Azelőtt vajon hányan ismerték az Esztramos nevét? Hányan tudják, hogy ez az egyik leghíresebb, barlangász körökben az egyik legnépszerűbb és legveszélyesebbnek tartott barlangrendszer?
Az Esztramos-hegy a Bódva patak fölé magasodó egyetlen mészkőtömb Rudabánya közelében. Csak az 1960-as években fedezték fel az első két barlangrendszert, a Rákóczi 1. és 2. számú barlangokat, éppen egy mészkőbánya vágatfejtései nyomán. A Rákóczi 1. számú barlang nem más, mint egy fél stadionnyi területű és 85 méteres mélységű üreg, melybe a legmagasabb hazai épületeket is be lehetne tolni. Az Esztramos-hegy barlangjai főként jellegzetes, másutt ritkán előforduló ásványairól híresek. Kialakulásuk más karszthegységbeli barlangokéhoz hasonlóan oldással történt.
A főbb barlangkeletkezési módok közül első helyen említhetők azok, melyek nyomán a kőzet képződésével egy időben jön létre a barlang - mondjuk egy óriási gázbuborékból. Ilyen barlang a Bükkben is található. Sok barlang viszont a kőzet kialakulása után eróziós folyamatok révén keletkezik, ilyenek a cseppkőbarlangok és minden víz vájta barlang is. Ezek között találunk hidegvizes barlangokat, ilyenek a rendszerint cseppkőbarlangoknak nevezett karsztüregek, és találunk hévizes kialakulású barlangokat is, melyekben a forró víz hatására teljesen más folyamatok nyomán teljesen másfajta kőzetek és kőzetformák alakulnak ki. Az utólagos kialakulású barlangok közé tartoznak a kőzethasadék- vagy szerkezeti barlangok is, ilyen hasadékok főként a Budai-hegységben akadnak nagyobb számban.
Hazánkban a legtöbb barlang a Bükkben található, ahol a legkülönbözőbb felépítésű hegyek különféle barlangképződési folyamatoknak adtak otthont. A jellegzetes karsztos kőzetek még ma is ismeretlen folyamatok révén tettek szert a mintegy 500 barlangjukra. Itt található az ország második legmélyebb barlangja is, a 237 méter mély István-lápai-barlang, a legmélyebb 245 méter mély Vecsem-bükki-zsomboly az Aggteleki-karsztban található. Ezeket a helyeket csak kiképzett kutatók tudják megközelíteni, és sokuk még ma sem teljesen feltárt. Az István-lápai-barlang feltárását például csupán 1958-ban kezdték meg, és a 220 méteres mélységet csak 1964-ben érte el az első kutatócsoport. Az első megközelítően teljes leírást 1978-ban tették közzé. Feltárása - akárcsak más vizes, patakos barlangoké - fluoreszcein festék és lycopodium-spórák felhasználásával is folyt. Ezek haszna, hogy a festék láthatóan jelzi, milyen forrásokban bukkan fel a patak vize, míg annak elbomlásakor a spórák még mindig kimutathatóak. Az említett barlangba szórt spóra és festék egy hét alatt a legkülönfélébb helyeken bukkant fel, alaposan meglepve a kutatókat.
A Budai-hagységben található Szemlő-hegyi-barlang talán kevésbé ismert, ám igen szép kőzetformációkat tartalmazó járatait csak 1930-ban fedezte fel Miklóssy Géza gyógyszerész kertjében néhány kőfejtő. Akkor ez volt az egyetlen nagyméretű, hévizes barlang, tele szokatlan formájú ásványokkal. Keletkezése valószínűleg a kőzethasadékokon feltörő forró víz és gázok számlájára írható. Húsz évvel ezelőtti megnyitása óta egyre népszerűbb a közönség körében.
A Mecsek-hegység egyik büszkesége a Tettyei-mésztufabarlang, mely tulajdonképpen nem is egyetlen barlang, hanem annak a barlangrendszernek az összefoglaló neve, mely Pécs egyik városrészében sok pincének adott helyet. A Gyuri út mellett található legnagyobb barlangja, mely mintegy 220 méter hosszú, és feltehetően összeköttetései lehetnek más pincebejáratok mögött nyíló barlangokkal is. Egyediségét az anyakőzet adja, hiszen a mésztufa és márga keveréke nálunk nem túlságosan gyakori barlangképző kőzet.
