Iskola, olvass újságot!

Egy „iskola” témájú szabad asszociációs játékban felmerülő fogalmak között valószínűleg viszonylag hamar felmerül az iskolaújság fogalma. Rengeteg iskolában működik, nevezhetjük taneszköznek, sajátos tanítási módszernek, projektterméknek, vagy akár annak is, ami elsősorban lenni szeretne: tömegkommunikációs eszköznek. Jótékony hatásai (hatékony működés esetén) felmérhetetlenek: erősíti a közösséget, hiszen felhívja a figyelmét fontos témáira, véleményformáló ereje van, és mindezek eredményeképpen fontos szerepet tölt be a demokráciára nevelés céljának elérésében.

Felmerülő kérdések

Az iskolaújság működtetése azonban sohasem automatikus; még ha bizonyos működési részegységei rutinszerűen működnek is, maga a „tartalomszolgáltatás” nem válhat rutinszerűvé: fontos az érdeklődés és a színvonal folyamatos fenntartása, a cikkek feletti „bábáskodás”. És itt el is érkeztünk néhány sarkalatos kérdéshez: mi kerülhet be az iskolaújságba; illetve: ki írhat tartalmakat? Véleményformáló szerepéből adódóan az iskolaújság jó esetben tükrözi az iskola hozzáállását, szellemiségét is, azt, hogy mennyire támogatja a diákok kezdeményezéseit, illetve hogy mennyire hatékony képviseleti szerv a diákönkormányzat. Kizárólag diákok írásai jelenhetnek meg benne? Vagy csak túlnyomórészt diákokéi, mellettük tanárszerzők is működnek? A tanári jelenlét cikkszinten vagy rovatszinten jellemző? Szigorúan iskolai belügyekről van szó benne, vagy az iskolát érintő külső problémákról is? Ha állami iskoláról van szó, megvalósul-e benne a törvényileg megkövetelt világnézeti semlegesség? Meg kell-e valósulnia a világnézeti semlegességnek egy diákok által működtetett orgánumban? Hogyan lehet egyensúlyt teremteni ebben a kérdésben tanári segítséggel…? Rengeteg kérdés, amit egy iskolaújság-főszerkesztőnek át kell gondolnia, ha igényes, hatékony lapot szeretne működtetni. Lehet-e ez a főszerkesztő diák? Lehet-e tanár? – ezek szintén az iskola intézményi hozzáállása alapján megválaszolandó kérdések.

Fórumteremtés, internet

Egy iskolaújság lehet valódi fórumteremtő, véleményformáló erő, ám megmaradhat a gyenge szárnypróbálgatás szintjén is, mint egy olyan feladat, amelyet már megint a tanárok kényszerítettek rá a diákságra. Lenne ennek így értelme? Mennyivel stabilabb kiindulópont, ha a diákok részéről érkezik igény az iskolaújság elindítására, és van olyan tanár, aki esetleges szakmai tapasztalatával hathatósan támogatja azt. Ha pedig a körülmények közös összjátéka, illetve a közös akarat eredményeként sikerült elindítani az iskolai periodikát, nem szabad megállni a papíralapú terjesztésnél! Mindenki tudja, hogy valódi fórumot manapság leghatékonyabban az interneten lehet teremteni; ezért nagyon fontos, hogy az iskolaújságnak legyen internetes verziója, legalább egy a papíralapú kiadvány szövegeit megjelenítő honlap képében. Még jobb, ha az „e-iskolaújság” valójában például blogformátumú, mert így az azonnali véleményalkotás, a kommentelés lehetősége is eleve adott, és az itt szerzett tapasztalatok egy későbbi számban tematizálódhatnak is.

Releváns téma, tartalom

Persze az is fontos, hogy annak a bizonyos „közös akaratnak” legyen artikulált véleménye arról, hogy milyen tartalmakat szeretne látni az újságban. Néhány téma egyenesen adja magát:

• meg lehet benne hirdetni iskolai és iskolán kívüli programokat, amelyekről később élménybeszámolók születnek (pl. táborokkal, színielőadásokkal, iskolai ünnepségekkel, sportnapokkal kapcsolatban);
• fel lehet fedezni kurrens témákat, amelyekkel kapcsolatban interjúk készíthetők diákokkal, tanárokkal (például mi a véleményük az iskolaudvaron tartott nem testnevelésórákról);
• riportokat lehet készíteni sokakat érintő iskolai jelenségekről (például a „szemétkezelési szokásokról”: ki hogyan dobja ki szendvicsének alufóliáját, mennyi ideig használja kislabdaként stb.);
• megjelenhetnek diákok irodalmi, képzőművészeti alkotásai: versek, novellák, illusztrációk, szobrok képei stb.;
• helyet kaphatnak különböző pályázatok kiírásai vagy kisebb nyereményekkel kecsegtető rejtvények (keresztrejtvény, sakk, csacsipacsi, sudoku) is.

Taneszközként pedig egy iskolaújság sokféle tantárgyi tartalomhoz kapcsolódhat. Maga az írás aktusa, hibajavító olvasás („proofreading”) a magyar nyelv és irodalom; a tördelőszerkesztés és az internetes megjelenés az informatika; a véleményformálás, a népszerűsítés a média tárgyakhoz kapcsolódik szorosan, ám a cikkek témájától függően bármilyen tantárgy képviseltetheti magát az újság hasábjain.

Újságban az erő

Egy iskolaújság elkészítése és hosszabb távú működtetése rengeteg energiát leköt. Jellemző jelenség, hogy egy újság „erősen” indít, és szeptembertől decemberig minden hónapban megjelenik, aztán elfárad, és a második félévre már csak egy-két nehezen összekapart szám jut. Természetes, hogy a félév során diák és tanár egyaránt elfárad – de vajon nem mutatja-e egy periodika erejét az, ha még a „húzósabb” hónapokban is a diákok kezébe kerül? És hát amelyik suliban erős az újság, ott valószínűleg a diákélet és a tanár-diák kapcsolatok is nagyjából rendben vannak.

További érdekes ötletek:

• Egy iskolaújság internetes megjelentetésére sokféle módszert kínál az internet. Az egyik legegyszerűbb, virtuálisan lapozható kiadványt készítő oldal az issuu.com. Egyszerűen fel kell tölteni a publikálni szándékozott dokumentumot, ellátni megfelelő címkékkel, hogy jól kereshető legyen, és máris kész az alábbi online iskolaújsághoz hasonló elektronikus sajtótermékünk.

Kerek Roland cikke