséges és értelmes a korai ismerkedés az IKT-eszközökkel.
Nagy-Britannia - Anglia
Az angol országjelentésből kiderül, hogy a Newcastle Egyetemen folyó kutatások szerint az IKT-eszközök hatékony alkalmazása jelentősen segítheti a számolási és olvasási készségek fejlődését. Az angol általános iskolák csaknem 100%-a rendelkezett internet-hozzáféréssel 2001-ben, és mintegy 40%-ának saját weblapja volt. Az IKT-ismeretek kötelező tudásanyagként jelennek meg a 16 éven aluliak tantervében, bár az iskolák maguk dönthetnek abban a kérdésben, külön tárgyként vagy más tárgyakba integrálva kívánják ezeket oktatni. Személyes tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a számítógépek használata, sőt az elektronikus levelezés és az internetes böngészés mindennapos jelenségnek tekinthető már alsó tagozatban is az angol iskolák jelentős részében.
Hollandia
Ahogy már korábban említettük, Hollandiában úgy tekintenek az IKT-re, mint "hasznos eszköz a korszerű pedagógiai módszerek implementálásnak segítésére". Jóllehet az általános iskolák alsó tagozatában sem jelenik meg kötelező tantárgyként az informatika vagy számítástechnika, csaknem minden alsó tagozatban oktató általános iskolai pedagógus használja a mindennapi gyakorlatában a számítógépeket. Ennek elsődleges célja a színek, formák, hangok felismerése, az olvasás és a matematika tanulásának segítése. Számos tanteremben található ilyen célból egy vagy két számítógép. Az infrastrukturális fejlesztések eredményeként 2001-re az általános iskolák 91%-a rendelkezett internet-hozzáféréssel, és a diák-számítógép arány elérte a meglehetősen jónak mondható 9:1 értéket.
Fontos leszögeznünk tovább azt is, hogy hazai ellenzők érveit, mely szerint a kisgyermekkorban (alsó tagozatban) történő informatikaoktatás káros lenne (különösen a tantervben szereplő heti egy órában), semmilyen komoly kutatási eredmény nem támasztja alá. Az informatikai eszközök alkalmazásának motivációs hatását pedig eddig sem vitatta senki...
Összegzés
Az egyes országok beszámolóiból világosan kitűnik, hogy az IKT fontosságának felismeréséig mindenki eljutott már, a célkitűzések nemzetközi szinten többé-kevésbé hasonlóak, nagyok a különbségek viszont a megvalósításban, mind a kiinduló helyzet, mind a rendelkezésre álló és mozgósítható erőforrások tekintetében. Magyarország technikai felszereltsége (hardver, szoftver, internetellátottság) a középmezőnyben foglal helyet, de lemaradásunk elkerülésének elengedhetetlen feltétele a tervezett infrastrukturális fejlesztések (KözHáló-program, iskolák és más intézmények mielőbbi hálózatba kapcsolása, tanárok felkészítése az új pedagógia alkalmazására) maradéktalan megvalósítása, az élenjárók jó gyakorlatának folyamatos tanulmányozása, a jó példák átvétele és saját feltételeinknek és lehetőségeinknek megfelelő továbbfejlesztése. Ez azt is megkívánja többek között, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk az oktatási informatika kutatására, kultúrájának fejlesztésére és az eredmények minél szélesebb körben történő terjesztésére.