Dionüszosz, a falánk isten

Gasztronómiai utazásunk az ókori görög világban veszi kezdetét, a ránk maradt korai források közül ez a leggazdagabb. A gasztronómiai irodalom első mesterei is a görögök voltak: Arkhesztratész, Timakhidész, Metreasz, Philoxenész prózában ill. versben énekeltek meg recepteket.Gasztronómiai utazásunk az ókori görög világban veszi kezdetét, a ránk maradt korai források közül ez a leggazdagabb. A gasztronómiai irodalom első mesterei is a görögök voltak: Arkhesztratész, Timakhidész, Metreasz, Philoxenész prózában ill. versben énekeltek meg recepteket. Görög amfora

Homérosztól tudjuk, hogy a korai görögség legmegbecsültebb étele a sült marhahús volt. A mindennapi életben a saláták, zöldségek és gyümölcsök jelentős szerepet játszottak: kedvelték a hagymaféléket, káposztát, zöldbabot, spárgát, gombát, uborkát. Köretként ill. önálló étkezésként is szívesen fogyasztották a különbözőképpen ízesített daraféléket, és bár ismerték a kovásszal készült kenyeret (a források hetvenkétfélét írnak le!!!!!), a kovásztalan pogácsa kiemelt szerepet töltött be étkezésükben.

Az ízek harmóniája és gazdagsága nagyon fontos volt az ógörögök számára. Sarl Pikar (a francia régészeti iskola főigazgatója Athénban) 1934-ben azt állította, hogy az ókori görögök elsősorban nem arra törekedtek, hogy megtömjék a gyomrukat, hanem hogy különleges ízeket érjenek el. Gazdagon fűszerezték ételeiket, gyógyfüveket és aromás zöldségeket (pl. oregánót, köményt, kakukkfüvet) használtak, hogy minél különlegesebb ízkombinációt alakítsanak ki.
A mediterrán ember meglehetősen édesszájú, változatos sütemény- és tésztafélékből válogathattak az ínyencek

A görögök az alapvetően egyszerű és szerény reggelihez, ebédhez nem hívtak vendéget, csak a vacsora volt nyilvános és egyben a legbőségesebb. A lakoma hidegtálas előételeit bőven követték a gazdagon ízesített sültek, főzelékfélék, végül a sütemények zárták a sort. A fogások között zenészek énekesek, mutatványosok vagy hetérák szórakoztatták a jelenlévő férfiakat. Igen, férfiakat, hiszen a lakomákon a hetérák kivételével nő nem lehetett jelen.

Platon

A görög gondolkodók közül többen egyetértettek Hippokratész mértékletességre intő szavaival: vendéglátónk ez esetben Platón lesz. A Convivio, vagyis a Lakoma c. mű igazi szellemi csemegének számít. A mű egyike a jellegzetes platóni dialógusoknak, bár fizikai értelemben is részesei leszünk egy kiadós görög lakomának, de elsősorban a filozófia "kenyeréből" falatozhatunk.

A Lakoma, akárcsak az Állam, a Phaidón vagy a Parmenidész, Platón idea-tanát és társadalomfilozófiáját volt hivatott kifejteni. Benne, mint oly sok művéen a mintaképnek tartott, és szeretve tisztelt halott mester, Szókratész a főszereplő, aki többek között e lakoma kapcsán ismeri/ismerteti meg a szerelem igazi lényegét. A szeretett nő, Diotima bájos alakja – aki majd később Hölderlin elégiájában nyer újra testet – fogja össze az érzékek és az ideák világát, összekapcsolva az érzéki szépet erkölcsi ideájával.A görög gondolkodók közül többen egyetértettek Hippokratész mértékletességre intő szavaival: vendéglátónk ez esetben Platón lesz. A Convivio, vagyis a Lakoma c. mű igazi szellemi csemegének számít. A mű egyike a jellegzetes platóni dialógusoknak, bár fizikai értelemben is részesei leszünk egy kiadós görög lakomának, de elsősorban a filozófia "kenyeréből" falatozhatunk. Kenyér olívaolajjal

A görög harmónia – mely a test épségét ugyanolyan nagyra tartja, mint a lélekét –, a Lakomában az étkek kétarcúságára hívja fel figyelmünk: jól kell lakatni testünket, csakúgy, mint szellemet és a lelket.

A sors iróniája – a fentiek ismeretében –, hogy Platón mestere, Szókratész éppen abban látta a tudás csíráját, hogy az ember rádöbben "nemtudására". Az ember tehát földi kínokért cserébe elnyeri hát a tudást, hogy aztán rádöbbenjen tudatlanságára – miközben hűen táplálja halandó testét és szellemét. Szókratész azonban a test táplálásában mértéktartó volt: a kenyér, olajbogyó, sajt, saláta, bab, borsó és sok gyümölcs fogyasztását tartotta követendőnek az Állam leírása (ill. Platón) szerint, s ezt akár a vegetáriánus étkezés melletti propagandának is tekinthetjük.

Istennő a nektárt tartalmazó csészével

Az étkezés része az italfogyasztás is. A görögség kezdetben a méhsert kedvelte, valószínűleg ezt az italt fogyasztották az olümposzi istenek is nektár néven… A méhsert azonban fokozatosan – az utókor számára egyelőre ismeretlen tényezők hatására – kiszorította a bor. Ma ezt az italt hűvös pincékben őrzik, a görögök azonban a padláson, a kémény közelében helyezték el, mert szerették, ha a füst átjárta. A meleg hatására besűrűsödött az ital, amit ezért vízzel hígítva fogyasztottak.